Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

262 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926, nikailag naggyá és egy nagy magyar technikus embernek, Mechwardt Andrásnak segítségével tudtak elérni olyan speciális kvalitásokat, hogy a magyar malomipar az egész világon felvehette a versenyt, sőt leverte az összes külföldi konkurreneiát. E fejlődés közepette harc támadt az agráriusok és a molnárok között: ez az u. n. őrlési forgalom miatti vita volt; 1900-ban be is szüntették az őrlési forgalmat. Az őrlési forgalom kikészitési eljárás volt, mely szerint behozták a Balkánról a búzát, itt a melléktermények, mint a korpa stb. lemaradtak, és a lisztet kivitték Ausztriába és Nyugat-Európába. Tulajdonképen egy nagy tranzitó-kereskedelem és ipar volt ez, ami azután 1900-ban az agráriusok és merkantilisták harca következtében megszűnt. Ezután a Budapestre centralizált malomipar áthúzódott a vidékre, mert a természetes nyersanyagoknak beszerzése, továbbá a zónatarifa következtében ezután már a vidéki malom fel birta venni a versenyt a budapestivel. Ekkor tűnt fel Bacher egyénisége, aki az elsők között volt, akik kiterjeszkedtek a vidékre. A vidéki malmok t. i. elsősorban a budapesti pénzintézetek hiányos iparpártolási hitelrendszere következtében nem tudtak versenyt tartani a budapestiekkel. Mikor az őrlési forgalom megszűnt, akkor Bacher volt az, aki a vidéki malmokat elsősorban megszerezte, finanszírozta és technikailag átalakította. Hallatlan nagy érdekeltség került össze az ő kezébe. A Viktória budapesti malmon kivül a ceglédi, a szolnoki — két fürészteleppel, — a bajai, a szegedi, a hódmezővásárhelyi, a csongrádi, a halasi; a kecskeméti és félegyházi malmon kivül két malom került a Viktória-Concern kezébe. Az elszakított román területen, Nagyváradon, három malom, amelyek közül a László-malmot áthelyezte Bukarestbe, mert a nyersanyag-beszerzési és a Absatzgebiet-je a trianoni határ miatt elveszett. Azután a Hunyadi-malom, az Emilia-malom ugyancsak Nagyváradon, továbbá a temesvári óriási malom és melléküzemek, úgymint^ a kenyér-, keksz-, konzerv-gyárak, hasonlóképen Jugoszláviába esett a szabadkai és az újvidéki malom, sőt még Szarajevóban is volt egy malmuk. Ezekhez járul még a Cseh-szlovákiában a pozsonyi nagy malom, mellette a szenei és a besztercebányai malmok. Ami Stinnes volt Németországban, az volt Magyarországon a malomiparban Bacher Emil. Amikor tehát ebben a csonka Magyarországban egy ilyen óriási ipari konzern megrendül, annak a hatása az egész^ ország ( közgazdasági, pénzügyi és szociális életére, sőt a mezőgazdaságra nézve is jelentőséggel bir. Őszintén szólva, én mint demokratikusan gondolkodó ember abszolúte nem vagyok barátja az ipari Stinnes-eknek. (Kiss _ Menyhért: Túlságosan monopolizálva van!) Én mint demokratikusan gondolkozó ember az egészséges önálló gazdasági kis- és közép-exisztenciáknak vagyoík a barátja (Kiss Menyhért: Éveken át esyoldalulag szabályozta a lisztárakat!) Hogy ilyen mamutexisztenciák kifejlődhetnek, az feltétlenül a felső kormányzat hibája. Ebben

? az esetben már évtizedekre visszamenő fejlődésnek a következményeivel állunk szembe, önálló ipari fejlődésnek csak az lehetett volna az alapja, ha megfelelő finanszírozássá], megfelelő pénzügyi támogatásban részesültek volna a vidéki magyar iparosok, ebben azonban nem részesültek, mert amig Ausztriával közösségben voltunk az Osztrák-Magyar Bank mindent elkövetett, hogy nálunk önálló ipari exisztenciák ne fejlődje^ nek, másodszor pedig hiányzott nálunk az olcsó évi február hó 10-én, szerdán. pénz, amely Németországban 3—4%-os hitellel tudta alimentálni, és alimentálja ma is a német egyéni iparokat. Ennek dacára Németországban is — igaz a háborús konjunktúrák hatása alatt — Stinnes-féle alakulatok fejlődtek ki. Bacher példáját ezután követték a budapesti malmok csoportjai is és nagyság sorrendje szerint a következő vidéki malomszindikátusok alakultak meg, a Kereskedelmi Bank, a Hazai Bank, a Leszámítoló Bank és a Moktár vidéki malom-érdekeltségei, de egy-két nagy vidéki malom-iszindikátus önállóan 'is íkifejlődött. Statisztikailag ugrv áll a helyzet, hogy összesen — mindenféle raktári malmot is beleértve — Nagy-Magyarországon volt 16.000 malom, most csonka Magyországon csak 3000 van, viszont u. n. kereskedelmi malom Budapesten volt 11, Nagy-Magyarországon a vidéken volt 220. Ebből körülbelül 100 a trianoni béke következtében elszakadt. Hogy milyen nagy kontigenst képezett ebből a Viktória-konzern, azt jellemzi az, hogy amikor a Viktória-malom csoportjának közbenjárása folytán a malmok megszerezték az állam részére, illetve a devizaközpomt részére két év előtt a 750 ezer fontos angol kölcsönt, akkor lisztfedezetét annak egyharmad részét viselő vidéki csoportnak a felét is a Viktória-szindikátus szolgáltatta. A dimenziókra nézve fogalmat alkothatunk, ha figyelembe vesszük azt, hogy az az angol kölcsön, amelyet saját részére szerzett meg az utóbbi időben a Viktória-Concern, nem kevesebb, mint 1,250.000 angol font, vagyis 430 milliárd, tehát majdnem egy félbillió magyar koronát tett ki. És a szanálásra még további 200 milliárdra van szükség, amelyet az a szindikátus adott össze, amelynek több mint felét a Pénzintézeti Központ (Kiss Menyhért: Tehát az állam!), azután a magyar bankok, a magyar malmok, ipartelepek adták össze, abból a célból, hogy Magyarország hitele, főleg Angliában meg ne rendüljön. Koncedálom, hogy ez minden pillanatban veszedelmes lehetett volna az országra névé, de különösen veszedelmes volt most, mikor hitelünk a frank-affér következtében amúgy is megrendült. Hogy a gazdasági életben egy ilyen nagy katasztrófa fordul elő, annak két oka kell, hogy legyen: hiba a vállalat vezetésében is és hiba az állam kormányzatában . . . Elnök: A képviselő urnák még egy perc ideje van hátra. Figyelmeztetem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. Baross János: Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a tárgy fontosságára való tekintettel, méltóztassék megengedni, hogy beszédem idejét egy negyedórával megho»szabbithassam. Elnök: Kérdem, méltóztatnak^e megengedni, hogy Baross képviselő ur beszédét egy negyedórával meghosszabbithassam. (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az en<?-edélyt megadják- szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadta. Baross János: Tisztelt Nemzetgyűlés! A vállalat vezetésében való hiba főleg abban állott, hogy a vállalat vezetői megfeledkeztek arról, hogy az 53 millió lelket számláló osztrák-magyar monarchia vámmentes területe szolgáltatta a budapesti és a magyarországi malomipar Absatzgebiet-jét, ami az osztrákmagyar monarchia széttörése folytán megszűnt. Tehát a magyar ipar elvesztette az értékesítési területétét, fővárosi produkciója 100.000 vaggonról 25.000 vaggonra esett le, de a tria-