Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-505

A nemzetgyűlés 505. ülése 1926. évi február hó 11-én, csütörtökön. 291 és százmiliókra menő adataiban kifáradtam, s igy a hiba megtörténhetett. Mivel távol áld tőlem a szándék, hogy valótlan adatokai akarjak hangulatot csinálni, kötelességem ezt tévedést a Máz szine előtt bevallani; tisztelettel kérem a Ház elnézését és e bejelentésemnek tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Napirend szerint következik a mezőgazdasági népesség érdekeit szoigíáló népiskolák érdekeit szolgáló népiskolák létesitéséröl és fentartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 869, 1012). Az előadó urat illeti a szó. Maday Gyula előadó: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mielőtt rátérnék az előttünk levő törvényjavaslat ismertetésére, szólanom kell röviden a készülő törvénynek történelmi gyökereiről. (Halljuk! Halljuk,!) A 48-iki márciusi napok politikai eseményeinek voltak kulturális hullámai is. Mikor e mozgalmak lezajlottak, körülbelüli 10 nappal azután a magyar tanítóság egy másik, Hatalmas mozgalmat indított egy országos, egyetemes tanítói kongresszus összehívása tekintetében. A magyar tanitóság ugyanis érezte, hogy a márciusi ifjúság által előterjesztett 12 pontban, habár szinte hiánytalanul benne vannak a nemzeti újjászületés igazságügyi, belügyi, pénzügyi, hadügyi követelményei s feltételei, nem foglaltatnak irányeszmék a magyar nemzeti újjászületés közoktatásügyi feltételeire nézve. Megindult tehát egy országos akció, amellyel 1848 július első felében a régi országház üléstermébe körülbelül harmadfelszáz tanitó részvételével országos kongresszust hivtak egybe. Elmondom pedig mindezt a jelen törvényjavaslat ismertetése előtt azért, mert e törvényjavaslatnak eszmei csirái már benne vannak ezen első egyetemes tanügyi kongresszus határozataiban. A tanítóságnak e kongresszusból kiküldött bizottsága Ney Ferenc tanitőképzőintézeti igazgató, kongresszusi elnök vezetésével a kongresszus lezajlása után tisztelgett báró Eötvös József akkori kultuszminister előtt, átnyújtván neki a kongresszusnak körülbelül 16 pontba foglalt határozatait tartalmazó memorandumát. A nagy kultuszminister a maga filozófiai látókörének és hatalmas nemzeti öntudatának megfelelő választ adott a küldöttségnek. Meghallgatta a küldöttséget, kezébe vette a memorandumot, megvizsgálta a küldöttség jelenlétében azon pontozatokat és különösen kiemelt azok közül egyet, mint legsúlyosbbikat, azt, amely az általános tankötelezettség kodifikálását követelte.! (felkiáltások balfelől: Nincs végrehajtva most sem! Papiroson maradt!) Erről is beszélni fogok. Sajnos, a 48-iki események viharai megakadályozták Eötvöst abban, hogy még azon év folyamán törvényerőre emelje ezt a hatalmas elvet. Húsz év múlva azonban mégis csak megadta neki a Gondviselés, mint az ország első alkotmányos ministerének, hogy ezt a nagy, hatalmas, szinte világot átfogó kulturális elvet az 1868 : XXXVIII. tc.-ben kodifikálja is. Igazuk van baloldalról közbeszólott képviselőtársaimnak: valóban ez a törvény a legkevésbé radikálisan végrehajtott törvényeink közé tartozik. Mert bár az egyetemes tankötelezettség kodifikálásában megelőztünk Németország kivételével valamennyi európai államot, sajnos: az analfabétizmus tekintetében is valamennyi országnak úgyszólván az élén halad

L tunk egészen a legújabb időkig. Különösen megdöbbentő volt ránk nézve most, a trianoni Magyarország első évében annak a szörnyű körülménynek a konstatálása, hogy itt csonka Magyaország határain belül kereken 1,150.000 főre rug a 6 éven felüli Írástudatlan magyarok száma. Az analfabétizmusnak Magyarországon kettős oka van. Egyik a mi közismert települési topográfiánkban, a tanyarendszerben rejlik. A központi hatalmas magyar medencében, a nagy magyar Alföldön a tanyák szétszórtsága szinte íizikai korlátokat állit a tanköteles gyermekek iskolázása elé. Mert hiszen a községi iskolák megközelítése hat, nyolc, tiz kilométer távolságból azon szegény gyermekek számára szinte fizikai lehetetlenséggé vált. Az állandó tanyai lakosok, kisgazdák, törpebirtokosok, zsellérek pedig a maguk gyönge anyagi helyzeténél fogva egyáltalán nem voltak képesek arra, hogy gyermekeiket az iskolával rendelkező legközelebbi községben drága pénzen kosztba adják. De ha ezt meg tudták volna is tenni, mondjuk: megszervezett internátusok révén; hogyha valamennyi tanköteles gyermeket begyűjtöttünk volna is az iskolák székhelyeire, a gyermekek beiskolázása még akkor is lehetetlenségbe ütközött volna, mert hiszen nem voltak iskolaépületeink s tantermek hiányában nem tudtuk volna a gyermeket egyáltalában elhelyezni, ugy hogy akkor is beállott volna uj iskolák építésének szüksége, amint beállott most, s amely állapoton ez a törvényjavaslat akar komolyan, fenkölten és radikálisan javitani. (Malasits Géza: Ne költötték volna el a pénzt csatahajókra! — Ugy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Zajabaloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az előadót!) Csendet kérek, t. képviselő urak! Malasits képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. Maday Gyula előadó: Az analfabétizmus másik közismert oka a régibb kormányok közoktatásügyi politikájának abbasn a tévedésében rejlik, hogy sajnos, csak a városokat és a nemzetiségi vidékeket igyekeztek ellátni iskolákkal. Behálózták, teleszórták különösen a nemzetiségi vidékeket szebbnél szebb iskolaépületek ezreivel, és sajnos, ezek az iskolaépületek ott az elszakított területeken ma egy, velünk ellentétes kultúrának lettek arzenáljává. Vigasztaló és örvendetes azonban a városok tanügyi állapota, úgyhogy városaink iskolaügyét tekintve ez az ország valóban Nyugat-Európa. De ha ezzel szemben a vidéknek, a tanyák világának sötétségére, iskolázatlanságára, tanügyi elmaradottságára gondolunk, akkor bizony ebben az országban egészen ázsiai jeleniségeket, (Farkas István: Igaz!) ázsiai tanügyi viszonyokat találunk. (Farkas István: Még a városi is ázsiai!) Ha Magyarország beiskolázottsági térképét akarjuk megrajzolni és a beiskolázottság gócpontjait pirosra rajzoljuk meg, a beiskolázatlan területeket pedig feketével, akkor ez a térkép oly képet mutatna, mint amilyent a városok és falvak éjjeli képei mutatnak a maguk fizikai valóságában, : hogy tudniillik a város valósággal úszik villanyfénylángok piros fényárjában. (Mozgás és ellenmondások a ssélsőbalodalon. — Malasits Géza: A vidéki városok is sötétek! Ne tessék ilyet mondani!) Ezzel! szemben a mezőknek, a tanyáknak, a falvaknak világára veszedelmes és vigasztalan sötétség nehezedik. Veszedelmesnek mondom ezt a sötétséget, mert hiszen tudvalevőleg az iskolázatlan ember csökönyös, 43*