Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

À nemzetgyűlés 504. ülése 1926. én azt, hogy a gazdasági forgalom Budapest­ről áttolódik a: szomszéd államokba. Tessék csak felülni a hajóra s elmenni Budapestről Bécsbe s akkor majd látja a minister ur a nem füstölgő budapesti malmokat, azután találko­zik a Dunán szerb és román hajókkal, amelyek a bácskai és bánáti búzát viszik Pozsonyba és Bécsbe, ahol azt megőrlik, és látja majd, hogy Pozsonyban a Mftr régi egyetlen gőzdaruja mellé már 15 uj gőzdarut építettek. (Lendvai István: Pesten meg csak a Vörös Malom van!) Ott tehát erős gazdasági, fellendülést látunk, nálunk pedig minden gazdasági erőnek és '-for­galomnak óriási csökkenését és devalvációját. A pénzügyminister ur felsorolta, hogy kö­rülbelül 800 milliárdnyi hitelt nyújtott az állam különböző érdekcsoportoknak. Az állam­nak nem az a hivatása, hogy bankár legyen, hogy hitelt nyújtson. (Zaj- jobb felől.) Hagyja­nak most engem beszélni azután beszéljenek. , Itt van az óriási különbség a mi felfogá­sunkban. Nem államosítani kell a hitelszolgál­tatást. (Erdélyi Aladár: Akkor miért helyesel­ted, hogy Bachert kirántották!) Ennek az egész mostani helyzetnek épen a kormány elhibázott pénzügyi politikája az oka. (Derültség és taps a jobboldalon.) Apellálok a pénzügyminister ur elméleti pénzügyi ismereteire. Bankárhivatást kell tel­jesítenie az államnak % Nem ! Mariska Vilmos egyetemi tanár ur már megírta : több adót nem szabad beszedni az adózóktól, mint amennyire az államnaak szüksége van. (Erdé­lyi Aladár : Conchát is tanultad, arra is hivat­kozz!) Épen az a baja a magyar közgazdasági életnek, hogy ab ovo_ el van hibázva egész pénzügyi berendezkedésünk ; az utolsó öt esz­tendőben teljesen demonetizálták a közgazda­sági életet és akkor hirtelen, megakadt esetek­ben, amikor nagy baj van, odadobják az ál­lami kölcsönöket. Éz nem hivatása az állam­nak; az államnak adminisztrálni, közigazgatni és vezetni kell. Épen azért; mert nem ezt tette, fordultak elő ilyen esetek és egyáltalában feje tetejére van állitva ma egész pénzügyi beren­dezkedésünk és közgazdasági életünk. Az ál­lam nem bankár kell, hogy legyen, a bankár­szolgálatot a bankoknak kell hagyni. Az ál­lamnak idejében, amikor megvolt az 500 ezer hold vagyonváltságföld, ebből kellett volna először szanálnia a valutánkat, az állani bud­get-jét,^ és ennek alapján — nálamnál különb pénz- és szakemberek vannak ezen a téren, akik ugyanezt mondják — lehetett volna sta­bilizálni valutánkat ; ebből lehetett volna ál­talános hiteléletet teremteni, és nem lett volna szükség arra, hogy az állam szükségszerű ese­tekben beugorjék s mint bankár hitelezzen magánosoknak és társadalmi rétegeknek. En­nek drága ára van : teljes pénztelenitése és vértelen itése a közgazdasági életnek. A közgazdasági élet teljes vértelenitése előttünk van. Tessék megnézni, hogy minden­nap hány fizetésképtelenség, hány kényszer­egyesség és hány öngyilkosság van. Nem hi­vatkozom másra, csak arra, hogy az adócsavar immár tűrhetetlen és elbírhatatlan épen önökre, kisgazdákra nézve. Ezekben a kérdé­sekben nem értjük meg egymást, azért ülök én az ellenzéken és azért ülnek önök a kormány­párton. Mást tehát nem tehetek ezek után, mint hogy a minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni! Bud János pénzügyminister: T. Nemzet­gyűlés! Egészen röviden kivánok válaszolni igen t. képviselőtársamnak. Én sokkal jobbat évi február hó 10-én, szerdán. 2&1 kívánok a képviselő urnák, mint azt, hogy pénzügyminister legyen és én kritizáljam az ő működését. Jobban meg kell fontolni azt, hogy milyen kritikát gyakoroljunk a pénzügyi vagy közgazdasági politikával szemben. Helyesen méltóztatott utalni arra, hogy az állam ne legyen bankár. De kérdem, hol ban­kár az állami Tessék erre vonatkozólag az ada­tokat felsorolni. Azért, mert azt mondtam, hogy az állam adta kölcsön ezeket az összege­ket? Méltóztassék jobban belenézni az ada­tokba. Megmaradt annak idején az akkori jegy­intézet felszámolása ntán 22 millió aranyko­rona, amellyel kötelesek lettünk volna a Nem­zeti Banknál levő adósságainkat törleszteni, A Népszövetségnél azonban kieszközöltük, hogy ezt az összeget hosszúlejáratú kölesö­nökbe fektethettük. A képviselő ur talán az első megoldást találta volna helyesebbnek! Én csak beállítottam a Pénzintézeti Közpom tot, mint szervet, és azért nekem senki szemre­hányást nem tehet, hogy ezt a szervet használ­tam fel a ígazdasági élet érdekében. Ugyanez történt más egyéb vonatkozásokban is. 50 mil­liót igénybevettünk a beruházásokra a külföldi kölcsönből. Nem én adtam ezeket a kölcsönö­ket, hanem megerősítettem ezeket a szerveket. Ha a képviselő ur figyelemmel r méltóztatott volna meghallgatni legutóbbi beszédemet, meg­győződhetett volna arról, hogy közel 30 millió aranykorona kölcsönt juttattunk különböző célokra. Megerősítettük az Okh-t, az Iparosok Szövetkezetét, segítségére jöttünk más hasonló szerveknek. Ezekután nem lehet azt mondani, hojgy itt az állam helytelen utakon jár. Az ál­lam nem folytat bankárpolitikát, nem is foly­tathat, kötelessége azonban la gazdasági életet megerősíteni. Figyelmeztetem t- képviselőtár­saimat, hogy itt van a hosszúlejáratú hitel kér­dése, amellyel a kormánynak foglalkoznia kell. Bekövetkezett másrészt a többi pénzintéze­tekkel szemben, hogy azt a formát kell megcsi­nálni, melyet egy évvel ezelőtt akartam, és amelyet most meg is csinálok. Ha a pénzügy­minister foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ezért azt hiszem, nem illetheti szemrehányás. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Petrovácz Gyula képviselő urat illeti a szó! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Engem a. minister ur válaszának főként az a része nyugtat meg, amelyben a minister ur iga­zolja, hogy a Viktória-konszern vagyonának igénybevétele folytán az állam által, illetőleg a Pénzintézeti Központ által nyújtott kölcsön nincs kockáztatva. Hiszem, hogy a minister urnák meglehetősen óvatos becslés áll rendel­kezésére és ebből folyólag hiszem azt, hogy az a vagyoni státus, amelyet kimutatott, a tény­leges helyzetnek megfelel, vagy a vagyoni státusnak megfelel. Ennek következtében tel­jesen meg vagyok nyugtatva és igy a minis­ter ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat il­leti a szó! Erdélyi Aladár: T- Nemzetgyűlés! Egé­szen röviden ki kell jelentenem, hogy a pénz­ügyminister ur válasza engem minden tekin­tetben megnyugtatott, csak egyben nem. Ne­vezetesen én nem azt a kérdést intéztem, hogy a Viktória-konszern mennyi adót fizet, mert ez egészen más kérdés. A Viktória-konszern mint részvénytársaság fizet vállalati, társulati és forgalmi adót. Engem nem ez érdekel, ha­nem az, hogy Bacher Emil a saját személyé­ben mennyi adót fizet. Mert bocsánatot kérek,

Next

/
Thumbnails
Contents