Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-505

29Ó Á nemzetgyűlés 505. ülése 1926. lés lesz, amikor ez az anyag nyilvánosságra fog kerülni és én tiszta lelkiismerettel és töretlen önérzettel állok ezen biró elé, amely, ha objektív igazságot fog keresni, meg fogja találni az én igazamat is. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a baloldalon: Együtt autóztak!) Azt mondta továbbá a képviselő ur, hogyha én a képviselő urak személyes biztonságát meg akarom védeni, ez a védelem bizonyára olyan hamis lesz, mint azok az útlevelek, amelyek a frankügyben kiállíttattak. (Ugy van a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelöl.) Ezen védelemre nézve az ország egész polgárságát hivhatom magam mellett tanuságtételre. Méltóztassék visszaemlékezni, Jiogy mikor közel négy esztendővel ezelőtt e helyet elfoglaltam, milyenek voltak az állapotok. (Igaz! Ugy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Az ön ministersége alatt volt Csongrád! — Nagy zaj a jobb- és baloldalon. — Egy hang jobb felől: Korcsmai hang! — Nagy zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Bomba-biztonság! — Zaj.) Kakovszky Iván taelügy minister: Minis térségem első idejében az uccán igazoltattak és inzultáltak embereket, merényleteket követtek el, és hosszú, SZÍVÓS munkával sikerült elérni azt az állapotot, amelyben akár előkelő, akár egyszerű polgár (Zaj a szélsőbaloldalon.) személy- és életbiztonságának tudatában járhat az utcán. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve, hogyha ujabb politikai zavarok fel nem forgatják ezt a helyzetet, akkor ez a rend és biztonság végleges marad. (Nagy zaj bal felől. — Peyer Károly: Csak az ön főtisztviselői forgathatják fel.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Kakovszky Iván belügyminister: Én tehát a képviselő úrral szemben az ország polgárságára hivatkozom, amely igenis, tanúságot tehet arról, hogy amikor én az ország lakosainak megvédése tekintetében kötelességemet teljesítem, az nem hamis, hanem becsületes és eredményes védelem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen.) Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni? Hegymegi-Kiss Pál: Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim helyreigazítása címén. Elnök: A képviselő urnák a felszólalásra az engedélyt megadom. . Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Én a belügyminister urnák kijelentéseire a következőkben szeretnék válaszolni. (Zaj.) Én tényleg a minister urnák, mint belügyministernek itt a nemzetgyűlésen tett azt a kijelentését, mely szerint lehetséges az, hogy véletlenségből személyes biztonságának megőrzése végett egy képviselő, egy parlamenti vizsgálóbizottsági tag detektív védelmét kérje a minister úrtól, súlyos kifogás tárgyává tettem, és tekintettel arra a helyzetre és azon uszításokra, amelyek á törvényhatóságban, vidéki lapokban és egyes társadalmi egyesületeknél azok ellen a képviselők ellen, akik a frankhamisítás kérdésében ; a teljes igazságot, a teljes világosságot kivánják, (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Mindnyájan azt kívánjuk! — Farkas István: Akkor miért titkolódznakf — Zaj a jobboldalon. — Urbanits Kálmán: Minden szót elferdítenek! —- Propper Sándor: Petévi február hó 11-én, csütörtökön. rovácz a becsület pajzsára emelte a frankhamisitókat. — Zaj.) én ebben fenyegetésszerü jelenséget láttam és ezért tettem bejelentésemet. (Felkiáltások jobbfelől: Be van fejezve! Menjen a mentelmi bizottsághoz!) E tekintetben vita közöttünk egyáltalában nem lehet. Másik kijelentésem arra vonatkozott: szíveskedjék a belügyminister ur átnézni a kezében levő kéket, amit a gyorsiroda hozzájuttatott. Abban azt mondom, hogy a belügyminister ur a közvélemény szemében siilyos mulasztásokkal és hibákkal terhelten került a parlamenti vizsgálóbizottság elé. Ebben a tekintetben én a vizsgálóbizottság működését bírói funkciónak tekintem és meggyőződésem az, hogy ennek az ügynek tisztázására a vizsgálóbizottság hivatott. Harmadik megjegyzésem azzal szemben, hogy a minister ur az ország polgárságára hivatkozik, mint amely igazolhatja, hogy az & ideje alatt milyen rend és megelégedés volt az országban, — eltekintve az egyes esetektől és egyes jelenségektől, a történt atrocitásoktól, amelyeket mi itt szóvá tettünk a közszabadságok súlyos sérelmei között, meg kell jegyeznem, hogy ez é jogrend rám nézve mégis aggályos ott, ahol az országos főkapitányi szekbeu évek óta egy pénzhamisitó banda feje ült. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Nem lehet eléggé elitélni azt a szellemet, amelynek uralma ezt lehetővé tette. (Zajos helyeslés balfelől.) Ebből a szempontból tehát nekem igenis aggályaim vannak, mert épen a minister ur volt az, aki ilyen embert az egységespárt egyrészének akarata ellenére is ilyen pozícióban megtartott. (Ugy van! balfelől. Felkiáltások: És védelmezte!) Ha pedig konkrét adatokat kivan tőlem a minister ur, felhozok saját parlamenti működésem idejéből egy esetet. Több mint két évvel ezelőtt itt a nemzetgyűlés nyilt ülésén egy debreceni rendőrtisztviselőt, akinek neve Fésűs, bevádoltam, hogy milyen atrocitásokat követett el. A minister ur vizsgálatot igért. Nem akartam a parlamentnek ez ügyben újra alkalmatlankodni, privát utón kérdezősködtem a minister úrtól, hogy mit eredményezett a vizsgálat, A minister ur azt mondta, hogy ezt a rendőrtisztviselőt elhelyezték Kecskemétre. Két héttel ezelőtt ugyanez a rendőrtisztviselő egy gyűlésen velem szemben ugyancsak Debrecenben gorombaságot követett el. (Mozgás.) Tehát a minister urnák ez az állítása valótlan volt. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Gaal Gaston képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítására kért tőlem engedélyt. Az engedélyt megadtam. G aal Gaston: Tisztelt Nemzetgyűlés! Tegnapi interpellációm folyamán egy számadatba, amelyet a t. Nemzetgyűlés előtt felhoztam, goromba számítási hiba került bele. Ezt a vita hevében nem vettem észre, csak késő este jöttem rá. Ezért kötelességemnek tartom azt a legelső alkalommal, amely erre adódik, rektifikálni. Amikor egy középbirtokot ismertettem, azt állítottam, hogy egy hold után 1 millió koronát tesznek ki a birtok összes terhei. Hát ez tévedés. A számadat 10 holdra, nem 1 holdra vonatkozik. A hiba ugy keletkezett, hogy a tizedespontot rosszul alkalmaztam, aminek oka az volt, hogy a költségvetésnek százmilliókra-