Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

268 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. fogásunk ez és tiszteletteljes kérésem arra irányul, hogy a pénzügyminister ur találjon módot rá, hogy ha szükséges a gyárnak cigarettagyárrá való átalakitása, -— bár ez vitás, hogy szükséges-e — arra az időre, amig az átalakítási munkálatok folynak, ezek a szerencsétlen emberek, akik az egészben egyáltalán nem hibásak, foglalkoztatást nyerjenek és ne tegyük ki őket a nagy nincstelenségnek és nyomoruságnak. Ez a tiszteletteljes kérésem és ezért voltam bátor az interpellációt előterjeszteni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. | í ; bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Egyik költségvetési beszédemben rámutattam arra, hogy a dohányfogyasztás terén a legérdekesebb jelenségek mutatkoznak. A közönség inkább a cigarettával él és a szivar fogyasztás majdnem stagnál, vagy csak egészen jelentéktelen emelkedést mutat. Ebből' természetesen következik az, hogy minden erőnkkel törekednünk kell, hogy a cigarettafogyasztást ellássuk, cigarettagyárak pedig nem állanak kellő számban rendelkezésre. Ez is egyik oka a sok panasznak, mely elhangzik a rossz cigaretta miatt, amennyiben az elkészülő cigarettának nincs kellő ideje a kiszáradáshoz. A helyzet tehát az, hogy be kellene szüntetnünk a szegedi szivargyárat, amely mint üzem, egyáltalában nem fizeti ki magát. Azt hiszem azonban, ha ezt tennők, sem gazdasági, sem szociális szempontból nem járnánk el helyesen, mert tudjuk, hogy a szivargyárból elsőrendű cigarettagyárat lehet létesíteni. Épen a munkások érdekében áll tehát az, hogy mielőbb megvalósuljon ez a cigarettagyár, mert ha nem fogunk létesiteni cigarettagyárat, akkor a szivargyári üzemet a leggyorsabb idő alatt teljesen fel kell adnunk és a munkások egyszersmindenkorra elvesztik kenyerüket. Már az ősz folyamán elhatároztam tehát ezt az átépitést, de épen a télre való tekintettel, amikor munkaalkalom tényleg nem jelentkezik, hozzájárultam ahhoz, hogy ezt az átépitést tavaszig elhalasszuk. Ma azonban továbbhalasztani nem tudom. Választani kell az; üzemfeladás és aközött, hogy cigarettagyár legyen belőle. Azt hiszem, ez az utóbbi a helyes. Természetesen, ennek vannak bizonyos következményei. Én megvizsgáltam az ügyet. Sajnos, nem tudom kilátásba helyezni, hogy ott a raktárban dolgozhatnak a munkások, mert az nem alkalmas arra. Egyet azonban megígérek, és ez az, hogy az átmeneti időben, tavasszal, amig munkát tudnak kapni a munkások, bizonyos segélyben fognak részesülni. Én énen a szociális szempontot megpróbálom érvényesíteni az átépítésnél a munkások érdekében és mikor a gyár felépül, pár hónap alatt, akkor a megoldás meglesz, mert a munkások kilnyonió része, azt hiszem valamennyi, ismét megkapja kenyerét. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem kivan a szólás jogával élni. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a pénzüaryminister ur válaszát Szabó József képviselő ur interpellációjára tudomásulvenni, igen, vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Vázssonyi Vilmos képviselő ur a házszabályok 205. Vának a) pontja alapján kivan szólni. Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Hea-ymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam felemiitette a belügyminister ur beszédének azt a részét, amely arról szól, hogy csak akkor fognak engem megfigyelni, ha véletlenül magam fogom kérni személyes biztonságom megőrzésére detektívek kirendelését. Amidőn t. képviselőtársam a belügyminister nr beszédének ezt a részét idézte, közbeszóltam, hogy sohasem kértem eddig sem a rendőrség védelmét és ezentúl sem foigom^ kérni. Erre egyik képviselőtársam közbeszólt es azt mondta: Nem, hanem megszökött a sebesült-vonatom! (Pakots József: Ripőkség! — Rakovszky István: Ki volt azt) Tényleg- nem kértem soha a rendőrség személyes védelmét és személyes védelmében" a rendőrségnek egyetlenegyszer részesültem kérelmem ellenére, amidőn a szomorú budaörsi napon engem Nádcsy országos főkapitány rendeletére (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Rothenstein Mór: Becsületes ember!) rendőri őrizet alá vettek minden ok és minden indokolás nélkül. Mert akkor beteg voltam, csupán Korányi tanár közbelépésére engedték meg, hogy lakásomon maradjak, rendőri felügyelet alatt. Soha ezzel az adattal nem léptem a nyilvánosság elé, sohasem jelentettem be ezért mentelmi jogom megsértését, mert objektive Ítéltem meg a dolgokat s azt mondtam, végre politikai nagy mozgások esetén a rendőrségnek ilyen célra való beállítása ellen sincs semmi kifogásom és általában megengedem azt, hogy mindenki annyira figyeljen engem, amennyire neki jólesik. (Rakovszky István: Jobb lett volna Nádosyt figyelni! — B. Podmaniczky Endre: Bizony jó lett volna!) Mikor azonban képviselőtársam közbeszólásáíban azt mondotta, hogy megszöktem a sebesültvonaton, akkor egy álló szedésbői előttem nagyon jól ismert röpke szót akart itt ismét népszerűvé tenni, azt, hogy én a forradalom elől, amit sohasem titkoltam, elmenekültem Magyarországról. (Zsirkay János: Jól tette! Bárcsak vissza se jött volna! — Élénk derültség. — Pakots József: Vannak, akik tüzet gyújtogattak a forradalomban, most meg tombolaüzletet csinálnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Teljesen jogosnak tartom ezt a derültséget, mert hiszen olyan derűs időkre emlékezem vissza, mint a forradalom előtti napok és ezt csakis derűsen lehet letárgyalni. Hogy a forradalom előtti napokban mi volt az én szerepem, arról nem kell beszélnem, mert a »Diadalmas forradalom« cimíi könyv feljegyezte azok érdemeit, akiknek érdemük volt a forradalom kitörése körül és feljegyezte egyúttal azok bűneit is, akik akkori felfogása szerint az utolsó pillanatig a forradalom megakadályozásán dolgoztak. Károlyi Mihály emlékiratában csodálatos módon sem az előbb közbeszóló, sem a jelenleg közbeszóló urakban nem találja meg azokat a harcosokat akik a forradalom ellen mindent megtettek, hanem az ő izzó gyűlöletének lávaköveiből nekem állit emlékoszlopot, oldalakon keresztül velem foglalkozik és bennem látja azt, aki mindenáron meg akarta akadályozni a forradalom mielőbbi győzelmét. Van-e a Házban általában valaki, ki politikával komolyan foglalkozik, — pártkülönbség nélkül: itt van pl. Meskó t. képviselőtársam abból az időből — aki nem tudja azt, bos-v az utolsó percig amikor »i nem v^t konjunktúra, a nemzeti álláspontról esy pillanatig le nem tértem és azt az esküt, amelynek letevésére engem nem kényszeritettek, mint a katonákat, hanem amelyet önként tettem le s épen azért, mert önként tettem le, erkölcsi tartalmúnak tekintettem s azt az esküt hiven megőriztem. (Rakovszky István: Nem mindenki mondhatja ezt!) A képviselő ur szemrehányást tesz nekem,