Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-505
À nemzetgyűlés 505. ülése Id26. évi február hó ll-én, csiitörtöhÖn. 301 tem, nem kivánok foglalkozni, csak általánosságban, mint mezőgazda igyekeztem rámutatni. A minister urat, aki benyújtotta a törvényjavaslatot, ugy ismerem, hogy nemcsak szóval, de kézzelfogható tettekben megnyilvánuló jóakaratát már nem egy esetben tapasztaltuk, azért iránta bizalommal viseltetem és a javaslatot örömmel elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik 0 / Láng János jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mor: T. .Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mezőgazdasági népiskolák felállításáról szólj vagyis oly kulturális eszközről, amelyet normális viszonyok közt a törvényhozó testület minden tagjának üdvözölni kellene. (Felkiáltások a jobboldalon: Kell is!) De ha látjuk, hogy ebben az országban mi minden lehetséges, az ezidő szerinti kormányzati rendszer mellett, akkor ne csodálkozzék a t. túloldal, ha mi itt erről az oldalról mindent, ami a Házban a kormány részéről javaslat utján tárgyalás alá terjesztetik, bizalmatlansággal fogadunk. (Csontos Imre: Ez nemes tulajdonság, jó hogy elismerik! — Zaj a jobboldalon.) Legyenek egy kis türelemmel, még nem mondtam olyan dolgot, ami miatt zajongani kellene. (Mozgás a szélsőbalon. — Tankovich János: Én képviselő vagyok, maga micsodái Feleljen! Én képviselő vagyok, maga micsoda. — Lendvai István: Rosszul esztergályozott egyén! — Derültség. — Esztergályos János: Jó, hogy nem tőlem kérdezte, majd megmondtam volna. — Lendvai István: Bolond lyukból bolond szél fuj!) Ha a multat tekintjük, akkor azt látjuk, hogy akkor, amikor a kormány akár szociális, akár kulturális téren valamilyen javaslatot ide hozott, vagy ha valamely az ellenzék által benyújtott javaslatot elfogad, azok végrehajtva nem lesznek. (Lendvai István: Ez nem magyarul lett mondva!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: A végrehajtás körül vannak a bajok. Nézzük például a földreformot. Végre lett az hajtva! Évek óta elfogadott törvény, végrehajtási rendeletet is láttunk ismételten. (Egy hang balfelöl: Meg is reparálták!) novellát is láttunk, mert azt tapasztalta maga az akkori minister, hogy a végrehajtás körül bajok vannak. (Felkiáltások balfelől: Nem hajtották végre! — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben maradni! Rothenstein Mór: Továbbmegyek. (Felkiáltások jobbfelől: Bár látnók!) A kereskedelmi minister ur, mikor tárcáját tárgyaltuk a költségvetés keretében, elfogadta azt a határozati javaslatot, hogy béregyeztető hivatalokat léptet életbe, amelyek hivatva lennének a munkáltatók és a munkások közti harcokban békés intervenció utján a harcot elkerülni s az illető ipar békéjét helyreállítani. Elfogadta a határozati javaslatot, de béregyeztető hivatalok még mindig nincsenek. (Zaj jobbfelől. — Felkiáltások: A tárgyhoz!) Itt van továbbá a bányatársládák törvénye, amelyet szintén elfogadtak, de még mindig nem veszünk észre semmit sem abból, hogy az a törvény a végrehajtáshoz tényleg eljutott volna. Csoda-e, ha ilyen körülmények közt nálunk a bizalmatlanság ezzel a kormánnyal szemben oly nagy, hogy még akkor is, ha olyan törvényjavaslatokat hoz ide, amelyek egy lépéssel a haladás felé vinnének, még akkor is aggódunk, hogy nem marad-e mindez papiroson, végre lesz-e hajtva. (Zaj. — Lendvai István: Ilyen magyar nyelven Pázmány Péter óta nem beszéltek!) Nein fogok a maga oktalan és illetlen közbeszólásaival foglalkozni. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ezért a kifejezésért. (Malasits Géza: Nem mindenki jött be ide Árpád vezérrel! Talán a Lehnerek voltak a vezérek 1 — Esztergályos János: Kapnak az urak megint egy véleményt, azt elvihetik haza. — Elnök csenget.) Rothenstein Mór: A tankötelezettség.,. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór.-... hasonlókép már 50 éve törvénybe van iktatva, és ime, maga a kultuszminister ur irt a lapokba oly cikket, amely sajnálkozik afelett, hogy a tankötelezettség ellenére Nagymagyarország 8 millió lakosságáéval szemben 1 milliónál több a hat éven felüli analfabéták száma. (Felkiáltások balfelől: A törvényjavaslat indokolásában is benne vá.%! Az indokolás első mondata ezt állapítja meg! ^— Zaj jobbfelől.) Jó volna és a képviselő uraknak talán kötelességük is volna átnézni azt, amit itt előterjesztenek. A bizottsági jelentés is, sajnos, megemlíti ezt. Nem mondok tehát valami ujat. Ez hivatalosan megállapított dolog. Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy amidőn itt tanyai iskolák állításáról van szó, (Zaj jobbfelől. — Egy hang balfelől: A következő ciklusban a karzatra sem kerülnek fel!) midőn mondom, arról van szó, hogy tanyai iskolákat állítsunk fel, amelyek létesítéséről egykor azt mondották, hogy az lehetetlen dolog, mert a tanyák nagyon elszórtan vannak az országban, nagy távolságban, tehát lehetetlenség ezek részére iskolákat megteremteni, — e körülménynek tulaj donitható, hogy a törvényjavaslat ilyen későn kerül a nemzetgyűlés elé. Hogy mi ez ellen nem harcolunk, az természetes. Iskolák ellen intelligens, művelt ember nem fog hadakozni. Azonban ha megtesszük megjegyzéseinket, ha kifejezzük aggályainkat, elmondjuk kifogásainkat, ezt csak meg lehet érteni. A szociáldemokrata párt elvi álláspontja az, hogy csak az állami és községi iskolákat tartja olyanoknak, amelyekből ez iskolák növendékeinek tényleg olyan hasznuk lehet, aminőt ez iskoláktól várunk. Itt azonban nem az állami és községi iskolák jutnak elsősorban érvényre. Mert a tervezet szerint a felekezetek vagy az érdekeltségek lesznek kötelesek az iskolákat felállítani. Márpedig ha az 50 éve fenálló tankötelezettség ellenére még mindig sokan nem járnak iskolába, sőt ily aránytalanul nagy számmal vannak, én e javaslat egyes szakaszainak szövegezésében olyan lehetőségeket látok, melyek kibúvást engednek azok részére, akiknek kötelességük lenne ezen iskolák felállítása. A törvénytervezet 1. §-a ugyanis azt mondja, hogy ily népiskola állítása és építése hivatalból mindenütt »elrendelhető«. Ez a feltételes szövegezés ujjmutatóul szolgálhat azok részére, akik ki akarnak bújni. Ugyané bekezdés szerint mindenütt, ahol legalább 20 család vagy 30 tanköteles lakik s a körzeten belül valamennyi tanköteles befogadására alkalmas iskola nincs, iskola állítása elrendelhető. Én szerintem imperative kellene ezt kimondani s akkor el is lehetne várni, hogy ott lesznek iskolák. De ha csak így feltételesen mondjuk ki, akkor szerintem már azok után is, amiket itt a minister ur maga a nagybirtokosok-
