Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

286 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926, ben nincs köztünk különbség — hogy lehetet­len dolog, hogy az ország lehetetlen túlspeku­lációval, akár a vállalat kiépítésével, akár meg nem okolt hitelek igénybevételével nehéz hely­zet elé állíttassák. Megpróbáljuk a kérdést most rendezni, de ebből a jövőre nézve bizo­nyos konzekvenciákat kell levonnunk. (Lend­vai István: Csakhogy rájöttek a zsidókérdésre!) Nem erről a kérdésről, hanem a közgazdaságot mélyen érintő kérdésekről van szó. Méltóztas­sanak visszaemlékezni, hogy nem egyszer mu­tattam már rá arra, hogy bizonyos fokig első­sorban a részvénytársaságok reformját kell szorgalmazni. Ezt olyan kérdésnek tartom, me­lyet az igazságügy minister urnák mentül gyor­sabban elő kell készítenie. Azt tartom, ezzel nem lehet sokáig várnunk. Azt méltóztattak kívánni, hogy megtorlás­sal éljek. Engedelmet kérek, aki a kereskedelmi jogot ismeri, az tudja, hogy ezt csak annak keretei között lehet megtenni. Azt hiszem, a legnagyobb büntetés az illetőkre nézve a gaz­dasági összeomlás és az, hogy túlfűtött ambí­cióik nem jutottak érvényre. (Meskó Zoltán: De mennyi maradt meg?!) Egyről azonban biztosithatom a t. Nemzetgyűlést: teljes befo­lyásomat fel fogóra használni abban az irány­ban, hogy a Viktória-malomnak és Bachernak egész vagyona megfelelő fedeztül szolgáljon. Gondoskodni fogok arról, hogy ennek az ak­ciónak a lebonyolítása minél kisebb veszteség­gel járjon. Ma nem tudnám megmondani azt sem, hogy lesz-e veszteség, azt sem, hogy nem; lesz-e, képtelen vagyok ennek megítélésére, csupán egy-két adatot hozok fel. Azokat a malmokat, amelyek a konszernnek a belföldön tulajdonát képezik, bizonyos gazdasági érde­keltségek mindössze 60 milliárdra becsülik. Nem tudom megjósolni, hogy a likvidáeió során milyen ár fog érvényesülni, de őrkö­döm, hogy ne történjék olyan likvidáeió, amely a Pénzintézeti Központ érdekeit sértené. Min­denesetre fentartom magamnak a jogot, hogy a malmot megvásároljuk. Ezzel kapcsolatban többet ma nem tudok mondani, remélem, hogy sikerülni fog az egész dolgot minden veszte­ség nélkül lebonyolítani. De végeredményben egy likvidációnál az ellenkező is lehetséges, annak terhét természetszerűleg nem lehet előre megállapitani. Méltóztatott valakinek azt is kérdezni, hogy foglalkozik-e a kormány azzal, hogy a jövőben ilyen hitelek ne legyenek igénybevehe­tők csak ugy szabadjára egyesek részéről és hogy ennek alapján ezek a hitelek bizonyos kontroll alá vétessenek. Ez a kérdés rendkívül kényes, mert nem szabad elfelejteni, hogy ami­kor az egyik oldalon rendkivül sok érv szól amellett, hogy valamely ilyen közbeeső szerv legyen, a másik oldalon az a veszély fenyeget, hogy esetleg óriási felelősséget vállalunk ezzel. Én azonban olyan kérdésnek tartom ezt, amely­lyel komolyan kell foglalkozni. Nem tudom ma megjelölni a módozatokat, hogy milyen irányban r fogunk bizonyos kontrollt gyako­rolni, ezért nem is akarom ezidő szerint le­kötni magamat, csak annyit akarok mondani, hogy igenis foglalkozunk a gondolattal, hogy a jövőben nem volna-e lehetséges valamely kontrollt gyakorolni. Ma azonban — ismétlem — nem tudom semmiféle irányban lekötni magam. Végül Erdélyi Aladár igen t. képviselőtár­sam szóvátette az adófizetés kérdését. Nekem bizonyos előzetes adatok állnak rendelkezé­semre, — nem tudom, ezek mennyiben helyesek, mennyiben nem, mert nem volt módomban . évi február hó 10-én, szerdán. kontrollálni őket — amelyek szerint az adó­fizetés szempontjából a helyzet következő: tár­sulati adó címén a pótadókkal stb. a vállalat — a Viktória és a többi malmok együtt — fizetett összesen 7:8 milliárdot, forgalmi adóban befolyt 16 milliárd, a kettő össze­sen tehát 24 milliárd. Jövedelemadó címén pe­dig a múlt évben 665 milliót, most pedig 530 milliót fizettek. (Erdélyi Aladár: Bachernél?) Bach érnél. (Erdélyi Aladár: Saját személyé­ben?) Igen, saját személyében. Természetesen különböztetni kell vagyon és vagyon között, mert igen t. képviselőtársam véletlenül a mal­mokat is bevette ebbe a vagyonba, pedig ezek nem az ő magánvagyona, hanem részvénytár­sasági vagyon. (Erdélyi Aladár: Nem, 420.000 részvényt vettem!) A részvények annyit érnek, amennyit érnek; nem tudom megállapitani ér­téküket, mert ez mindig változik. (Erdélyi Aladár: A tőzsdei árfolyamot kell venni!) A helyzet az, hogy természetesen van privát va­gyon, amelynek összegét nem tudom hirtelen megmondani. Kétségtelenül egészen objektíve megállapíthatom, hogy az első betekintésre ez az adófizetés kielégítő. Ebben a tekintetben meg tudom nyugtatni a Házat és azért is dol­goztatom fel az adóstatisztikát, — amely sokkal nagyobb munka, mintsem gondolják — mert nyíltan és tisztán akarnnk látni ezekben a kérdésekben. (Helyeslés.) Ennek feldolgozása egy év alatt, amikor három költségvetést kell összeállítani s amikor egyéb kérdések is fog­lalkoztatnák minket, fizikailag is lehetetlen, mert én is csak egy ember vagyok s lehetetlen tőlem azt várni, hogy minden kérdéssel egy időben foglalkozzam. Mindenesetre ez is jó példa arra, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkozunk. Most röviden összefoglalom álláspontomat. Ismételten hangsiilyozom, hogy bennünket — sem a Pénzintézeti Központot, sem a gazdasági életet — maga az egyén egy percig sem érde­kelt, hanem messzemenő közhiteli szempontok tették szükségessé a kérdés rendezését. Embe­rileg meg kellett teremteni minden biztosíté­kot arra, hogy ez kedvezően bonyolittassék le, abban a biztos tudatban, hogy ezzel tulaj don­képen a közhitelnek és a közgazdaságnak hasz­nálunk. Kérem válaszom tudomásulvételét. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: A viszonválasz joga megilleti első­sorban Baross János képviselő urat. Baross János: T. Nemzetgyűlés! Igyek­szem minél rövidebb lenni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Baross János: Az előrehaladott idő miatt csak pár szóval reflektálok a minister ur ki­jelentéseire. Olyan nagy problémákkal függ össze ez a kérdés, — mint emiitettem — hogy ezt most, háromnegyed hatkor itt tényleg nem lehet megtárgyalni. A politikában sohasem az elméletek, hanem mindig az eredmények az irányadók. A kormány vámpolitikájáról megmondja a kritikát letagadhatatlan tény . . . (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Csontos Imre közbeszól.) Baross János: A képviselő ur majd fel­áll és elmondja a maga vámpolitikai nézeteit. A kormány vámpolitikai sikertelenségét bizonyitja az a letagadhatatlan tény, amelyet a kisgazdák is éreznek, hogy sem burgonyáju­kat, sem borukat, m sem gyümölcsüket, sem lisztjüket nem tudják eladni; ez mind a nya­kunkon rohad, ez mind itt van Magyarorszá­gon. Ezt letagadni nem lehet. (Zaj.) A minister ur azt kérdezi, honnan veszem

Next

/
Thumbnails
Contents