Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. súlyos millió aranykorona ingyen-profitot jelent a zsebüknek, de hogy a nemzet ráér-e várni, arról ők nem beszélnek semmit. Füzetükben kifejezetten ezeket a szavakat használják, hogy érdemes nyugodtan várni. ügy gondolom, hogy a hályog lehullhat már a nemzet szeméről és lerázhatja ezt a fojtogató rendszert a nyakáról. Beszédem e részének végső konkluziójaképen leszögezem, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetségének és körükbe tartozó bank-konszernnek egyetlen érdeke van, az a 800 millió aranykorona ingyen munkanélküli jövedelmet zsebretenni a nemzet keserves keresetéből. Már most itt van a francia-magyar kereskedelmi szerződés. Csodálatos valami, hogy azt kell tapasztalni ennek a kereskedelmi szerződésnek problémája révén, hogy liberális lapok, amelyeknek elvi álláspontja a szabad kereskedelem kell, hogy legyen, nekimennek a francia-magyar kereskedelmi szerződésnek, lepoeskondiázzák, kifogásolják azért, mert ezt a brutális magas védővámrendszert 40—50—60%-kai csökkentették. Ahelyett, hogy a liberális lapjaink hozsannát zengenének, hogy ime, keresztül van törve a kinai fal, kommünikék jelennek meg a legliberálisabb lapokban is, melyek ugy állítják be az egész francia-magyar kereskedelmi szerződést, mint ennek a nemzetnek katasztrófáját. Meg* kellett érnünk azt a szomorú tényt, hogy a kormány félhivatalosa, a 8 Órai Újság, amely egy esztendővel ezelőtt hozsannát zengett a brutális védővámoknak, kellett, hogy a fogyasztókat védelmébe vegye más lapokkal szemben. Ennek oka az, hogy abszolút zűrzavar uralkodik a vámkérdés tekintetében. Hiszen fültanúi voltunk itt a parlamentben annak, hogy egy, az én csoportomhoz tartozó baloldali kénviselőtársam, akinek programmja a szabadkereskedelem, kvázi hazaárulónak minősítette a kereskedelemügyi minister urat azért, mert a magyar-francia kereskedelmi szerződést megkötötte, amiért pedig csak üdvözölhetjük. Nem csodálkozom, hogy a kereskedelemügyi minister ur ezek után a sajtóban és a parlamentben azt a kijelentést tette, hogy ő nem érti meg a helyzetet, mert na valóban minden oldalról azt mondják, hogy tessék csak a védővámrendszert fentartani, mert ez kell az országnak. Ha támadják a magyar-francia kereskedelmi szerződésben történt engedmények miatt, akkor helyeslik az ő védvámos -politikáját. Az én felfogásom az, hogy itt tisztázni kell az elbeket. Az én álláspontom az, hogy a liberalizmus nem lehet a védővámrendszer támogatója, istápolója. A liberalizmus az egész világon a szabadkereskedelem álláspontján áll. Legfőbb ideje volna annak, hogy a magyar liberalizmus is a tiszta szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedjék. (Szabó József : Egyszerre agyonvágják a magyar inart.) Csodálatos valami, ismét halljuk a franciamagyar kereskedelmi szerződéssel szemben azokat a kifogásokat, amelyeket hallottunk a véd vámrendszer megvédésénél. T. Szabó József képviselőtársam is azt mondja hogy a magvar munkások kivándorolnak. Hát t. ké > viselőtársam, ha a védvámrendszer munkaalkalmakat teremt és csökkenti a munkanélküliséget, akkoT ennek be kellett volna következnie. A védvámrendszer maga után vonta Magyarországon a kartelleket. Ttt, minden ka^tellirozva van, szántszándékkal tudják csökkenteni a munkaalkalmakat és teremtik a munkanélküliséget. Csodálatos dolog, hogy 1918 előtt, mielőtt ez a kisebb határ kialakult évi január hó 27-én, szerdán. 19 volna, nekünk közös vámterületünk volt Ausztriával és Csehországgal. Csehországból és Ausztriából szabadon, vám nélkül jött be minden ipari termék. Ennek a korszaknak idején fejlődött ki az életképes magyar ipar, mert ami 1918 óta fejlődött, az konjunkturális ipar. Nem tudom, miért változott volna meg a világ 1918 óta. Csak határok változtak meg, de nem változtak meg a termelési viszonyok. Ausztria és Csehország ma is azt termeli, amit 1918 előtt termelt. Mi is azt termeljük, amit 1918 előtt termeltünk. A magyar kereskedelmi kormányzat olyasmit is akar itt termelni, aminek nincsenek meg a létfeltételei. Ezt fizeti meg a magyar nemzet keservesen. Felteszem a kérdést, vájjon igaz-e az, hogy a hazai gyáriparnak félnie kell a vámmérséklésektől. En azt mondom, hogy nem. Eiőször is azért, mert a magyar gyáripar — fájdalom — s ezt t. szociáldemokrata képviselőtársaim is igazolhatják, majdnem 30—50%-kal olcsóbb munkabérekkel dolgozik, mint a külföldi gyáripar. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A gyáripari termelésnek egyik koefficiense tehát a mi gyáriparunk javára esik. Azután olcsóbb szénnel dolgozik, mint a külföldi gyáripar. Harmadsorban pedig az egészséges gyáriparunk nyersterményei itt bent vannak Magyarországon, megtakaritjuk a nagy fuvarköltséget stb. Kérdem tehát: akkor, amikor a hazai egészséges gyáriparunk ilyen egészséges körülmények köpött van, miért kell félni külföldi konkurrenciától? Megint megfelelhetünk rá: plauzibilis, hogy a félelemnek egyetlen oka és alapja az, hogy 400 millió aranykoronát évenkint a magyar dolgozó milliók keresetéből munka nélkül akarnak zsebre tenni. Ugy látszik, a gyáriparos érdekeltségnek — fájdalom — sikerült a magyar nemzetgyűlésnek egy igen illusztris és kiváló tagját megnyernie magának, aki vállalta a faltörő kos szerepét a magyar kormánnyal szemben és a francia-magyar kereskedelmi szerződéssel szemben. A t. képviselőtársam ezt a magyarfrancia kereskedelmi szerződést, melyet megvédeni nem az éri hivatásom, diktátumnak nevezi, majd második Trianonnak nevezi, majd faltörő kosnak, egy negyedik cikkében pedig marnei csatának nevezi. Szomorú szivvel állapitom meg, hogy 1926-ban, amikor a nemzet többsége a fogyasztóképesség - minimumának határán áll, akkor katasztrófának, marnei csatának lehessen nevezni azt a szerződést, amely lehetővé teszi, hogy végre-valahára bizonyos iparcikkeket 50—60%-kal olcsóbban vásárolhassunk. (Nagy Emil t Az a kérdés, hogy miért mondta 1) Én már kifejtettem, hogy ez kizárólag a Gyosz-nak és a körébe tartozó nagy bankkonszernnek, érdeke. (Nagy Emil : A sorrendben van a hiba !) Azt mondja t. képviselőtársam a sajtókampányban, hogy mi ezzel a magyar-francia kereskedelmi szerződéssel kiadjuk a fegyvert a kezünkből Ausztriának, Csehországnak, Németországnak, Angliának és a többi államoknak, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ők Franciaország háta mögött a legkedvezőbb áron be tudják csúsztatni a portékájukat. (Nagy Enni: Automatice megy, nem kell becsúsztatni !) T. képviselőtársam, bár tudnának ma többet behozni ide, (Nagy Emii : De nem ingyen !) mert én még nem láttam olyan embert, aki megharagudott volna, ha ing nem volt a testén és egy rendes gyapjú- vagy gyolcsinget vágtak a testére; még nem láttam olyan magyar embert, aki a miatt sirt volna, hogy egy párol-