Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
À nemzetgyűlés 504. ülése 1926. én azt, hogy a gazdasági forgalom Budapestről áttolódik a: szomszéd államokba. Tessék csak felülni a hajóra s elmenni Budapestről Bécsbe s akkor majd látja a minister ur a nem füstölgő budapesti malmokat, azután találkozik a Dunán szerb és román hajókkal, amelyek a bácskai és bánáti búzát viszik Pozsonyba és Bécsbe, ahol azt megőrlik, és látja majd, hogy Pozsonyban a Mftr régi egyetlen gőzdaruja mellé már 15 uj gőzdarut építettek. (Lendvai István: Pesten meg csak a Vörös Malom van!) Ott tehát erős gazdasági, fellendülést látunk, nálunk pedig minden gazdasági erőnek és '-forgalomnak óriási csökkenését és devalvációját. A pénzügyminister ur felsorolta, hogy körülbelül 800 milliárdnyi hitelt nyújtott az állam különböző érdekcsoportoknak. Az államnak nem az a hivatása, hogy bankár legyen, hogy hitelt nyújtson. (Zaj- jobb felől.) Hagyjanak most engem beszélni azután beszéljenek. , Itt van az óriási különbség a mi felfogásunkban. Nem államosítani kell a hitelszolgáltatást. (Erdélyi Aladár: Akkor miért helyeselted, hogy Bachert kirántották!) Ennek az egész mostani helyzetnek épen a kormány elhibázott pénzügyi politikája az oka. (Derültség és taps a jobboldalon.) Apellálok a pénzügyminister ur elméleti pénzügyi ismereteire. Bankárhivatást kell teljesítenie az államnak % Nem ! Mariska Vilmos egyetemi tanár ur már megírta : több adót nem szabad beszedni az adózóktól, mint amennyire az államnaak szüksége van. (Erdélyi Aladár : Conchát is tanultad, arra is hivatkozz!) Épen az a baja a magyar közgazdasági életnek, hogy ab ovo_ el van hibázva egész pénzügyi berendezkedésünk ; az utolsó öt esztendőben teljesen demonetizálták a közgazdasági életet és akkor hirtelen, megakadt esetekben, amikor nagy baj van, odadobják az állami kölcsönöket. Éz nem hivatása az államnak; az államnak adminisztrálni, közigazgatni és vezetni kell. Épen azért; mert nem ezt tette, fordultak elő ilyen esetek és egyáltalában feje tetejére van állitva ma egész pénzügyi berendezkedésünk és közgazdasági életünk. Az állam nem bankár kell, hogy legyen, a bankárszolgálatot a bankoknak kell hagyni. Az államnak idejében, amikor megvolt az 500 ezer hold vagyonváltságföld, ebből kellett volna először szanálnia a valutánkat, az állani budget-jét,^ és ennek alapján — nálamnál különb pénz- és szakemberek vannak ezen a téren, akik ugyanezt mondják — lehetett volna stabilizálni valutánkat ; ebből lehetett volna általános hiteléletet teremteni, és nem lett volna szükség arra, hogy az állam szükségszerű esetekben beugorjék s mint bankár hitelezzen magánosoknak és társadalmi rétegeknek. Ennek drága ára van : teljes pénztelenitése és vértelen itése a közgazdasági életnek. A közgazdasági élet teljes vértelenitése előttünk van. Tessék megnézni, hogy mindennap hány fizetésképtelenség, hány kényszeregyesség és hány öngyilkosság van. Nem hivatkozom másra, csak arra, hogy az adócsavar immár tűrhetetlen és elbírhatatlan épen önökre, kisgazdákra nézve. Ezekben a kérdésekben nem értjük meg egymást, azért ülök én az ellenzéken és azért ülnek önök a kormánypárton. Mást tehát nem tehetek ezek után, mint hogy a minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni! Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Egészen röviden kivánok válaszolni igen t. képviselőtársamnak. Én sokkal jobbat évi február hó 10-én, szerdán. 2&1 kívánok a képviselő urnák, mint azt, hogy pénzügyminister legyen és én kritizáljam az ő működését. Jobban meg kell fontolni azt, hogy milyen kritikát gyakoroljunk a pénzügyi vagy közgazdasági politikával szemben. Helyesen méltóztatott utalni arra, hogy az állam ne legyen bankár. De kérdem, hol bankár az állami Tessék erre vonatkozólag az adatokat felsorolni. Azért, mert azt mondtam, hogy az állam adta kölcsön ezeket az összegeket? Méltóztassék jobban belenézni az adatokba. Megmaradt annak idején az akkori jegyintézet felszámolása ntán 22 millió aranykorona, amellyel kötelesek lettünk volna a Nemzeti Banknál levő adósságainkat törleszteni, A Népszövetségnél azonban kieszközöltük, hogy ezt az összeget hosszúlejáratú kölesönökbe fektethettük. A képviselő ur talán az első megoldást találta volna helyesebbnek! Én csak beállítottam a Pénzintézeti Közpom tot, mint szervet, és azért nekem senki szemrehányást nem tehet, hogy ezt a szervet használtam fel a ígazdasági élet érdekében. Ugyanez történt más egyéb vonatkozásokban is. 50 milliót igénybevettünk a beruházásokra a külföldi kölcsönből. Nem én adtam ezeket a kölcsönöket, hanem megerősítettem ezeket a szerveket. Ha a képviselő ur figyelemmel r méltóztatott volna meghallgatni legutóbbi beszédemet, meggyőződhetett volna arról, hogy közel 30 millió aranykorona kölcsönt juttattunk különböző célokra. Megerősítettük az Okh-t, az Iparosok Szövetkezetét, segítségére jöttünk más hasonló szerveknek. Ezekután nem lehet azt mondani, hojgy itt az állam helytelen utakon jár. Az állam nem folytat bankárpolitikát, nem is folytathat, kötelessége azonban la gazdasági életet megerősíteni. Figyelmeztetem t- képviselőtársaimat, hogy itt van a hosszúlejáratú hitel kérdése, amellyel a kormánynak foglalkoznia kell. Bekövetkezett másrészt a többi pénzintézetekkel szemben, hogy azt a formát kell megcsinálni, melyet egy évvel ezelőtt akartam, és amelyet most meg is csinálok. Ha a pénzügyminister foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ezért azt hiszem, nem illetheti szemrehányás. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Engem a. minister ur válaszának főként az a része nyugtat meg, amelyben a minister ur igazolja, hogy a Viktória-konszern vagyonának igénybevétele folytán az állam által, illetőleg a Pénzintézeti Központ által nyújtott kölcsön nincs kockáztatva. Hiszem, hogy a minister urnák meglehetősen óvatos becslés áll rendelkezésére és ebből folyólag hiszem azt, hogy az a vagyoni státus, amelyet kimutatott, a tényleges helyzetnek megfelel, vagy a vagyoni státusnak megfelel. Ennek következtében teljesen meg vagyok nyugtatva és igy a minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat illeti a szó! Erdélyi Aladár: T- Nemzetgyűlés! Egészen röviden ki kell jelentenem, hogy a pénzügyminister ur válasza engem minden tekintetben megnyugtatott, csak egyben nem. Nevezetesen én nem azt a kérdést intéztem, hogy a Viktória-konszern mennyi adót fizet, mert ez egészen más kérdés. A Viktória-konszern mint részvénytársaság fizet vállalati, társulati és forgalmi adót. Engem nem ez érdekel, hanem az, hogy Bacher Emil a saját személyében mennyi adót fizet. Mert bocsánatot kérek,
