Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-504

242 A nemzetgyűlés 504. ülése 1926. zal, hogy a nemzetgyűlés előtt szóváteszem, hogy Csehországban akarnak a magyar Le­vente Egyesületek részére szövetet rendelni. Kötelességem, ha még van rá lehetőség, meg­akadályozni azt, hogy ez valósággá váljék . • . Én előzetesen végigkérdeztem az összes érde­keltségeket és a felelet mindenütt az volt, hogy a nélkül kötötték meg a megállapodást, hogy velük tárgyaltak volna, illetve e nélkül va­gyunk most a megállapodás megkötése előtt.« Igen t. Nemzetgyűlés, végtelenül sajnálom, hogy tegnap a napirendi vita alkalmával nem voltam a teremben, hanem hivatali helyisé­gemben tartózkodtam, s igy nem volt módom­ban Fábián Béla t. képviselő umak rögtön a napirendi vita alkalmával a szükséges fel­világositásokat megadni. így most kérem az igen t. Nemzetgyűlés szives türelmét arra, hogy ezeket a felvilágosi­tásakat elsősorban a t. Nemzetgyűlésnek, az­után pedig Fábián Béla t. képviselő urnák meg­adhassam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Mindenekelőtt leszegezem, hogy Fábián Béla t. képviselő urnák ez az állítása, hogy posztót, szövetet rendelték volna, vagy ren­delni akartak volna Csehországból, elejétől végig koholmány. (Élénk derültség jobbfelől. — B. Podmaniczky Endre: Ilyen blamázs! — Meskó Zoltán: Sauerwein kinyomozza! — Var­sányi Gábor: Vázsonyi és Fábián! — Rothen­stein Mór: Csak türelem!) • Nemhogy semmiféle ilyen rendelés meg nem történt, hanem egyáltalában még határo­zat sem hozatott, amely a levente-ruha beszer­zését elrendelte volna. A t. képviselő ur vehe­tett volna magának annyi fáradságot, hogy előzetesen nálam, vagy bármely más illetékes személynél erről az ügyről értesülést, felvilá­gosítást szerezzen, és én akkor megmagyaráz­hattam volna t. képviselőtársamnak, hogy ha bárminek a beszerzésére vonatkozólag szükség­let forog fenn, akkor a Testnevelési Tanács mindenkor nyilvános árlejtés utján szerzi be a szükségleteket a közszállitási szabályzatok szem előtt tartásával. Ezen a nyilvános árlejté­sen jelen vannak a ministeriumok képviselői, jelen van elsősorban a kereskedelemügyi mi­nister ur képviselője, — rendszerint Felsmann ministeri tanácsos ur — akinek elsőrendű kö­telessége az, hogy a magyar ipar érdekét min­den tekintetben megvédje. Ezeken a tárgyalá­sokon a magyar textiliparral szemben sérelem soha sem esett, aminthogy a jövőben sem eshe­tik. A leghatározottabban tiltakozom a képvi­selő urnák azon eljárása ellen, hogy ő magát a magyar ipar védőjének tolja fel (Élénk helyes­lés, derültség jobbfelől.) és felteszi azt, hogy akadhat a Nemzetgyűlés tagjai között ebben a teremben bárki is, aki előtt nem volna ép olyan szent és jelentőségteljes a magyar ipar érdeke! Csak ezt kívántam a t. képviselő ur kije­lentéseire megjegyezni. (Élénk helyeslés jobb­felől. — Varsányi Gábor: Ez is elég!) Elnök : Napirend előtti felszólalás v sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képez­hetvén, áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az állampolgárok kölcsönös törvé­nyes védelme iránt Olaszországgal kötött 1922. évi április hó 6-án Rómában kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat har­madszori olvasása. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni szíveskedjék. Láng János jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a t. Nemzetgyűlés az imént felolvasott törvényjavaslatot harmad­évi február hó 10-én, szerdán. szőri olvasásban elfogadni, igen vagy nem f (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasás­ban is elfogadtatott és kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirendünk szerint következik a házsza­bályok 212. §-a 4-ik és 6-ik bekezdéseinek mó­dositása tárgyában Örffy Imre képviselő ur ál­tal bejegyzett inditvány megindokolása. Az inditványozó képviselő urat illeti a szó! (Saly Endre: Ez a fontos! — Rothenstein Mór: Ujabb szájkosár! — Neubauer Ferenc: Az a szomorú, hogy kell !) őrffy Imre : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a nemzetgyűlés 1924 végén a házszabályreviziós javaslatot elfogadta, akkor nem vezette más szempont, mint az, hogy a Ház munkaképes­ségének, tanácskozóképességének szempontjait a szólásszabadság szempontjával valamilyen egészséges kompromisszum formájában össze­egyeztesse. T. Nemzetgyűlés ! A mostani kiélesedett pártviszonyok mellett igazán nem mondha­tunk objektiv Ítéletet afelett, hogy ennek a házszabályreviziós munkának eredménye mi lett ; legkevésbé mondhatok talán én, aki an­nak idején ennek a javaslatnak inditvány ozó ja s előadója voltam. Engedjen meg a t. Nemzet­gyűlés egy megállapítást, azt, hogy azok a rémképek, amelyeket annak idején az igen t. ellenzék festett és képzelt ezzel a házszabály­reviziós javaslattal szemben, abszolúte nem váltak be. Az igen t. ellenzék akciószabadsága egyáltalában nincsen érintve, a kritikát, az ellenőrzés jogát a legteljesebb mértékben gya­korolhatják a mostani házszabályok szerint is és gyakorolják is. Emellett a megállapitásom mellett engedtes­sék meg egy másik megállapítás is, tudniillik, hogy ezeknek az uj házszabályoknak az a része, amely a költségvetési joggal foglalko­zik, igazán nagyon liberális. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Méltóztassék csak meggondolni, hogy 42, legalább is nyolc órás tartamú ülést ad a nemzetgyűlés plénumának arra, hogy a bud­getet letárgyalhassa. S ha tekintetbe vesszük, hogy talán a magyar történelemben páratlan módon az idei költségvetési évben három költ­ségvetést leszünk kénytelenek letárgyalni, (Horváth Zoltán: Nincs ökonómiájuk!) mél­tóztassék csak számitást csinálni és arra a megállapításra fognak jutni, hogy a nemzet­gyűlés előbbi házszabályai szerint a kisebbség — ha hozzávesszük az appropriációs és esetleg indemnitási javaslatokat — jóformán kimerit­heti a nemzetgyűlés egész ülésezési idejét, ami azt hiszem, olyan álláspont, amelyet még az ellenzék sem foglalhat el. (Zaj a szélsőbalolda­lon. — Elnök csenget.) Ennek megállapítása mellett megállapítom azt is, hogy a házszabályreformot előkészítő bizottság elfogadott egy szöveget — amely bi­zottságban résztvett, nem mondom, az egész ellenzék, de az ellenzék tekintélyes része, (Hor­váth Zoltán: A kisebbik része!) amely ott kü­lönböző engedményeket csikart ki — s a bi­zottság munkálatának eredményeként került ide a plénum elé a bizottsági javaslat. Ebben a bizottsági javaslatban akként volt szabá­lyozva a kormány felhatalmazásának kérdése, hogy amennyiben a kormány nemcsak a pénz­ügyi évnek egy részére, hanem az egész pénz­ügyi évre vonatkozólag is kér felhatalmazást, az négy, legalább nyolc órás ülésnapon tár­gyaltassék le. Épen ellenzéki oldalról jött fel­szólalást akartunk honorálni akkor, amikor én, mint a javaslat előadója — be kell vallanom

Next

/
Thumbnails
Contents