Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
252 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. évi február hó 10-én, szerdán. nek találta a munkasellenes dühöngéseiről közismert Gálóesy Árpád.« (Propper Sándor: öreg fráziskereskedő!) Efcért a kitételért Gálóesy Árpád budapesti lakos feljelentést tett és a biróság az 1914. évi XLí. te. 2. $-ába ütköző és a 4. § 2. bekezdése szerint minősülő becsületsértés vétségét látván fenforogni, az eljárást a cikk irója ellen megindította. A nyomozás során a cikk szerzőjét a felelős szerkesztő felhívás dacára sem nevezte meg, igy a cikkért a sajtójogi felelősség a felelős szerkesztőt, Vanczák János nemzetgyűlési képviselőt terheli. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, a bűncselekmény fenforogni látszik, a személyi összefüggés nem kétséges, zaklatás esete nem áll fenn, ennélfogva javasolj t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kivan valaki szólani? Láng János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Arra nézve, hogy hová vezet az a gyakorlat, amelyet a mentelmi bizottság és a mentelmi bizottság javaslatai alapján rendszerint most már a Ház is követ, a legjellemzőbb példa ez az eset, amely ebben az ügyben tárgyalás alatt van. íme, itt van az egész közlemény, amely nem áll többől, mint talán 15 sorból és nem egyéb, mint egy törvényszéki tárgyalásról leadott nagyon rövid tudósítás. Az egész ennyi (Olvassa): »A Népszava 1922 augusztus 18-iki számában »A bányamunkások küzdelme a létért és a bányatulajdonosok« címen megírta, hogy Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület a bányamunkások bérmozgalmával kapcsolatban a kormányhoz beadványt intézett, amelyben a kormányt hazug beállítással a bányamunkások letörésére uszította. Ezt a cikket magára nézve sértőnek találta a munkásellenes dühöngéseiről közismert Gálóesy Árpád mérnök, aki becsületsértés vétsége miatt feljelentést tett a Népszava munkatársa ellen, akit elitéltek.« Semmi más nem volt ebben; az egész egy mondat, amelyből kiszakitanak egy részt. Àz öreg m perlekedési mániáját és a mai gyakorlatot legjobban jellemzi az, hogy ilyen kiszakított mondatrészt ide lehet hozni, erről aktákat lehet gyártani egész halommal és végül a^ ügy a nemzetgyűlés plénuma előtt tárgyalásra kerül, és tartjuk, legalább is a nemzetgyűlés tartja annyira komolynak az esetet, hogy idői töltsön vele. Már szóvátettük itt, hogy tulaj donképen nem is annyira a plénum a hibás, hanem a mentelmi bizottság, amelynek az összetételében van a hiba. Azt tapasztaljuk, hogy az ellenzék részben fizikai idő hiányában, részben más okokból a mentelmi bizottságban nem jut szóhoz. Hiszen tudott dolog, hogy azok, akik az ellenzéket a mentelmi bizottságban képviselik, másutt lévén elfoglalva, igen sok esetben . nem tudnak ott szót emelni. Már most az ilyen eseteket a mentelmi bizottságban azok a képviselőtársaink, akik nem rokonszenveznek a szocialistákkal, akik ellenszenvvel viseltetnek velünk szemben, kihasználják, és kell, vagy nem kell, jogos vagy nem jogos, indokolt vagy nem indokolt, de minden adott esetben a szociáldemokrata képviselők mentelmi jogának felfüggesztéséhez járulnak hozzá, még akkor is, ha az egyáltalában indokoltnak nem mutatkozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a mentelmi bizottságban tulaj donképen nem az igazság, nem a jog dönti el a kérdést, hanem a többségi szavazat, az a kényelemszeretet, hogy azok a képviselőtársaink, akik jóhiszeműek, nem A^esznek maguknak annyi fáradtságot, hogy az ügyet becsületesen, komolyan tanulmányozzák, hanem megelégesznek azzal, hogy az előadó elreferálja az ügyet, vagy még el sem referálja, hanem az aktát, mint számot egyszerűen csak előterjeszti. Ennek alapján többségi határozattal döntenek, az ügy ide kerül a plénum elé, s amikor itt a plénum előtt felmutatjuk az egész közleményt, akkor még csak azért sem foglalnak állást a mentelmi bizottság javaslata ellen, mert kicsit furcsán tűnnék fel az, ha a mentelmi bizottság javaslatával szemben épen az a többség foglalna állást, amelynek bizalmából a mentelmi bizottságban is többségben vannak. Az az úgynevezett ébredő szellem, az az úgynevezett ellenforradalmi szellem, amelyet annyiszor reklamáltunk itt, beplántálódott az ország minden intézményébe, a közigazgatásba és minden hatóságon keresztül ide a törvényhozásba is, s itt abban nyilvánul meg, hogy a legkisebb, leghaszontalanabb ügyből is komoly ügyet csinálnak, végül pedig nincs más eredmény, mint hogy Vanczák János vagy más szociáldemokrata képviselő mentelmi jogát felfüggesztik. Valahogyan ugy érzem, hogy ezeken a kis, apró ügyeken át terjed el a köznépben az a jól megalapozott hiedelem, hogy a törvény előtt tulajdonképen nem vagyunk egyenlőek, a törvény előtt annak, akinek hatalma, ereje, politikai befolyása van, előny jár, viszont annak, aki szegény, jogtalan, kisember, nem jár ki a törvény előtt elégtétel, vagy nagyon minimális elégtétel jár ki ; a törvény előtt védelmet kap az, akinek van valami erő a háta mögött, viszont az, akinek nincs semmi támasztéka, nem nyer védelmet. Ez súlyos politikai hiba, és nem hiszem, hogy ez az ország javára szolgálna, ellenkezőleg az a meggyőződésem, hogy ennek a hiedelemnek a továbbharapódzása okozza, hogy bizonyos időközönként, amikor szükség volna az alsóbb néposztályok erejére, segitségére, ezek megtagadnak minden közösséget magával az állammal szemben, mert hiszen azt mondják : »Mit várjak én attól az államtól, amelynek minden faktora csak ellenem foglal állást, és ha venni kell, csak tőlem vesz, de ha adni kell, nekern nem ad ? !« Ez áll erre az esetre nézve is. Azért tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, valahogyan emelkedjünk ki ebből a közömbösségből és állanodjunk meg abban, hogy a mentelmi jog felfüggesztése esak nagyon indokolt esetben lehetséges, akkor, amikor nyilvánvaló, hogy az illető képviselő a deliktumot elkövette, amikor nyilvánvaló, hogy az illető képviselővel tényleg öszszefüggésben van az a doliktum ; de nem lehetséges akkor, amikor láthatjuk és beigazolható az, hogy az illető képviselő tulajdonkénen törvénysértést nem követett el. Hiszen hogy Gálóesy Árpádból ebben a kis cikkben az van megállapítva, hogy »öreg;«., engedelmet kérek, tudtommal ez nem sértő, mert y^n sok öreg ember és ez esak baj. csak egy állanot, amelyen változtatni nem lehet, amit azonban megmondani mindenkivel szemben szabad. Hogy pedig ez az ur »dühös« és »dühöng a munkásság eJlen«, ez is nyílt dolog, ez sem dehonesztáló. (Proop Q T- Sándor; Pénzért meg célszerű!) Iga7a van Pronoer kénviselőtársamnak, hogy lia jól megfizetik, akkor pláne célszerű, kifizetődik. De ez nem olyan dolog, srninek megáll arntása miatt valakit biróság elé lehetne állítani.
