Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

A nemzetgyűlés 504. ütése 1926. Nincs az a jogász, aki ebben az ügyben a legkisebb törvényellenes cselekményt fel tudná fedezni. Mégis itt van az ügy a nemzetgyűlés előtt, különböző fórumokon keresztül és a mentelmi bizottság annyira komornak tartja, hogy még a menteimi jog felfüggesztését is javasolja. Ne sülyesszük komédiává a mentelmi jogot, épen ezért tisztelettel javasolom, Jtiogy tuueu az esetben tagadjuk meg az approöálást a mentelmi bizottság javaslatával szemben és helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy a nemzetgyűlés Vanczák János képviselőtársunk mentelmi jogát ebben az ügyben nem függeszti fel. (Helyeslés a bal- és szelsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik i Láng János jegyző: Pikler Emil. Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Előttem fekszik körülbelül félkilogramm ilyen mentelmi bizottsági jelentés. Azt hiszem, hogy ab Dan a súlyos kül- és belpolitikai és gazdasági szituációban, amelyben itt valósággal fetrengünk, okosabb dolgokkal is fogiaikuznatnams. mint ezeknek a mentelmi ügyeknek tárgyalásával. Engedelmet kérek, amikor egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztéséi öi lenét szo, annak komoly ügynek kell lennie. Előttünk kell állania annak a ténynek, hogy az illető képviselő vagy a képviselői méltóságba vagy a törvénybe ütköző, vagy pedig a társadalmi felfogásba súlyosan ütköző olyan magatartást tanUsitotri amellyel ráazjolgtéiltt arra, hogy ű a biróság elé állittassék. De Gálócsy Árpád ur nem az a személyiség, aki alkalmas volna arra, hogy itt egy csomó mentelmi üggyel foglalkoztasson bennünket azért, mert ő becsületében sértve érzi magát. Engedelmet kérek, ha t. képviselőtársaim a túlsó oldalon — eltekintve az egyes pártfellogásoktól vagy a po litikai felfogástól — akármilyen politikai napilapot kézbe vesznek a mai időkben, láthatják, hogy ott egyes politikusokkal szemben sokkal súlyosabb kitételek vannak, mint ebben a néhány soros rövid közleményben, amelyet Szabó Imre t. képviselőtársam az imént felolvasott, amely Gálócsy Árpád urat öreg bácsinak, dühöngő öreg embernek tünteti fel. Ez elvégre nem olyan súlyosan beesületbevágó dolog. (Meskó Zoltán: Kellemetlen azért! — Zsirkay János: Az illetőre, aki öreg! — Propper Sándor: A biró nem fogja megfiatalítani, menjen Steinachhoz, ő majd megpróbálja.) Ma unos-untalan azt olvassuk a napilapokban, hogy ez hazaáruló, az gazember, és a politikusok tudva azt, hogy a fórumon, a közéletben szereplő ember osztogat és kap sebeket, nem olyan finnyásak. Hiszen pl. Tisza Istvánt hosszú éveken keresztül lehazaárulózták, majdnem mindennap olvastuk, hogy hazaáruló, hogy ilyen-olyan és mégsem inditott becsületsértésért pöröket. Volt néhány sajtópere, de ezek igazán egészen kivételesek voltak, amikor súlyosan megtámadták őt egyéni becsületének integritásában. De azért, mert Gálócsy urnák mókázási kedve és perlekedő mániája van, (Esztergályos János: És a nemzetgyűlés beugrik neki!) mert neki örömet okoz, szinte sportszerűen űzi azt, hogy^ a biróság előtt szerepeljen, mint magánvádló, hogy a nemzetgyűlés adjon neki ziccert és komolyan foglalkozzék az ő feljelentéseivel, és ezzel az eljárásával arra birja és további agit adjon neki, hogy újból belekapaszkodjék egyes kifejezésekbe, ez már igazán a komolyságnak minden jelleg-ét elvesztette. Amint már előbbi felszólalásomban, egy másik mentelmi üggyel kapcsolatban emiitettem, amikor Vanczák János képAaselőtársunkévi február hó 10-én, szerdán. 253 nak politikai vonatkozású egyéb ügyekben — jóllehet azokban is ártatlanul — itt kell előttünk állania, mint megvádolt képviselőnek, akkor legalább az ilyen csip-csup apró dolgokkal ne foglalkozzunk. Végre a mentelmi bizottságnak volna módja és aikalma kitanítani Gálócsy Árpád urat, hogy ilyen bolondságokkal ne zaklasson bennünket és ne rabolja el a nemzetgyűlés drága idejét. Nem tudom felfogni, hogy a politikai elfogultság, sőt a politikai gyűlölet — ezt a szót kell alkalmaznom helyesebben — odáig elfajulhat, hogy ne vegyük figyelembe azt a legminimálisabb kollegiális kötelességet, amelyet a képviselők pártpolitikai álláspontra való tekintet nélkül egymással szemben kötelesek betartani, azt a loyalitást és azt a tényt, hogy mindannyian törvényhozók vagyunk és mindI annyian, ha más világnézet és más politikai felfogás alapján is, de mégis csak — legalább hivatalosan — azt az álláspontot kell képviselnünk, hogy azért vagyunk itt, hogy az ország érdekében dolgozzunk és akkor ilyen Gálóesyféle alakok, ilyen már a szenilitás korát elért öreg urak hiábavaló módon ilyen munkát adjanak nekünk. Kérem tehát a Nemzetgyűlést, hogy már a precedens miatt is, hogy Gálócsy ur lássa, hogy nem sikerül minket ugratni és nem sikerül neki majd a jövőben a mi drága időnket ilyen buta dolgokkal elrabolni, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését elutsitani és Vanczák János képviselőtársam mentelmi jogának felfüggesztésétől eltekinteni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Enök: Szólásra következik? Láng János jegyző : Nemes Bertalan ! Nemes Bertalan : T. Nemeztgyülés ! Nem uj dolog, amit mondani akarok, de ugy hiszem, hogy az ilyen Vanczák-ügyek tömegeben olykor-olykor innen is fel kell szólalni, nehogy a köztudatba átmenjen az a túloldalról szándékolt meggyőződés, mintha minket a mentelmi ügyekben való állásfoglalás tekintetében pártszempontok vezetnének. Mi az oka annak, hogy Vanczák Jánosnak mindig balommal vannak mentelmi ügyei 1 A szociáldemokrata párt hivatalos sajtója a Népszava. Ez az egyetlen újság, amelynek felelős szerkesztője nemzetgyűlési képviselő. Innen ered az, hogy a Népszavában megjelenő minden egyes sértő cikk miatt az eljárás Vanczák János ellen indul meg. (Zsirkay János : Zsidók irják, keresztények leülik !) Miért 1 Azért, mert a^ biróság a feljelentő feljelentése után kötelességszerűen megkérdezi a Népszavát, ki a cikk irója és a Népszava erre a birósági vagy ügyészségi kérdésre soha választ adni nem szokott. A törvény uralma követeli azt, hogy ennek következtében a felelősségben következő felelős szerkesztő vonassák bűnvádi kereset alá annak rendje és módja szerint. Tekintettel arra, hogy ő abban a kivételes helyzetben van, hogy nemzetgyűlési képviselő, — akár ő irta a cikket, akár nem — minden egyes oikkért ő felel. Ennek tehát nem a mentelmi bizottság, nem a többségi párt az oka, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon és a középen") hanem egyedül a Népszavának az a magaviselete, hogy a biróságok felhivására nem felel (Ügy van! a jobboldalon.) és az a tény, hogy Vanczák képviselőtársunk a Népszava felelős szerkesztője. (Rothenstein Mór : Van azonkivül egy csomó per !) Méltóztassanak tehát felhagyni azzal a vádaskodással, hogy bennünket a Vanczák János elleni ellenszenv vagy a szociáldemokrata