Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. bián Béla: A beszéde elején már a belső ellenségekről beszélt! — Gr. Hoyos Miksa: Van elég! — Fábián Béla: Tessék megnevezni őket! Az ország érdeke követeli!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Gr. Hoyos Miksa: Neesak mindig ön ordítson, legyen nekem is szavam! — Lendvai István: Kíméljék Fábián füleit! — Nagy zaj. — Gr. Hoyos Miksa: Neki privilégiuma van!) Hoyos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Fábián Béla: Mit beszél az a gyáva csirkefogó ottan? — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Rendre! Rendre! — Zsirkay János : A kis talmudista! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Fábián képviselő urat másodszor utasitom rendre és az imént használt durva kifejezéséért kénytelen vagyok . . . (Fábián Béla: De ott sértettek!) Csendet kérek! Kérem méltóztassék abba a helyzetbe hozni, hogy minden hallott durva sértést megtorolhassak az elnöki székből. Ha a képviselő urak megakadályozzák azt, hogy én az intézkedéseket rnegtehessem, vagy mindent meghallhassak, akkor ne méltóztassék nekem szemrehányást tenni. (Zsirkay János: Á papája elfelejtette illemre tanítani !) Zsirkay János képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasitani. Fábián képviselő ur képviselőtársával szemben olyan durva kifejezést használt, amelyért kénytelen vagyok feltenni a kérdést, hogy nem kivánja-e a Ház a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitani. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Fábián képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasitani kivánják, szíveskedjenek feláilani. (Megtörténik.) Többség. (Saly Endre: Petrovácz esetében nem tette fel a kérdést!) Petrovácz képviselő úrra vonatkozólag szintén megtettem az intézkedésemet. Ha nem nyilatkozott volna a képviselő ur, akkor egészen másképen jártam volna el. (Fábián Béla: Azt tessék megállapítani, hogy Lendvai mit mon dott!) Nem hallottam; a gyorsírói jegyzetekből meg fogok győződni róla. (Sütő Józseí: Meg kell nézni, mit mondott!) Ha a képviselő urak ilyen nagy lármát csinálnak, akkor nenï vagyok képes semmit meghallani. Petrovácz képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: Az előadottak alapján kénytelen vagyok a mélyen t. pénzügyminister úrtól a Bacher-ügy szanálásának tárgyában^ annak mértékére és mennyiségére vonatkozólag felvilágosítást kérni a nemzetgyűlés számára. Kénytelen vagyok kérni a pénzügyminister urat, hogy találjon valami módot, amellyel az ilyen esetek megismétlődését megakadályozza és nagyon kérem a pénzügyminister urat, hasson oda, hogy a Pénzintézeti Központ más, esetleg bajba kerülő keresztény és nemzeti irányú és alapon álló vállalatokkal szemben is hasonló előzékenységet és figyelmei tanúsítson. Ezekre kérnék én választ a mélyen t. pénz-ügyminister úrtól. Elnök: Következik Szabó József képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminister úrhoz a szegedi dohánygyár átalakítása miatt tervezett munkáselbocsátások tárgyában. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyrnfnister urnák arról, hogy a szegedi dohánygyár átalakítása miatt folyó évi március 15-ére a m. kir. Dohányjövedék központi igazgatósága a gyárét'/ február hó 10-én, szerdán. 267 ban alkalmazott mintegy háromszázhúsz munkásnak felmondott! 2. Hajlandó-e a t. pénzügyminister ur a m. kir. Dohányjövedék központi igazgatósága által foganatosított felmondásokat hatálytalanítani és a gyárban jelenleg alkalmazásban álló munkásokat az úgynevezett régi gyár épületeinek helyiségeiben, amelyek ma raktárhelyiségül szolgálnak vagy üresen állanak, az átalakítási munkálatok ideje alatt is foglalkoztatnia 3. Ha erre nem hajlandó, mit szándékozik tenni a t. pénzügyminister ur az elbocsátandó munkások érdekében, akiknek a legnagyobb része 10—20 és 30 év óta áll a m. kir. Dohányjövedék szolgálatában, akik között nagyon sok hadiözvegy is van és a nagyfokú gazdasági krízis miatt ezek a szegedi munkapiacon elhelyezkedni nem tudnak, hogy a gyár átalakitása ideje alatt kiskorú gyermekeikkel együtt el ne pusztuljanak? Budapest, 1926 február 9-én. Szabó József s. k. nemzetgyűlési képviselő.« (Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az az interpelláció, amelyet voltam bátor beterjeszteni, önmagától beszél, ugy, hogy nekem tulajdonképen nem is volna sok mondanivalóm. Tekintettel azonban arra, hogy a nagy zaj miatt a felolvasott interpellációból a t. Ház nem igen hallhatta, hogy miről van szó, szükségesnek tartom, hogy néhány szóval megvilágitsam a kérdést a Ház előtt. (Halljuk!) A munkanélküliség kérdéséről ebben a Házban már igen sokszor interpelláltak, sok sürgetéssel, kívánsággal és kéréssel fordultak a kénviselő urak a t. kormányhoz az általános munkanélküliség enyhítése tárgyában. Én most ebből a nagy anyagból egy részletet akarok kiragadni, amely kérdésnek megoldása az igen t. pénzügyminister ur kezében van. Miről van szó? Szegeden egy^ dohánygyár van, amely évek óta szivargyártással foglalkozik. Ezt a dohánygyárat most át akarják alakítani cigaretta-, szivarkagyártásra és a gyár igazgatósága az ott dolgozó mintegy 320 munkásnak felmondta munkahelyét. A közeljövőben ezek az emberek annak a lehetetlen helyzetnek vannak kitéve, hogy e felmondás következtében teljesen állás nélkül ós kereset nélkül maradnak. Tekintettel arra, hogy e 320 munkás között nagyon sok hadiözvegy van, sok olyan özvegy, aki többgyermekes anya és egyedül a dohánygyárban szerzett jövedelemből tartja fönn magát, ezek a szerencsétlen emberek, amennyiben a pénzügyminister urnák, illetőleg a dohányjövedék _ igazgatóságának ez az elhatározása végrehai+atik, mintegy 320-an kereset nélkül lesznek. Már bátor voltam személyesen is előterjeszteni a pénzügyminister úrhoz azt a kérésemet, méltóztassék ugy intézkedni, hogy ezek az emberek a dohánygyár á+alakitása idején is foglalkoztatást nyerjenek. Ez annál inkább is lehetséges, mert a régi nagy műhely, amelyet utóbb raktárrá alakítottak át, ma is rendelkezésre áll, és a mi megítélésünk szerint addig, amig ez az átalakítás tart, — amely körülbelül egy félévet vesz igénybe —• a munkásokat a mai létszámon ideiglenesen ebben a raktárhelyiségben lehetne szivargyártással foglalkoztatni. A mi felfogásunk az, (Halljuk! Halljuk!) hogy akármilyen fontos körülmények játszanak közre, az bizonyos, hogy a mai pillanatban fontosabb körülmény, mint ennek a 320 embernek kenyere, nem lehet, legalább a magam részéről ilyent nem igen tudok elképzelni. Fel40*
