Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. bián Béla: A beszéde elején már a belső ellen­ségekről beszélt! — Gr. Hoyos Miksa: Van elég! — Fábián Béla: Tessék megnevezni őket! Az ország érdeke követeli!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. (Gr. Hoyos Miksa: Neesak mindig ön ordítson, legyen nekem is szavam! — Lendvai István: Kímél­jék Fábián füleit! — Nagy zaj. — Gr. Hoyos Miksa: Neki privilégiuma van!) Hoyos kép­viselő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni. (Fábián Béla: Mit beszél az a gyáva csirkefogó ottan? — Felkiáltások a jobbolda­lon és a középen: Rendre! Rendre! — Zsirkay János : A kis talmudista! — Nagy zaj.) Csen­det kérek, képviselő urak! Fábián képviselő urat másodszor utasitom rendre és az imént használt durva kifejezéséért kénytelen va­gyok . . . (Fábián Béla: De ott sértettek!) Csendet kérek! Kérem méltóztassék abba a helyzetbe hozni, hogy minden hallott durva sértést megtorolhassak az elnöki székből. Ha a képviselő urak megakadályozzák azt, hogy én az intézkedéseket rnegtehessem, vagy min­dent meghallhassak, akkor ne méltóztassék nekem szemrehányást tenni. (Zsirkay János: Á papája elfelejtette illemre tanítani !) Zsir­kay János képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasitani. Fábián képviselő ur képviselőtársával szemben olyan durva kifejezést használt, amelyért kénytelen vagyok feltenni a kér­dést, hogy nem kivánja-e a Ház a képviselő urat a mentelmi bizottsághoz utasitani. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Fábián képviselő urat a mentelmi bizottság elé utasitani kivánják, szíveskedjenek felái­lani. (Megtörténik.) Többség. (Saly Endre: Petrovácz esetében nem tette fel a kérdést!) Petrovácz képviselő úrra vonatkozólag szin­tén megtettem az intézkedésemet. Ha nem nyi­latkozott volna a képviselő ur, akkor egészen másképen jártam volna el. (Fábián Béla: Azt tessék megállapítani, hogy Lendvai mit mon dott!) Nem hallottam; a gyorsírói jegyzetek­ből meg fogok győződni róla. (Sütő Józseí: Meg kell nézni, mit mondott!) Ha a képviselő urak ilyen nagy lármát csinálnak, akkor nenï vagyok képes semmit meghallani. Petrovácz képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: Az előadottak alapján kénytelen vagyok a mélyen t. pénzügyminis­ter úrtól a Bacher-ügy szanálásának tárgyá­ban^ annak mértékére és mennyiségére vonat­kozólag felvilágosítást kérni a nemzetgyűlés számára. Kénytelen vagyok kérni a pénzügy­minister urat, hogy találjon valami módot, amellyel az ilyen esetek megismétlődését meg­akadályozza és nagyon kérem a pénzügymi­nister urat, hasson oda, hogy a Pénzintézeti Központ más, esetleg bajba kerülő keresztény és nemzeti irányú és alapon álló vállalatokkal szemben is hasonló előzékenységet és figyelmei tanúsítson. Ezekre kérnék én választ a mélyen t. pénz-­ügyminister úrtól. Elnök: Következik Szabó József képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminister úrhoz a szegedi do­hánygyár átalakítása miatt tervezett munkás­elbocsátások tárgyában. 1. Van-e tudomása a t. pénzügyrnfnister ur­nák arról, hogy a szegedi dohánygyár átalakí­tása miatt folyó évi március 15-ére a m. kir. Dohányjövedék központi igazgatósága a gyár­ét'/ február hó 10-én, szerdán. 267 ban alkalmazott mintegy háromszázhúsz mun­kásnak felmondott! 2. Hajlandó-e a t. pénzügyminister ur a m. kir. Dohányjövedék központi igazgatósága ál­tal foganatosított felmondásokat hatálytalaní­tani és a gyárban jelenleg alkalmazásban álló munkásokat az úgynevezett régi gyár épületei­nek helyiségeiben, amelyek ma raktárhelyisé­gül szolgálnak vagy üresen állanak, az átala­kítási munkálatok ideje alatt is foglalkoztatnia 3. Ha erre nem hajlandó, mit szándékozik tenni a t. pénzügyminister ur az elbocsátandó munkások érdekében, akiknek a legnagyobb része 10—20 és 30 év óta áll a m. kir. Dohány­jövedék szolgálatában, akik között nagyon sok hadiözvegy is van és a nagyfokú gazdasági krízis miatt ezek a szegedi munkapiacon elhe­lyezkedni nem tudnak, hogy a gyár átalakitása ideje alatt kiskorú gyermekeikkel együtt el ne pusztuljanak? Budapest, 1926 február 9-én. Szabó József s. k. nemzetgyűlési képviselő.« (Zaj.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az az in­terpelláció, amelyet voltam bátor beterjesz­teni, önmagától beszél, ugy, hogy nekem tulaj­donképen nem is volna sok mondanivalóm. Te­kintettel azonban arra, hogy a nagy zaj miatt a felolvasott interpellációból a t. Ház nem igen hallhatta, hogy miről van szó, szükséges­nek tartom, hogy néhány szóval megvilágit­sam a kérdést a Ház előtt. (Halljuk!) A munkanélküliség kérdéséről ebben a Házban már igen sokszor interpelláltak, sok sürgetéssel, kívánsággal és kéréssel fordultak a kénviselő urak a t. kormányhoz az általános munkanélküliség enyhítése tárgyában. Én most ebből a nagy anyagból egy részletet aka­rok kiragadni, amely kérdésnek megoldása az igen t. pénzügyminister ur kezében van. Miről van szó? Szegeden egy^ dohánygyár van, amely évek óta szivargyártással foglal­kozik. Ezt a dohánygyárat most át akarják alakítani cigaretta-, szivarkagyártásra és a gyár igazgatósága az ott dolgozó mintegy 320 munkásnak felmondta munkahelyét. A közel­jövőben ezek az emberek annak a lehetetlen helyzetnek vannak kitéve, hogy e felmondás következtében teljesen állás nélkül ós kereset nélkül maradnak. Tekintettel arra, hogy e 320 munkás között nagyon sok hadiözvegy van, sok olyan özvegy, aki többgyermekes anya és egyedül a dohánygyárban szerzett jövedelem­ből tartja fönn magát, ezek a szerencsétlen emberek, amennyiben a pénzügyminister ur­nák, illetőleg a dohányjövedék _ igazgatóságá­nak ez az elhatározása végrehai+atik, mintegy 320-an kereset nélkül lesznek. Már bátor vol­tam személyesen is előterjeszteni a pénzügy­minister úrhoz azt a kérésemet, méltóztassék ugy intézkedni, hogy ezek az emberek a do­hánygyár á+alakitása idején is foglalkoztatást nyerjenek. Ez annál inkább is lehetséges, mert a régi nagy műhely, amelyet utóbb raktárrá alakítottak át, ma is rendelkezésre áll, és a mi megítélésünk szerint addig, amig ez az átala­kítás tart, — amely körülbelül egy félévet vesz igénybe —• a munkásokat a mai létszámon ideiglenesen ebben a raktárhelyiségben le­hetne szivargyártással foglalkoztatni. A mi felfogásunk az, (Halljuk! Halljuk!) hogy akármilyen fontos körülmények játsza­nak közre, az bizonyos, hogy a mai pillanatban fontosabb körülmény, mint ennek a 320 ember­nek kenyere, nem lehet, legalább a magam részéről ilyent nem igen tudok elképzelni. Fel­40*

Next

/
Thumbnails
Contents