Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-503

238 À nemzetgyűlés 503. ülése 1926. évi február hó 9-én, kedden. Következik a mentelmi bizottság- 831. számú jelentése. (Esztergályos János: Két lelkiismeretlen ember van önök közt! — Nagy zaj jobb felöl: — Schandl Károly: Micsoda beszéd ez! — Zaj.) Miután az előadó ur ebben az ügyben hosszasabban akar beszélni, megszakítom, a vitát, és mai napirendünk fielett a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom s előterjesztést teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap szerdán, folyó

> hó 10-én délelőtt 10 órakor tartsa és napirendjére tűzze: 1. az állampolgárok kölcsönös védelme iránt Olaszországgal kötött, 1922. évi április hó 6-án Kómában kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasását; 2. a házszabályok 212. §-a 4. és 6. bekezdéseinek módosítása tárgyában Örffy Imre képviselő által bejegyzett indítvány indokolását; 3. a mentelmi ügyek tárgyalását. Méltóztatnak a napirendi javaslathoz ily értelemben hozzájárulni? Fábián Béla képviselő ur kivan a napirendi javaslathoz szólni. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén az elnök ur napirendi javaslatával kapcsolatban azt az indítványt tettem, hogy Vanczák János mentelmi ügyének sorozatos tárgyalása helyett a nemzetgyűlés tárgyalja az appropriációt és ezzel adjon módot a nemzetgyűlés tagjainak arra, hogy az országnak siralmas gazdasági helyzetéről és azokról a módozatokról, amelyek egyes képviselőtársaim véleménye szerint ezen a siralmas gazdasági helyzeten segíteni tudnának, az appropriáció kapcsán tárgyalhasson. Hogy mennyire szükség volna arra, hogy ezeket a gazdasági kérdéseket tárgyaljuk, ne pedig állandóan ezekkel a Vanczák-féle ezeresztendős mentelmi ügyekkel foglalkozzunk, erre vonatkozólag egy nagyon szomorú példát kell a nemzetgyűlés elé tárnom. Azt hiszem, a nemzetgyűlés minden tagja meg lesz döbbenve és senkisem fogja az első pillanatra elhinni, hogy amit itt elmondok teljes felelősségem tudatában, a valóságnak megfelel. A Magyar Levente Egyesületek részére a Köztisztviselők Országos Gazdasági Szövetkezete utján akor, mikor a Magyar Textilgyáraknak nincs munkájuk, a, magyar munkásoknak nincs kenyerük, amikor a tisztviselők ezreit bocsátják el, s amikor az ország legszomorúbb gazdasági helyzetben van, Csehországból 300.000 méter posztót rendeltek meg, vagy akarnak megrendelni a Levente Egyesületek uniformirozására. (Gr. Hoyos Miksa: Milyen árért?) Kell, hogy felemeljem egy napirendi vita alkalmával nemcsak a magam, de az egész magyar közgazdasági élet és azt hiszem, valamennyi képviselőtársam nevében is a leghangosabb «zóval tiltakozásomat az ellen, hogy itt Magyarországon közcélra — mert hiszen a Levente Egyesületek közcélok szolgálatában állanak — 300.000 méter posztót rendeljenek meg Csehországból anélkül, hogy csak meg is próbálnák, hogy magyar textilgyárakkal tárgyaljanak abban az irányban, hogy milyen árban szállítanák. (Egy hang jobb felől: Megrendelték, vagy csak akarják?) Mondom, hogy vagy megrendelték már. vagy az utolsó pillanatában vannak a tárgyalásoknak. (Zaj.) Ezt kötelességem megakadályozni azzal, hogy a nemzetgyűlés előtt szóváteszem, hogy Csehországban akarnak a Magyar Levente Egyesületek részér© szövetet rendelni. Kötelességem, ha még van rá lehetőség, megakadályozni azt, hogy ez valósággá váljék. Indokolás szükségtelen. Nem lehet elképzelni azt, hogy a cseh szokol-egyesületek tagjai részére a szövetet Magyarországon fogják megrendelni. Legyen már vége annak a magyar fajvédő és nemzeti politikának, amely a tulipán-mozgalom jelvényét Csehországban rendelte meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Bécsben!) A tulipán-mozgalom jelvénye nem a magyar iparnak, kereskedelemnek és magyar munkásnak adott kenyeret. (Felkiáltások a jobboldalon: Es szégyen volt!) Ugyanilyen szégyen volna, ha a testgyakorlásra és nemzeti mozgalmak érdekében alakított leventeegyesületek ifjúságát cseh posztóba öltöztetnék. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez hihetetlen is!) Nagyon örülök, hogy az egész nemzetgyűlésnek az a véleménye, hogy ez hihetetlen. Én előzetesen végigkérdeztem az összes érdekeltségeket és a felelet mindenütt az volt, hogy i anélkül kötötték meg a megállapodást, hogy velük tárgyaltak volna, illetve enélkül vagyunk most a megállapodás megkötése előtt. A másik kérdés, amelynek tárgyában napirendi indítványt terjesztek elő, a belügyminister ur mai napirend előtti felszólalása. A t. belügyminister ur azt a kijelentést tette, hogy neki nincs tudomása arról, mintha Magyarországon telefoncenzura volna. (Felkiáltások a jobboldalon : Azt mondta, hogy nincs telefoncenzura!) De hiszen én sokkal kevesebbet mondok. Azonban jól van, azt mondta a minister ur, hogy nincs telefoncenzura és hogy a képviselőtársaink közül senkit sem tartanak rendőri megfigyelés alatt. Meg vagyok győződve, a minister ur meggyőződésének megfelelően mondotta azt, hogy neki arról, hogy telefoncenzura van és hogy egyes képviselőtársaink telefonját megfigyelik, tudomása nincsen, holott lehetne erről tudomása, hiszen annak idején én hivtam fel a figyelmét rá, hogy a belügyministeriumban egy ellenőrző-jelentés feküdt el, amelyben egyes képviselőtársainknak a csongrádiakkal folytatott telefonbeszélgetése foglaltatott. (Felkiáltások a, jobboldalon : Az régen volt, két év előtt volt!) Akkor sem volt már hivatalosan telefon-cenzúra. Egy alkalommal megjelentem Peyer Károly t. képviselőtársammal együtt Walko Lajos kereskedelemügyi minister urnái, akinek szintén nem volt és nincs tudomása róla, hogy telefoncenzura van és közöltük vele azt a szobát, amelyben a telefoncenzorok ülnek, közöltük vele a módot, miként gyakorolják a cenzúrát. A minister ur akkor vizsgálatot indított és megállapította, hogy azok, akikről mi azt hisszük, hogy cenzorok, csupán ellenőrzik azt. vájjon az előfizetőknek csakugyan annyi beszélgetést számláznak, amennyit ténylegesen folytatnak. Azonban, bocsánatot kérek, ezeket a cenzorokat bekapcsolják az egyes telefonbeszélgetésekbe, és igv a minister urnák nem lehet tudomása arról, vájjon ezek az emberek tényleg csuoán azzal foglalkoznak-e, hogy megvizsgálják, nem számláznak-e az előfizetőknek többet, mint amennyi beszélgetést folytatnak. (F. Szabó Oé^a : Ha nem, akkor megsértik a telefontitkot !) Legyen meggyőződve t. kénviselőtársam, az illetők nem privátpasszióból hallgatják végig a beszélgetéseket. Ami a belügyminister urnák azt a kijelentését illeti, hogy nincs telefon-cenzúra, erre az | a válaszom, hogy a minister ur nem tudhatja, mi van és mi nincs, ő legfeljebb csak azt mondhatja, hogy nincs tudomása róla. Én tud-