Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
244 'A nemzetgyűlés 504. ütése 1926. javasolják: mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a mentelmi jog megsértését látja ebben az esetben fenforogni. Elnök: A kisebbségi vélemény beadói: Eupert Rezső és Horváth Zoltán képviselő urak nincsenek jelen. Szólásra következik! Láng János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ha ez az eset nem a legtipikusabb példája a mentelmi jog megsértésének, akkor egészen nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk ki végre határozatban, hogy a képviselőknek mentelmi joguk nincs. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon. — Propper Sándor: Csak az ellenzékieknek! — Pikler Emil: Csak akkor van, ha a kormánypárthoz tartoznak!) Legalább is bizonyos ezek után az, hogyha mentelmi jog van is a házszabályok szerint, a törvény szerint papiroson, ez a mentelmi jog az ellenzéki képviselők részére, különösen a szociáldemokrata képviselők részére, nem létező valami. Ha ez határozattá válik, meg lehet állapitani, hogy a menteimi jog fikció, legfeljebb csak azoknak a képviselőknek jár, akik adott esetben a többségi párthoz tartozván, a hatalomhoz közelebb állanak, a hatalom sugaraiban sütkérezhetnek. Miről van itt tulajdonképen szó 1 Nekem teljesen közömbös az, hogy az illető rendőrhatóság milyen indokokból adta ki azokat a rendelkezéseket, amelyeknek alapján képviselőtársaimat, többek között magamat is, megakadályoztak egy kegyeletes cselekedetben. Arról van szó a rendőri jelentés szerint, hogy a rendőrség felsőbb rendőrhatósági rendelkezés folytán akadályozta meg a szociáldemokrata képviselőket ebben a kegyeletes aktusban. Azt mondja továbbá ez a jelentés, hogy a mentelmi bizottság nem bocsátkozott annak a körülménynek birálatába, hogy a rendőrhatóság ezen rendelkezésének kiadásánál mennyiben járt el helyesen vagy jogszerűen. Elsősorban is tudnia kell a t. Nemeztgyülésnek azt, hogy ez a felsőbb hatósági rendelkezés publikálva, köztudomásra hozva nem volt, másodsorban pedig tudnia kell a t. Nemzetgyűlésnek azt is, hogy a mentelmi jog megsértésének elbirálásánál a mentelmi bizottság részéről nemcsak azt kell vizsgálni, hogy az adott esetben a rendőrhatóság, vagy az illetékes hatóság a maga bürokratikus eljárásával követte-e azokat a rendelkezéseket, amelyek az úgynevezett felsőbb utasitás folyamán előállottak, hanem azt is el kell birálnia a mentelmi bizottságnak és a törvényhozásnak, hogy ezek a rendelkezések jogszerűek voltak-e, igen vagy nem ? Egészen bizonyos, hogy ha ennek birálatába bocsátkozunk, akkor meg kell állapitanunk, hogy ezek a felsőbb utasítások, ha ezeket ki is adták, nem voltak köztudomásra hozva, s még kevésbé állja meg a helyét az, hogy ezek jogszerűek voltak. Már pedig, ha tovább vizsgálom ezt az ügyet, akkor rá kell jönnöm arra is, hogy a jog szerint nem illetékes helyről, vagy nem helyesen kiadott rendelkezéseket még maguk az egyszerű polgárok sem kötelesek respektálni, még kevésbé kötelesek tehát respektálni a törvényhozók. Végre is mégis csak lehetetlen állapot az, hogy nemzetgyűlési képviselőket törvényhozói működésükben is gátoljanak. Hányszor volt már eset, hogy panasszal jöttünk ide, hogy beszámolóinkon képviselői kötelességtelj esi fésűnkben is megakadályoztak; (Propper Sándor: Ezt még a Bach-korszakban sem merték megtenni!) hányszor jöttünk ide panaszévi február hó 10-én, szerdán. szál, hogy ha egyszerű beszámoló gyűlésre ketten mentek el, a rendőrhatóság legfeljebb csak az illető kerület képviselőjét engedte szóhoz, más kerület szociáldemokrata képviselőjét ellenben abban a kerületben, amelyről szó volt, nem engedte szóhoz. Magam jöttem ide azzal a panasszal, — emlékszem rá — hogy amikor Budafokon beszámolót tartottam és mert nem tudtam németül ugy, ahogy beszédkonstrukciónál szükséges volna, megkértem Rothenstein képviselőtársamat, aki tökéletes német, hogy jöjjön el és a választókkal való német érintkezést lássa el, ezt az ottani rendőrhatóság nem engedte meg, amikor pedig ide fordultam a nemzetgyűléshez, a nemzetgyűlés ebben a tekintetben egyszerűen arra az álláspontra helyezkedett, mint a belügyminister ur: a szociáldemokrata képviselőnek legfeljebb csak saját kerületében lehet szóhoz jutnia. Kétféle mértékkel mérnek, amikor a mentelmi jogról van szó. Kétféle mértékkel mérni olyan jogot, amely igazság szerint minden képviselőnek kijár, enyhén szólva, méltánytalanság. Méltánytalanság annál is inkább, mert hiszen jöhet idő, amikor ez a kétféle mértékkel való mérés visszafelé sülhet el és épen azokat sújthatja leginkább, akik ezidő szerint a többségi határozat alapján állva, egyszerűen numerikus többséggel próbálják ezt a kérdést elintézni. Nem a többség, hanem a jog, az igazság kell, hogy intézze el ezt a kérdést és én azt hiszem, hogy az igazság ebben az esetben a mi oldalunkon van. Épen ezért arra kérem a nemzetgyűlést, hogy az előadó ur javaslatával szemben a kisebbségi vélemény álláspontjára helyezkedve, méltóztassék elvetni az előadó ur javaslatát és a kisebbségi javaslatot méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Nem szólaltam volna fel ennél a kérdésnél, de kénytelen vagyok felszólalni azért, mert felháborit engem a rendőrség jelentése, ha az a jelentés, amelyet az előadó ur megemlitett, — amit nem vonok kétségbe — megfelel a valóságnak. Mert az, amit a rendőri jelentés mond, nem fedi a valóságot. A rendőri jelentés ugyanis azt mondja, hogy tüntető felvonulást akartak csinálni. Az igazság kedvéért le kell szögeznem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Tüntető felvonulást nem lehet rendezni ugy, ahogy ez a felvonulás történt; nevezetesen Peyer és Knaller képviselőtársaim autón vitték a koszorút, másik három-négy képviselőtársam egy külön villamoson ment ki, ismét másik háromnégy képviselőtársam megint külön villamoson; valami négy villamoson értünk ki, ugy hogy arra a direkt kocsira, amellyel én mentem s amely a Baross-térnél bekanyarodott a Köztemető-utra, ott a Baross-térnél szállott fel Szeder, Klárik és még két másik képviselőtársam. Tehát a legnagyobb rosszakarattal sem lehet erre ráfogni azt, hogy ez tüntető felvonulás lett volna, mert a képviselők legnagyobbrészt — az a 23—24 képviselő, aki ott volt — csak benn a temető kapuján belül találkoztak. Tüntető felvonulás jellege azonban ennek nem volt, mert mint mondottam, részben villamoson, részben kocsin,, részben gyalog mentek ki képviselőtársaim a temetőbe. Ez a jelentés tehát nem felel meg a valóságnak; nem igaz az, hogy mi tüntető felvonulást kivántunk volna rendezni. Semmiféle hir nem jelent meg arról, hogy ott koszorút akarunk a sirra elhelyezni,
