Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-504
A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. bizonyos tévedésbe estem, amikor a naplóból is megállapithatólag azzal az indokolással, hogy sem a többségnek, sem a kormánynak nem lehet szándéka, hogy indemnitást az egész évre kérjen, magam javasoltam azt a kitételt, hogy: »az egész évre szóló felhatalmazás« a javaslatból töröltessék. Nem gondoltuk akkor sem a jobb, sem a baloldalon, hogy ez a felhatalmazás igy értelmezendő az appropriációs javaslatnál, amelyek ugyanazok a szempontok irányadók, mint az indemnitásnál. Hiszen egy tiz hétnél hosszabb költségvetési vita után arról a formalitásról van szó, hogy az elhangzott költségvetési vita alapján, tehát időbelileg közvetlenül utána a kormány az elfogadott költségvetés végrehajtására felhatalmazást kérjen. (Horváth Zoltán: Nem vagyunk a kormány iránt bizalommal! — Zaj.) Legyen szabad rámutatnom arra, hogy igen sok helyen a nyugati államokban... (Pikler Emil: Nem lehet analógiát vonni! Ott általános választójog van! — Malasits Géza: Hogy meri ezt szájába venni? Ott nem csendőrökkel, meg tehenekkel választanak! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Örffy Imre: ... az appropriáció és a költségvetés ugyanazon szempontok szerint kezeltetik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A Ház ökonómiájának, munkarendjének igazán alfabétája az, hogy egy űzheti költségvetési vita után, amikor felhatalmazás kéretik a már elfogadott költségvetésnek az életben való keresztülvitelére, újból egy korlátlan vita ne kezdődjék. Ez nem volt intenciója a bizottságnak sem és alig lehetett intenciója a plénumnak sem. Méltóztassanak csak a naplóban elolvasni akkori beszédemet s meg méltóztatnak látni, hogy én direkt az indemnitásra értettem módosításomat. Ennek folytán tényleg egy hiány támadt a házszabályokban, nem rendelkezvén egyáltalában az appropriációnak mikénti letárgyalásáról. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az én indítványom tehát mást nem céloz, mint tisztán azt, hogy az appropriációra nézve is fogadtassék el az indemnitásnál elfogadott az az álláspont, hogy legfeljebb négynapi nyolcórás vita alatt merittessék ki ez a kérdés. (Graeffl Jenő: Ez nagyon elég! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiszen a kritika ereje nem annak hosszadalmasságában van. Az ellenzéki oldal is nagyon jól tudja, hogy a kritika akkor hat igazán, ha szakszerű és elég eleven erővel van előadva s nem éri el célját akkor, ha hosszadalmas, ha hetekig nyúlik el olyan kérdések felett, amelyek a nemzetgyűlés plénumát előzőleg már heteken keresztül amúgy is foglalkoztatták. Ezeket a szempontokat tartva szem előtt, nem kételkedhetem abban, hogy a t. Nemzetgyűlés javaslatomat teljes tárgyilagossággal itéli meg és azt tárgyalás alapjául elfogadja. Ennélfogva tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék indítványomat tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy az előbb indokolt indítvány tárgyalás alá vétessék, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt tárgyalás alá venni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az indítványnak tárgyalás alá vételét elhatározta es annak napirendre tűzése iránt annak idején fogok javaslatot tenni. Napirend szerint következik a mentelmi évi február hó 10-én, szerdán. 243 bizottság jelentésének tárgyalása Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő és társai mentelmi jogának a budapesti m. kir. államrendőrség által történt megsértése ügyében tett bejelentése tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Hedry Lőrinc előadó: T. Nemzetgyűlés! Peidl Gyula nemzetgyűlési képviselő ur a nemzetgyűlés múlt évi június hó 12-én tartott ülésében bejelentette a maga, továbbá Baticz Gyula, Farkas István, Györki Imre, Kabók Lajos, Kéthly Anna, Kitajka Lajos, Klárik Ferenc, Knaller Győző, Malasits Géza, Peyer Károly, Pikler Emil, Propper Sándor, Rothenstein Mór, Saly Endre, Szabó Imre, Szeder Ferenc, Vanczák János és Várnai Dániel nemzetgyűlési képviselők mentelmi jogának megsértését, amely mentelmi jog megsértetett a budapesti magy. kir. államrendőrség által azáltal, hogy az államrendőrség kirendelt közegei 3925 június hó 11-én (Propper Sándor: Akkor Nádosy már hamisította a frankokat! — Zaj a szélsőbaloldalon.) meggátolták őket abban, hogy Somogyi Bélának és Bacsó Bélának a köztemetőben levő sírjára koszorúikat elhelyezzék és tőlük a koszorúkat elkobozták. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) A mentelmi bizottság beszerezte az esetre vonatkozólag ugy a budapesti székesfővárosi főkapitányságnak, valamint a belügyminister ur jelentését. (Felkiáltások a szélsőbaloldalái: Nádosy jelentését?) A bizottság e jelentések alapján megállapította azt, hogy a szocialista párt képviselői által tervezett felvonulás ugyanarra a napra esett, amikor a kormányzó ur őfőméltósága elé a társadalmi egyesületek tisztelgő felvonulást rendeztek és emiatt az országos főkapitányság (Zaj a szélsőbaloldalon.) indittatva érezte magát, hogy a főváros nyugalmának és a közcsend megóvása érdekében más csoportosulást és felvonulást ne engedélyezzen. (Zaj a szélsőbaloldalái. — Propper Sándor: Ki volt az országos főkapitány? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nádosy tiltotta be?) Nem, Marinovich, a székesfővárosi főkapitány (Sütő József: Az előbb az országos főkapitányt tetszett mondani!) nem engedte meg a tüntető felvonulást. Miután tehát itt tisztán rendőri korlátozó intézkedésről nem volt szó, amely korlátozó intézkedést a felsorolt képviselő urak figyelembe nem vettek, sőt annak, mint a jelentésekből kitűnik, ellenszegülni is megkísérelték, ennek alapján az a felfogás alakult ki a mentelmi bizottságban, hogy itt egy tisztán rendőrhatósági intézkedésről lévén szó, mentelmijogsérelem nem követtetett el, miután a mentelmi jog nem nyújthat jogosítványt a képviselő uraknak arra, hogy a rendőrhatósági intézkedéseknek ellenszegüljenek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A mentelmi jogot a bizottság akként értelmezi, hogy az arra szolgál a képviselőknek, hogy képviselői és törvényhozói hivatásuk gyakorlásában őket semmi sem gátolja és hogy törvényhozói szabadságuk minden körülmények közt biztosittassék. Ennek a felfogásnak alapján a mentelmi bizottság akként határozott, hogy az illető képviselő urak mentelmi jogát ezen esetből kifolyólag megsértve nem látja és ezért javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az eset felett napirendre térni méltóztassék. A mentelmi bizottságnak ezzel a határozatával szemben Rupert Rezső és Horváth Zoltán nemzetgyűlési képviselő urak kisebbségi véleményt terjesztenek elő és ebben azt 37 fl
