Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
2 ; 0 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. Csak kénytelen vagyok a többséget megállapítani ! — Derültség jobb felől.) Vissza kell mennem a múlt esztendőre. A •múlt esztendőben az igen t. Bacher ur, aki korlátlan kényura volt egy nagy, hatalmas vállalatnak, sok százmilliárdnak, a csikágól tőzsdén megjátszotta à la hausse a búzát s — amint most már tudjuk — a múlt esztendőben több mint százmilliárdot vágott zsebre e címen ő maga és a vállalata. Szeretném tudni, hogy ebből mennyit adott le a. magyar államnak. (Zaj és felkiáltások a balközépen: Aha!) De sokkal érdekesebb ennek a következménye. Az lett a következmény, hogy azok a kis sápos emberek, akik ebben a nemzetben sohasem tudnak a tisztességes munka utján gazdagodni, azt ügyelték, hogy az idén ez a mindenhatónak tekintett Bacher Emil hogyan fog játszani a csikágól tőzsdén. Semmi mást nem csináltak, csak erre figyeltek. És amikor Bacher nem a maga neve alatt, hanem más neve alatt indította meg az akciót és megfordítva, à la baisse spekulált, akkor ezek köréje seregletlek és igy érthetjük meg, hogy Magyarországból Csikágóban 5 millió métermázsával kontreminalták meg a magyar búzát. (Lendvai István: Ez ellen nem háborodnak fel azon az oldalon!) Ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni, hogy nem tartozom azok közé, akik azt mondják, hogy a határidőüzlet egyáltalán jogtalan vagy helytelen. Én elismerem, hogy vannak viszonylatok, amikor ez megengedett. De csak addig a határig, amig az nem spekuláció. Amit azonban ezek végeztek, az spekuláció volt. Nekik nem volt búzájuk olyan nagy mennyiségben. Nagymértékben akartak nyerni s ők látták, hogy Csikágóban óriási összegek, hatalmas tőkék spekulálnak à la baisse s ők is hozzájuk csatlakoztak. Ekkor következett be az a nem várt eset, hogy Argentínában, amelyről mindenkinek tudnia kell, hogy a világ búzatermésének mintegy egyharmadát szolgáltatja, beütött a fekete rozsda. Aki ismeri a gazdasági életet, az tudja, hogy ez a fekete rozsda a legveszedelmesebb a termésre nézve. Nemcsak nálunk, ahol mások a klimatikus viszonyok, hanem ott a rengeteg kiterjedésű síkságokon máról holnapra tönkreteszi a már érő, kalászba szökkent búzát. (Lendvai István: Nálunk a vörös rozsda pusztít! — Derültség.) Hiába volt minden spekuláció, be kellett következnie a búzaár emelkedésének, s ez volt az, ami nyakát szegte ennek az igen t. kényurnak s a hozzátapadt spekulánsoknak. Ez volt az, aminek következtében Bacher 70 milliárdot, a társasága pedig — akiknek személyét is megnevezhetném — hamarosan szintén nagy összeget veszitettek. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nem tartom szükségesnek a neveket megemlíteni, azonban privátim szolgálhatnék vele. Amikor tehát egyszerre bekövetkezett a katasztrófa, ez a spekuláns és azok, akik a bőrüket akarták menteni, most tógába öltöznek, kiállanak a piacra és azt hirdetik» hogy ők azért nem tudnak eleget tenni kötelezettségüknek, azért jutottak bajba, mert a franküggyel kapcsolatban elromlott a hitelük. Ez nem egyéb ismét, mint gonosz spekuláció az ország becsületének rovására. (Igaz! Ugy van! Taps a balközépen.) De ne tessék azt gondolni, hogy ez csak sporadikus jelenség. Tea-nap olvasom ismét az egyik. u. n. kelenföldi textilvállalatunk fizetésképtelen lett. Ekkor azok, akik a törvény értelmében felelősek, akiknek igazság szerint nem juthat egyéb, mint a börtön, a kisemberek, becsületes emberek pénzének elpocsékolásáért (Igaz! Ugy van! a balközépen.) ismét a frankra hivatkoznak, holott a kommünikében az van, — méltóztassanak megnézni — hogy 7 milliárd a passzíva és 4 milliárd a veszteség. Azt mondják, a frank az oka annak, hogy nem kaptak kölcsönt. (Zaj.) Bocsánatot kérek, aki olyan haszontalan, olyan erkölcstelen, hogy amikor már 3 milliárd passzívája van, ujabb kölcsönt vesz fel, az ipso facto a börtönnek megérett tölteléke. (Ugy van! taps a balközépen.) Tehát nem a frankra kell hivatkozni, hanem arra a lelkiismeretlenségre, amelyet újból el akartak követni, ha a frankügy esetleg be nem következett volna. Én tehát le kívánom szegezni, hogy ennek a^ Viktória-malomnak nincs erkölcsi jogosultsága a nemzethez fordulni, hogy kérje a kisegítését. De kénytelen vagyok más szempontokat figyelembe venni. Kénytelen vagyok figyelembe venni azt, hogy ez a Viktória-malom óriási nagy külföldi kölcsönt vett igénybe és épen az angoloktól. (Lendvai István: Akkor én is elmegyek legközelebb haussera spekulálni! — Derültség. — Zaj. — Lendvai István: Elénekelhetjük, hogy Glória Viktória! — Derültség.) Én ebből a szempontból erkölcsi alapot nem találok. Sőt meg kell vallanom azt is, hogy amikor elolvastam azokat a komoly intelmeket, melyek szerint nekünk a külföldi bizalom okából meg kellett ezt menteni, az első pillanatra felébredt bennem az a gondolat, vájjon azok, akik a Viktória-malomnak hitelt nyújtottak, megkérdezték-e a ma°-var kormányt, hogy adjanak-e kölcsönt. Megkérdezf ék-e a Nemzeti Bankot, megkérdezték-e a Pénzintézeti Hitelintézetet ? Ha nem kérdezték weg, vájjon hol konstruáljam meg azt az erkölcsi alapot, amely engem arra kényszerit, hogy a nemzet pénzével váltsam meg a hitelt. (Ugu van ! a balközéven. — Zaj.) De tovább megyek. Azt olvastam, hogy az a nagy összeg, az az 1 és 3 A millió font teljes biztonságban van. Az angolok Gold Simont kérdezték meg, hogy hosryan kell megkötni azt a szerződést, és Gold Simon bizonyára tudni fogja, hogy hogyan lehet jelzálogilas: és egyébVént is biztosítani követelését. Tehát még ebből a szempontból sem tudnék megnyugodni. De tovább megyek. Hiszen itt i-an a rés^vénv^örvényünk. Ha más nem, de felelős az az igazgatóság, amely évenként csekély 300 millió kof^na tantiémet vett fel személyenként. (Zaj.) Ha tehát valaki évenként 300 millió korona tantiémet vesz fel, akkor annak bizonyára nemcsak erkölcsi de anvael kötelei «p^e is van a részvénytársaság tartozásai tekintetében. (Gaal Gaston : Egy volt minister is van köztük és egy nemzetgyűlési képviselő is ! — Lendvai István: Pusztuljon mindenki aki u űnös 0 Én tehát csak ugy tudom megérteni n f,ï a dolgot, hop-y először is annak a Bacher ^rnilnek —- akiről tudom és akiről már mindenki tudja, hoey a Viktória részvényeiből i( >(\ ezer darab volt az övé, aHről tudjuk, bnsry °ono hold halastava van, ÍL»"dvai István : \7.evt szeret a zavarosban halászni !) akinek *ie-y bérlete van, aMnek vap-vnnát 420 mil'iárda becsülik, tehát körülbelül annvira, «•mennyi az előbb err>lif#tt 30%-os r>ófadóban n ?. eerész évre vettetik ki — és a többieknek, •'ö+elessép'ök. hoo-v egész vasrvormkat erre a félr« forditsák. (Heh'eslés a baloldalon.) Énen azért, amikor az i^en t. nénzüe-vminister úrhoz azt a tiszteletteljes kérést iníé-
