Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

À nemzetgyűlés 504. ü§£se 1.926. hogy innen elmenekültem. Valóban, nem kellett innen elmenekülniük azoknak, akik a forradalom előtt ismeretlenek voltak, de nem illik az ismeretlenség és jelentéktelenség privilégiumával visszaélni, (igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kellett emenekülniök azoknak sem, akik megadták magukat és odaszegődtek Károlyi Mihály diadalszekeréhez. Károlyi Mihály nekem egykor barátom volt és nekem valóban nagyon könnyű lett volna a forradalom kitörése után hozzácsatlakozni, csak egyszerű látogatásomba került volna, csak be kellett volna hódolnom és engem is boldogan besoroztak volna azok közé, akik meghódoltak a diadalmas forradalom előtt. Én ezt nem tettem. De miért mentem el! Nagyon örülök, hogy végre egyszer a nyilvánosság előtt leszámolhatok ezekkel a suttogásokkal. Épen azért mentem el, mert az utolsó percig — amint tudják pártkülönbség nélkül azok, akik a forradalom kitörésének napján lakásomon voltak egybegyűlve, őrgróf Pallavicini György, nagyatádi Szabó István, — már nincs az élők között — Zlinszky István, Héderváry Lehel. Az utolsó percig mindent megtettem a forradalom megakadályozására és ezt azok, akik a forradalmat csinálták, nagyon jól tudták, és minden gyűlöletük az enyém volt. És amikor a diadalmas forradalom napján végigvonultak az utcákon, távollétemben már az én kertemben is jártak katonák, hogy engem keressenek... (Hedry Lőrinc: Mégis Tiszát gyilkolták meg! — Nagy zaj a bal -és a szélsőbaloldalon.) Igen, mert nem voltak ott a barátai, akik melléálltak volna. (Igaz! ügy van! Élénk taps a balés a s.^élsőba. oldalon. — Felkiáltások balfelől: Árulók voltak! — Pikler Emil: Miért nem védték meg Tiszát! — Horváth Zoltán: Hol voltak akkor! Ott hagyták gyáván! — Pikler Emil: Még a temetésére sem mertek elmenni! — Hedry Lőrinc: Maga mert volna akkor mutatkozni! Mindenkit fegyverrel kerestek! — Pikler Emil: Én nem adom ki magam nemzeti hősnek, mint ön! — Hedry Lőrinc: Mindenkit fegyverrel kerestek! Maguk voltak azok! — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Rakovszky István: Öblös hang itt nem dönt! — Felkiáltások jobfelől: Nem is!) Ekkor családom engem elvitt hazulról, nem szólva ezekről az eseményekről. Egy barátommal voltam vacsorán és akkor jött el oda telefonon annak hire, hogy meggyilkolták Tisza Istvánt. Ugyanakkor jött a hir az én lakásomról, hogy Pál helyettesfőkapitány megbízásából engem titkosrendőrök keresnek azzal a megbizással, hogy menjek el a fővárosból, mert személyi biztonságomért jót nem állhatnak. (Mozgás és derültség jobbfelől.) Mit nevet ezen! (Hedry Lőrinc: Kinek beszél! — Esztergályos János: A mögötte levőnek!) Annak, aki nevetett ezen. (Zaj. — Rakovszky István: Mit képzel ez magáról!) T. Nemzetgyűlés! Másnap a Pesti Napló regéli lapban nagy betűkkel jelent meg a következő hir: »Szterényj, Wekerle, Vázsonyi rendőri őrizet alatt.« _ Hát én rendőri őrizet alatt akkor sem óhajtottam élni és annak a rendőri őrizetnek őszinteségében is bátor voltam kételkedni. Talán épen azok az események, amelyek Tisza István villájáéban játszódtak le, jogot adtak nekem arra, hogy abban kételkedjem. Akkor válaiSztottam azt az utat, hogy ahelyett, hogy megadjam magam, elmenekülök az országból, megtartom eskümet Ön azt választotta volna, hogy megadja magát. (Uay van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. — B. Podmaniczky Endre: Hogy évi február hó 10-én, szerdán. 269 tudja ezt maga! — Héjj Imre: Ez az öblös hang! — Fábián Béla: Nem tett esküt a Nemzeti Tanácsnak! — Hedry Lőrinc: Nem tettem! — Fábián Béla: Főszolgabiró volt Károlyi alatt! — Hedry Lőrinc: Hazudik, nem voltam ott! — Fábián Béla: Mit csinált Károlyi alatt! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Hedry Lőrinc képviselő urat rendreutasítom. (Hedry Lőrine: Közönségesen hazudik! — Fábián Béla: Nem szoktam hazudni! — Hosszantartó nagy zaj.) Hedry Lőrinc képviselő urat másodszor rendreutasítom. (Pakots József: Főszolgabiró volt, vagy nem! — Hedry Lőrinc: Nem voltam! — Fábián Béla: Közhivatalban volt, vagy nem!" — Hedry Lőrinc: Nem voltam! — Nagy zaj. — Putnoky Sándor: Nem volt, nem igaz!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak minden oldalon csendben maradni. Podmaniczky képviselő urat is kérem, méltóztassék ^ csendben maradni. Rakovszky István képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rakovszky István: Tessék Podmaniczkyt is kérni!) Épen akkor mondtam, amikor a képviselő ur közbeszólt. (Derültség. — Rakovszky István: Bocsánatot kérek!) Vázsonyi Vilmos: Sokan választották azt az álláspontot s nagyon sokan beszélnek ma destrukcióról, akik annak idején odaszegődtek Károlyi Mihály diadalszekeréhez, akik köztársasági alapra helyezkedtek, akik nem tettek semmit a forradalom előtt, a forradalom ellen és nem tettek semmit a forradalom alatt annak megbuktatására. Nekem szemrehányást tesz t. képviselőtársam, hogy akkor, amidőn komolyan a között kellett választanom, hogy itt erkölcsileg megalázzam magam, vagy más veszedelemnek legyek kitéve, akkor én azért, hogy meggyőződésemet szolgálhassam és eskümet megtartsam, elhagytam az országot. A képviselő ur gyávasággal akar itt engem megvádolni! Előbb arról beszélt, hog-y csodálatos, hogy mégis Tisza István grófot gyilkolták meg. Erre azt mondom: ha Tisza István grófot azok, akik közel állottak hozzá, rá tudták volna birni arra, hogy elmenjen, akkor sokkal nagyobb haszna volna a nemzetnek, ha ma is az élők között volna, mint hogy céltalanul vértanúhalált szenvedett, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Nem lehetett rábírni, hogy elmenjen! — Zaj. — Bogya János: Nem volt reklámgenerális!) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) A vitának ezt a részét nem folytatom, mert ez nem az én személyes kérdésem. A történelem azonban megállapitotta, hogy az a képviselőház, amely önmagát oszlatta fel, feloszlott anélkül, hogy meg mert volna emlékezni arról a Tisza Istvánról, akit meggyilkoltak. (Rakovszky István: Ugy van! Nekem kellett elparentálnom!) A történelem feljegyezte, hogy nagyon kevesen voltak azok, akik el merték kisérni azt a vonatot, mely az ő holttetemét vitte. (Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! A forradalom előtti időket emlegetni velem szemben ^konzervatív szempontból, azt hiszem, egy kissé túlságosan mulatságos produkció. T. képviselőtársam itt napok óta (Pakots József: Hepeiáskodik! — Rakovszky István: Terrorizál! — Zaj.) durva kijelentésekkel aposztrofál engem. Ha azt hiszi t. képviselőtársam, hogy ezzel valami sokat törődöm, téved. Mert engem, aki hiven szolgáltam nemzetemet és királyomat, — hogy hogyan szolgáltam, erre nézve keresse meg az okiratot a kormán3^zóság irattárában, a király levelében — engem a képviselő ur ilyen durvaságok-