Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. az oldalról valami kérdéssel foglalkozzunk, agresszív és támadó megjegyzésekkel terrorizálni bennnüket. (Hedry Lőrinc: Ha egy embertől képesek terrorizálódni, akkor rendben van, akkor tisztában vagyunk a bátorságukkal! — Fábián Béia: No, de ildomos hangot kell használni! — Esztergályos János: Amihez Hedry nem ért! — Zaj.) Ezt a kísérletét megkockáztatta Fábián képviselőtársam felszólalása alkalmával is, amikor reám hivatkozott a képviselő ur a Kogsz.-üggyel kapcsolatban mondván, hogy a Köztisztviselők Országos Gazdasági Szövetkezete ugyanazzal a módszerrel, ahogyan a cseh posztószállitással jelentkezett lebonyolító szervként, azonképen a katonai húsellátás kérdésében is ezt a szerepet vállalta. Annak idején, amikor a husszállitás kérdésében meginterpelláltam a honvédelmi minister urat, azt a választ adta, hogy a közszállitási szabályok nem kötelezik őt arra, hogy nyilvános árlejtés alá bocsássa a husszállitás ügyét s igy egyszerűen a maga jogánál fogva adta ki a szállítást ennek a gazdasági szövetkezetnek. Nem áll tehát Hedry Lőrinc képviselőtársamnak clZ cl megállapítása, mintha a minister ur megcáfolta volna állításomat, sőt ellenkezőleg, beismerte. Tovább megyek: a t. minister ur később, amikor én Dréhr Imre képviselőtársammal külön, a parlament tanácskozótermén kivül informáltam őt arról, hogy micsoda sérelme ez a budapesti husiparosságnak, még azt is elárulta, hogy êz a gazdasági szövetkezet nem a maga pénzéből bonyolítja le ezt az egész ügyletet, hanem a kincstár bocsát pénzt a rendelkezésére. (Zaj a baloldalon.) Felvetem a kérdést: ha a budapesti husiparosság pénzt kapna arra, hogy ő bonyolítsa le a husszállitást, mennyivel olcsóbban tudná biztosítani a katonai husszállitástf Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a házszabályok^ keretén belül a képviselő ur személyes kérdés címén csak a saját ügyéről beszélhet. (Zaj.) Csendet kérek! Pakots József: Hedry t. képviselőtársam hiába igyekszik az ellenzéket azzal a szisztematikus módszerrel, amelynek rejtett céljairól úgyis tudomást szereztünk, megállítani azon az utón, amelyen az igazságot keressük. Nem fogunk megállani és nem tud bennünket megfélemlíteni. Tiltakozunk az ellen a hang ellen, amelyet Hedry képviselőtársunk velünk szemben használni jónak látott. (Esztergályos János: El fognak pusztulni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy folyó évi január hó 28-án hozott határozatunkhoz képest csütörtökön, vagyis a holnapi ülésnapon délután %2 órakor Vargha Gábor képviselő ur összeférhetetlenségi ügyében megtörténik az összeférhetetlenségi állandó itélőbizottság 12 rendes és 3 póttagjának kisorsolása. Tudomásul vétetik. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Baross János képviselő ur. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaky György jegyző (olvassa az interpellációt) : »1. Igaz-e, hogy a kormány a Pénzintézeti Közuont utján 10 millió aranykorona hitelt nyújt a fizetési zavarba^ jutott Bacher-féle Viktória-malom érdekeltségnek 1 évi február hó 10-én, szerdán. 261 2. Milyen biztosítékai vannak a kormánynak, hogy ezen tranzakcióból kifolyólag a Pénzintézeti Központon keresztül az államkincstárt nem fenyegeti veszteség ? 3. Miért nem kötöttünk a külföldi államok többségével még máig sem vámszerződéseket 1 4. Miért nincs még máig sem visszaállítva a gabonahatáridőüzlet 1 5. Milyen stádiumban van az őrlési forgalom kérdése ?« Baross János : T. Nemzetgyűlés ! Egy fontos és nagyjelentőségű ténye a pénzügyminister urnák az, amellyel mai interpellációmban foglalkozni óhajtok, és pedig ez az, hogy körülbelül 10 millió aranykorona kölesönnel, tehát egy óriási összegű kölcsönnel sietett az állammal szoros összefüggésben levő Pénzintézeti Központ a fizetési zavarba jutott Viktóriamalomcsoportnak segítségére. Nemcsak az Öszszeg nagysága, nemcsak a tény szokatlan volta az, ami miatt szólanom kell, hanem mert egész közgazdasági életünkkel, nemcsak a malomiparral, hanem mezőgazdaságunkkal és pénzügyi életünkkel is összefügg ez a kérdés, épen azért nem mehetünk el szó nélkül mellette s parlamentáris és képviselői kötelezettségünk, hogy vele foglalkozzunk. Amikor ezt a fontos közgazdasági, pénzügyi és szociális kérdést mérlegre helyezem, magától értetődik, hogy ezt lehetőleg személytelenül cselekszem, tehát az abban szereplőkkel minél kevesebbet óhajtok foglalkozni. Sőt én azzal is tisztában vagyok, hogyha akarnám, sem tudnám megakadályozni már ma ezt a r félhivatalos beavatkozást, de egészen őszintén ki kell jelentenem, hogy olyan kényszerhelyzetet látok Magyarország nemzetközi közhitele szempontjából, hogyha mi ülnénk a minister ur helyén, nem tudom, nem lettünk volna-e mi is kényszeritve, ezt a tranzakciót megcsinálni? Felszólalásomnak tulajdonképeni célja tehát nem is az, hogy egy már megkötött tranzakciót megkíséreljek felbontani, hanem rá akarok mutatni azokra a sorozatos kormányzati mulasztásokra, amelyek Magyarország közgazdasági életét, pénzügyi helyzetét, vámpolitikáját, egész kereskedelmi berendezkedését^ és mezőgazdaságát tehetetlen helyzetbe hozták azon ötesztendős mulasztások következtében, amelyek a jelenlegi rezsimet, a jelenlegi kormányt terhelik. Maeyaroriszág legnagyobb inára a malomipar volt. Ősi történelmi természetes fejlődésnek az eredménye. MasraroTSzáT iparai közül a malomipar az, amelynek óriási jelentősége, mély történelmi fejlődése és különösen a természetes gyökerek, amelyek ezt az ir^rt a haza földjéhez fűzik, egyik oszlopává tették a magyar közgazdasági és szociális életnek. A legnagyobb magyarnak, Széchenyi 1st vannak emléke fűződik a magvar gőzmalomipar megalapításához, hiszen tudjuk, hogy a Hengermalom e°yik alapítása volt Széchenyi Istvánnak. Mint Herodotos buzaevő S^itháihoz illik, a szélmalmok és vizimalmok, főleg dunai malmoik a yiziutak mellett látták el Magyarországnak és a szomszédos Ausztriának lisztszukségletét. Széchenyi István Hengermalma után a Pe«ti Molnárok és Sütők Malmát alapították a régi vízimolnárok. Széchenyi István hozatott be aztán különösen Svájcból megfelelő szakérőket és két svájci ember nevéhez fűződik a magyar malomipar technikai fejődése, a két Hae^enmachertestvér, akik közül az egyik- Henrik- szalmán háló munkás volt, mikor bejött Mnarvnrorszáo-ba. Az ő nagy energiájuk és szaktudásuk fejlesztette azután a magyar malomipart tech-