Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
284 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. viselni, de az idén az érdekeltségek kéréseikkel hozzám nem jöttek, pedig el kellett volna jönniök, mert ezekben nekem is részem van, de sem hozzám, sem a kereskedelemügyi, sem a földmivelésügyi minister urakhoz nem jöttek. De ez egészen természetes is, mert hiszen uz áralakulás nem volt olyan, amely szükségessé tette volna a kikészítést, az árak mindig alatta vannak a világpiaci áraknak, holott a kikészitési eljárásnak minden körülmények között együtt kell haladnia a világpiaci árak alakulásával. Igen t. képviselőtársam felhasználta az alkalmat arra is, hogy kereskedelempolitikai törekvéseinket kifogás tárgyává tegye. Én nem tudom, hogy igen t. képviselőtársam ebbe a kérdésbe mennyire mélyedt bele és menynyire nem. E tekintetben a kereskedelemügyi minister ur bel vett most nem felelhetek, egyet azonban meg tudok mondani : mi voltunk az elsők az összes európai államok között akik komolyan akartunk kereskedelmi szerződéseket kötni. (Ugy van ! jobbfelől.) A t. képviselő ur ne felejtse el a portorosei konferenciát, ahol fölvetettük elzárkózásunk megszüntetésének kérdését.Azóta állandóan törekszünk a kereskedelmi szerződések megkötésére és annak, ho<yy még' nem jöttek létre, nem Magyarország az oka. Tessék nézni az osztrák kormány kereskedelmi tárgyalásait, annak is voltak más indokai, amelyeket most nem akarok kutatni ; mi is akartuk a kereskedelmi szerződést és minden engedményt megtettünk a legmesszebbmenőleg, de ez a szerződés máig sincs megkötve. — bár megvan a remény arra, hogy meglesz. Ne méltóztassék tehát ilyen megállapításokkal idejönni. Én őszintén megmondom, hogy kereskedelmi poli+ikát ugy folytatni, ahogyan azt nálrmk gondolják, nem tudok. Ha valamelyik külföldi államban kereskpdplmi tárgyalások vannak, ott sobaspm befelé, hanem mindig kifelé tárgvaínak, (Ugy van! — Zajos taws jofrhfelől. a l"özé n pn és a b"! közérten, — N**gv János (pgT-i) : Nem is beszélnek, h^n^m hallgatnak róla, mert nem lehet hadititkot ellármázni !) Szemrehányást tesz nekünk a t. képviselő ur, bogy nem tudunk megfelelő gazdaságpolitikát folytatni és rámutat arra. hogy nincs meg a kereskedelmi kikötőnk. Én nem tudok hivatkozni azokra az adatokra, amelyekre igen t. képviselőtársam Pozsonnyal kapcsolatban hivatkozott, de viszont minden oldalról hallom, hogy mi vagyunk legelői az építkezéssel és méltóztatnak látni, hogy evek óta egyebet sem csinálunk, mint befektetéseket és az a kikötő lassan bár, de készül. Vegyen az igen t. képviselő ur.egy kis fáradságot magának és nézzen utána, mi történik itt, hogyan áll ennek a kikötőnek ügye és higyje el nekünk, begy teljes törekvéssel vagyunk ennek az építkezésnek mielőbbi befejezése iránt. (Lendvai István: ök másutt akarnak kikötni!) A t. képviselőtársam szóvátette és erős megjegyzésekkel kisérte a kormány hitelpolitikáját. Nem. szeretnék e tekintetben minduu talán adatokkal előjönni. Ha tud valaki közgazdaságilag gondolkodni, akkor le kell vonnia a végső következtetést: hitelpolitikát folytatni olyan viszonyok között, mint aminőbe mi kerültünk, amikor nem volt meg a pénz stabilitása és hiányzott a külföld bizalma irántunk, majdnem emberfeletti dolog. És én kérdem tárgyilagosan mindenkitől, hogy ha felsorolom azokat az adatokat, hogy egy év alatt mit csináltunk, remélhette-e valaki is, hogy ilyen hitelügyleteket tudunk lebonyolítani. Merem álévi február hó 10-én, szerdán. litani, hogy talán túlmerészen túlmentem nem egy vonatkozáson, de tettem ezt az ország közgazdaságának érdekében. Elsősorban azokat a hiteleket szeretném felsorolni, amelyeket a kormány egy év alatt a mezőgazdaságnak juttatott. A jegybanknál kieszközöltünk 90 milliárdos hitelt terménykölcsönként; azután 80 milliárdot adtunk tenyészállatok beszerzésére; az Okh. és a körzeti hitelszövetkezetek szintén gazdahitelre 50 milliárdot fordítottak. A hosszú lejáratú kölcsön 200 milliárdot tesz ki. (Erdélyi Aladár: Állami hitel?) Igen, ez a 22 millió aranykorona. Ott van azután az ármentesitő társulatok részére juttatott hitel, mintegy 115 milliárd korona. A vetőmag-kölcsönre adattam 48 milliárdot, a körzeti hitelszövetkezeteknél 12 milliárd és az Okh.-nál 15 milliárd üzletrészt jegyeztettem. Ennek alapján kétszeresére fokoztam az illető hitelszövetkezeteknek hitelkereteit. Az Okh. 30 milliárd szőlőhitelt folyósitott. Azonkivül a dohánytermelésre 48 milliárdot, a paprika-hitelre — ez kisebb természetű kérdés — 10 milliárdot fordítottunk. Ha összegezem, hogy egy év alatt a mezőgazdaságnak mekkora hitelt juttatunk, közel 860 milliárdot kitevő összeget kapok. De tovább megyek. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez egyoldalú eljárás volt, mert ugyanakkor az iparnak szintén adtunk külön köző forrásokból majdnem 100 milliárdot. A Pénzintézeti Központ a maga tételeivel szintén nem egy izben sietett az ipar segítségére. Ott van azután a Nemzeti Banknak egész váltóállománya. Kérdem, lehetett-e többet tenni, mint amennyit tettünk. De végeredményben nemcsak ezt tettük, hanem megnyertük a külföld bizalmát is. Ne felejtse el az igen t. képviselőtársam, hogy megszereztük a városok kölcsönét 50 millió aranykoronával, sikerült hosszú lejáratú kölcsönt szerezni 24 millió aranykoronával és tovább tárgyalunk 15—16 millió aranykoronáról. Itt vannak előttem a javaslatok a községi kölcsön megoldására. Engedelmet kérek, nem lehet állítani, hogy a kormány alszik ... (Lendvai István: Inkább azzal vádolják, hogy ébredő a kormány! — Derültség.) A pénzügyministeri székben nem mulaszthattam el egy alkalmat sem ahhoz, hogyha lehetett, a gazdaságpolitikát érvényesítsem. És hogyha ezekhez az eredményekhez el tudtunk jutni, bigyje el nekem a t- képviselő ur, hogy ez rendkívüli nagy erőfeszítések árán történt és nem is reméltük, hogy ennyit meg fogunk tudni tenni. Ne méltóztassék egyoldalú szemüvegen át nézni a dolgokat, mert így nagyon könnyű kritizálni, de én azt szeretném látni a túloldalon is, hogy alkossanak valamit. (Lendvai István: A zsidókat miért nem kritizálta meg!) Méltóztatott kifogás tárgyává tenni a Nemzeti Bank eljárását. Erre egész röviden csak annyit válaszolok, hogy a Nemzeti Bank védelemre nem < szorul és a legteljesebb mértékben ug-y teljesiti hivatását, mint azt komoly Nemzeti Banknak teljesítenie kell és épen akkor járna el helytelenül, ha ugy cselekednék, amint azt igen t. képviselőtársam körülbelül mondta. Nem sorolom fel mindezeket a tényeket, ezeket a képviselő ur is csak ugy odavetette, (Meskó Zoltán: En bloc beszélt!) ez alkalommal csak ismétlem, hogy az interpelláció keretében más dolgokat kellett volna szóvátennie. Sokkal helyesebbnek találtam volna, ha igen t. képviselőtársam megmarad a tárgynál... (Erdélyi Aladár: Bodóné volt Baross!) Ami a beruházást illeti, egész szárazon
