Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

M A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. 2075 gyárnak, amelyeknek legnagyobb része egynehány nagybanknak —" mint mondjuk a Hitelbanknak, a Kereskedelmi Banknak és más bankoknak érdekkörébe tartozik. Èzek a gyárak, közvetve ezek a nagybankok vágják zsebre a nemzet által ingyen odaajándékozott 503-3 millió aranykoronát egy esztendőben. Ezért az összegért ennek a 2075 gyárnak és a gyárakat kezében tartó néhány nagybanknak nem kell megmozdítania a kisujját sem, egy kapaütést sem kell csinálnia, (Egy hanga balkazépen: Vágás az!) mert ez az összeg minden megmozdulásuk nélkül, pusztán a vámok révén szépen belecsörgedezik nagybanjaink zsebébe. Ez olyan végzetes és szomorú dolog, amit a nemzet nem fog kibirni. Pusztul, romlik, tönkremegy minden termelése az országnak, kivéve a nagy gyáripart és néhány nagybankot, amelynek érdekkörébe tartoznak ezek a gyáripari vállalatok. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a t. gyáriparos érdekeltség és a bank-konszern milyen nagyszerűen érzi azt, hogy a nemzet kezd felébredezni, hogy nem hajlandók tovább tűrni az emberek, hogy évenként 505 millió aranykoronát kiszedjenek a zsebükből és minden ellenérték nélkül odaadjanak néhány gyáripari érdekeltségnek. Ennek következtében mi történt ? Amikor hirtelen megkötötték a magyar-francia kereskedelmi szerződést és ez köztudomásra jutott, — ez a legszebb és legjobb bizonyitéka összes állításaimnak — akkor a Gyosz-nak, a gyáriparosok országos érdekeltségének kiküldöttei kormányjogokat vindikálva maguknak, felültek, az expresszvonatra, a magyar kormány tudta és megkérdezése nélkül elmentek Párizsba és a francia kormánnyal tárgyalásokat kezdtek, hogy azt a szerződést, amelyet a magyar kormány kereskedelemügyi ministere jónak és helyesnek látott megkötni, ők a magyar kormányzat ellenére felborítsák és megváltoztassák. (Görgey István előadó : És az eredmény f) T. képviselőtársam, az a tény, hogy ez megtörténhetett, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége, egy magánérdektársaság kormányzati jogokat vindikálhat magának, kimehet külföldre és a francia kormánnyal mint egy magyar kormány tárgyalhat, bizonyitéka annak, hogy ebben az országban nem Bethlen István kormányoz, nem mi kormányozunk, hanem a Gyáriparosok Országos Szövetsége és a nagybankok kormányoznak. (Mozgás.) Én felteszem a kérdést, vájjon ha olyan sérelmes az országra nézve a francia-magyar kereskedelmi szerződés, miért nem tartotta szükségesnek az igen t. kereskedelemügyi minister ur, hogy kimenjen Párizsba tárgyalni a francia kormánnyal. Miért kellett ezt az általam különben tisztelt Fenyő Miksának, a Gyáriparosok Országos Szövetsége igazgatójának megtenni ? Ezek tények, amelyeket fel kell tárnunk az ország előtt, mert e tényekből a vakok is láthatják, hogy ez a nemzet ki van szolgáltatva néhány gyáriparos-érdekeltségnek és nagybankjainknak. A francia-magyar kereskedelmi szerződés vitájában — mert hiszen elég hatalmas vita volt a sajtóban és egyebütt a fórumon e kérdés felett — felvetették azt a kérdést, kinek állott érdekében az, hogy a magyar-francia szerződést megkössük, vagy ne kössük weg. Nekünk, akik megrlebetősen tisztán látjuk most már a kérdéseket, le kell rántanunk e kérdésről is a ler>M. Fel kell vetnünk a kérdést: m'ért van az, bogy a magyar kereskedelmi kormányzat megévi január hó 27-én, szerdán. állapodást kötött Litvániával, kereskedelmi szerződést kötött Törökországgal, Finnországgal, talán Abessziniával, talán a zulukafferekkel, azonban a magyar kereskedelmi kormányzat évek óta nem tudott kereskedelmi szerződést kötni Ausztriával és Csehországgal, azzal a két állammal, amely igazán egyedül jöhet számításba Magyarország szempontjából, mert hiszen kivitelünk 60%-a és behozatalunk 55%-a ebbe a két országba, illetőleg ebből a két országból történik. Aki gondolkozik, az előtt ennek okvetlenül fel kell tűnnie, vájjon igaz-e, hogy az osztrákok és csehek gátolták meg a kereskedelmi szerződések megkötését. Én határozottan állitom és bizonyítom, hogy nem igaz, mert a cseheknek és osztrákoknak ép oly eminens érdekük, hogy Magyarországgal kereskedelmi szerződésük legyen, mint amilyen eminens érdeke Magyarországnak, hogy a csehekkel és osztrákokkal kereskedelmi szerződése legyen. Méltóztassanak csak a Statisztikai Szemlét kezükbe venni. Ausztriával és Csehországgal nem volt és nincs is kereskedelmi szerződésünk és a brutális vámrendszerünk elleneié és a magyar kereskedelmi kormányzat ellenére Ausztria mégis kivitt tőlünk 1924-ben 209,611.000 aranykorona értékű árut, Csehország pedig 138,334.000 aranykorona éríékü árut. Viszont Ausztriából behoztunk 163,000.000, Csehországból pedig 177,000,000 aranykorona értékű árut. Hát ha nincs velük kereskedelmi szerződésünk, tarifális szerződésünk, sőt brutális vámokkal elzárjuk előlük a határunkat, kérdem: érdekük-e a cseheknek, hogy velünk leszerződjenek? Hiszen ez a két állam egyedül vitt ki annyit, mint a többi államok együttvéve s ezekből az államokból szerződés nemléte ellenére is többet hoztunk be, mint a többiekből együttvéve. A magyar közvélemény megtévesztését jelenti tehát az az állítás, hogy az osztrák vagy a cseh kormányok nem akarnak velünk szerződni. A szerződés nekik ép oly életérdekük, mint a magyar népnek, hogy végre megszabaduljunk a hazai gyáripar és bankrendszer borzasztó fosztogatásától. Mármost felhívom a nemzetgyűlés ügyeimét arra, hogy állításaim megfelelnek a tényeknek. A Gyáriparosok Országos Szövetsége nemcsak kiment Párizsba, hanern idebent is mindent megmozgatott, nehogy Ausztriával és Csehországgal szerződést kössünk. Abessziniával lehet szerződést kötni, az jó messze van, onnan néhány gyökéren kívül alig jön be valami, az nem veszélyezteti a gyáriparosok érdekeit, de Ausztriával és Csehországgal nem szabad szerződést kötni. A Gyáriparosok kiadtak egy meglehetősen gyenge füzetet, amelynek címe : »Vámpolitika és kereskedelmi szerződések«. Épen ugy, mint ahogy a vámtarifatárgyalások alkalmával a nemzetgyűlési képviselőket elvitték a gyárakba és bemutatták, hogy ime, ezekért a gyárakért van szükség a brutális védővámokra, most, amikor látták, hogy a francia-magyar kereskedelmi szerződés veszélyezteti az érdekeiket, rögtön minden követ megmozgattak, hogy a közvéleményt befolyásolják és maguk mellett hangolják. Meg vagyok győződve róla, hogy e füzeteket is megküldték minden nemzetgyűlési képviselőnek, külön a lakására és külön a parlamentbe. Mit mondanak ebben a füzetben a Gyáriparosok és az érdekkörükbe tartozó bankárok ? Azt mondják, hogy Abessziniával lehet szerződést kötni, az nem baj, de Ausztriával és Csehországgal ne siessük el a dolgot, várjunk nyugodtan. Ök I tudniillik ráérnek várni, mert minden hónap