Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
À ' nemzetgyűlés ÔOà. ülése 1926. fogom a tényállást megállapítani. Teljesen t tárgyilagosan, mert hiszen engem semmiieie érdek nem lüz hozzá, sőt ellenkezőleg, azok köze tartozom, akiknek tiz éven at csak harcaim és küzdelmeim voltak uacher úrral. (Meskó Zoltán: JLegyen nyugodt, alul maradi!; ±>acher egy nagy vállalkozásnak eien ali és nem iehet kétség oevonni, hogy neki egeszén jó imeneioi voltak, csak a méreteket nem tudta megállapítani, nem tudta, hol kell határt szauni a törekvéseinek, lus ha nem ilyen dimenziójú volna ez a kérdés, mint amilyen, akkor természetesen nem íriszem, Hogy az arra hivatott tényezők a kérdéssel foglalkoztak volna. Azt kérdezték az igen t. képviselő urak, akik itt interpelláltak, hogy milyen keretek között mozgott és milyen dimenziókat ért el ez az egész ügy. Az rnterpeiláló képviselő urak felhozlak e ö y pár adatot, amelyek általában véve a tényekneü teljesen megfelelnek, tigy, hogy e tekintetben korrekcióra nincs szükség. Én csak egy adatot leszek bátor mégis felolvadni. Egeszén termái -tes, bogy am.kur val ságija kerül egy ilyen nagy vállalkozás, mint aminő most válságba került, szükségessé válik — amint az folyamatba is tétetett — a cég ügyeinek rendezésére valami hozzávetőleges status felvétele, Eszerint a felvett státus szerint a cégnek összes passzivái 686, aktivái pedig 669 milliárdot tesznek ki, vagyis a mobil hiány 17 miliárd korona. Ebbe a számításba nincsenek felvéve a maiimok, de természetesen a malmokat is hozzá keli számítani a vagyonértékhez. -Hogy ezek az adatok mennyiben helytállóak, nem tudom megmondani, erre képtelen volnék, hiszen ahhoz at kellene tekinteni az összes könyveket és csak azok alapján lehetne a véglegeset megmondani. Másrészt pedig egyes követeléseknek bonitása is lehet jobb vagy rosszabb, változhatnak a viszonyok stb., ami természetesen szintén megváltoztatja a képet. Van ezzel szemben másik becslés is, amely már optimisztikusabb. Ez a malmok számbavételével magasabb értékben állapit ja meg a cégi státusát. Természetesen számolni kell azzal is, hogy vannak még rezsi-költségek, kamat-költségek, ugy, hogy ennek következtében a hiány még természetesen fokozódni fog. A helyzet az, hogy az illető ceg, amint helyesen méltóztatott ráutalni, de facto kétféle kölcsönt vett fel. Az egyiket felvette azoktól az angol bankároktól, akik jórészben velünk tárgyaltak és akik megkötötték a malmokkal korábbi aranykoronás kölcsönt. Én csak arra emlékszem vissza, hogy elég hamar tudtam megállapodni a cégekkel és épen Bacher volt az aki nekem a legtöbb nehézséget támasztotta e kérdésben. E vállalat bonitása az egész vonalon meg volt. Egészen természetesnek tartottam tehát, hogy hiteleztek neki hiszen olyan nagy konszernről volt szó, amelynek egészen nyugodtan lehetett hitelezni. Abban a percben azonban meg kellett romolnia a helyzetnek, amikor egyrészt mindenféle más vállalkozásokat próbált a vállalat magához csatolni, másrészt alapvállalkozásaiban is méreteiben túlnagyra nőtt. Aki tudja, hogy miből áll ez a konszern, az tudja, hogy halastótól fürésztelepig mindent lehetett benne találni, ami természetesen azt. vonta maga után, hogy koncentrációra törekedett, — tehoretikusan nem tudom megjelölni, vájjon vertikális vagy horizontális koncentrációról van-e szó, — nem gondolván meg, hogy^ ezt a vállalat gazdasági erőviszonyai lehetővé teszik-e. Ezenkívül van egy pár százezer font, évi február hó 10-én, szerdán. 285 í.mely összeget a vállalat máshol vett fel kölcsönbe. Közoejött, — és ez érthetően egészen kellemetlenül érintette a konszernt — hogy neiiezsegek mutatkoztak a liszrkivitelnéi. uriasi gabonavásárlások az egyik oldalon, a kivitel iehetelensége a másik oldalon: ebből is fizetési /avarok keletkeztek. Nem akarok belemélyedni a kérdésbe, de azt, hogy ez leszoritotta-e az árakat, vagy sem, senkisem fogja tudni megallapitani. A helyzet az, hogy nem hiszem, hogy az, aki nagy tömegben vásárol gabonát, leszorítaná az árakat. Ennek a cégnek több mint 1,200.000 font árukövetelése vagy készletei vannak és aki ilyen alapon vásárol, annak nem hiszem, hogy az a célja, hogy az árakat leszorítsa. Elismerem, lehet, hogy egy időre le lehet' így szorítani az árakat, de amikor a készletek nagyobb erővel jelennek meg a piacon, azoknak kedvezőtlen visszahatásuk van. Ami a határidőüzlet kérdését illeti, ebben nem akarok állást foglalni, mert elsősorban az érdekeltségek problémája, hogy azért történt-e, mert másnová ment magát fedezni. Nem tudom megállapítani, hogy mennyi a fedezet és mennyi a spekuláció, és ezért nem tudok sem ellene, sem mellette állást foglalni. Ez az eset is azt mutatja, hogy a határidőüzlettel kell /alamiiyen irányban foglalkozni, mert sokkal jobb, ha közvetlenül történnek az üzletek és igy aelenevelődnek az emberek a dologba. De nem :s lehet határidöüzleteket nagy távolságra le3onyolitaní, mert percről percre kell az an4'azsmánokat változtatni. Mindenki azt kérdi, miért kellett a Pénzintézti Központ utján rendezni ezt a kérdést. Ismételten hangsúlyozom, hogy két okból. Először azért, mert óriási dimenziójú volt az ügy, másodszor azért, mert külföld felé volt a vállalat érdeklve és arról az országról volt szó, amely elsősorban volt segítségünkre gazdasági helyreállításunkban. Azt hiszem, nagy hibát követtünk volna el, ha magára hagyva a konszern-et, az felborult volna és a külföldi hitelezőket óriási veszteség érte volna. (Mozgás a jobbközéven.) Ha az ember átgondolja a következményeket, akkor senki sem fog könnyelműen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a vállalatot magára kell hagyni. Csak figyelmeztetem igen t. képviselőtársaimat arra, hogy a gazdasági élet annyira rászorul a különböző hitelforrásokra, hogy nagyon meg kell fontolni a teendő intézkedéseket. (Nagy zaj.) Ami azt illeti, hogy a Pénzintézeti Központot miért kellett hitelnyújtásra felhasználni, itt ismét azt állitom, hogy közhitelről van szó. Képzelje magát a képviselő ur az én helyzetembe ; higyje el, nagyon nehezen határoztam el magamat erre a lépésre. De végeredményben közgazdasági életünknek legnagyobb érdeke az, hogy ez az ügy megfelelően rendeztessék. Azt kívántam előbb, hogy a különböző gazdasági érdekeltségek összeállva próbálják a kérdést dűlőre vinni, be kellett azonban látnom, hogy a Pénzintézeti Központnak kell közbelépnie. Abból a nézőpontból indulva ki, hogy a közérdek szempontjából próbálom meg a kérdés megoldását, be kellett látnom, hogy gazdasági érdekeltségeink nem olyan erősek, hogy ezt a kérdést önmagukban megoldhatnák. Az is érdekünk, hogy kifelé ne ugy tűnjék fel a dolog, hogy egy ilyen esetből kifolyólag hitelképességünk is érintetik. Ezeket a szem pontokat kellett figyelembe vennem, és ezek alapján kellett a Pénzintézeti Központ hitelnyújtásához hozzájárulnom. Kámutatok azonban arra is, — és azt hiszem, ebben a tekintet-
