Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-503

À nemzetgyűlés 503. ülése 1926. évi február hó 9-én, kedden, 235 Azért kellett ezt itt szóvá tennem, mert a legfőbb állami számvevőszék elnöke azt mondja jelentésében, hogy még ma sem tudja, még ma sincs módjában az állami leltárt öszszeállitani, mert a pénz értékelése szempontjából leltárt összeállitani abban az időben, amikor ez a jelentés kelt, nem lehetett. De nem emliti meg azt, — csak az előző jelentésben — hogy vannak itt más dolgok is, amelyek leltárba valók és amelyeket itt ismételten meg kellett volna emliteni. Ezekből az adatokból, amelyek ebben a könyvben és különféle ujságközleményekben foglaltatnak, nyilvánvaló, hogy uj adatok kerültek felszinre. Indokolt lett volna tehát, hogy a zárszámadási bizottság ezt újból vizsgálat tárgyává tegye. A ministerelnök urnák alkotmányjogi szempontból voltak kifogásai. Ezeket az alkotmányjogi szempontokat én magam is kénytelen voltam honorálni, de mégis meg kell mondanom, hogy a becsületesség, a tisztesség és különösen az állami javakról való elszámolás kérdése nem bukhatik meg alkotmányjogi kifogásokon. Nekem nem az a fontos, hogy alkotmányjogi szempontból eleget tettem-e annak a kötelességemnek, hogy a törvényeket megtartsam, nekem csak egy a fontos: hogy minden beesületes ember előtt elfogadhatóan, tisztán, világosan áll-e a kérdés, igen, vagy nem. Épen azért, mert igy áll a helyzet, mi annakidején a zárszámadási bizottságot összehivattuk. Sajnos, ismételten meg kell mondanom, hogy a zárszámadási bizottság határozatának mindez ideig még nem szereztek érvényt. Nem kivánom a nemzetgyűlés türelmét ezzel a kérdéssel tovább igénybe venni. Épen elég szomorúnak tartom azt, ami idáig ebben a kérdésben napfényre került. Azt hiszem azonban, hogyha a zárszámadási bizottságnak ez a jelentése most — bár akaratom ellenére — a nemzetgyűlés által elfogadtatván, törvényerőre emelkedik, ezzel a kérdés még lezárva nincs. Egészen bizonyos, hogy amig ez tisztán kivizsgálva és az elszámolás megejtve nem lesz, addig ez a kérdés nem kerülhet le az ország törvényhozásának napirendjéről. Én most egyelőre kénytelen vagyok innen figyelmeztetni mindenkit, akit illet, hogy amig még nem késő, amig még idő van hozzá, amig nem keveredünk egy másik hasonló, alapjában véve az ország közerkölcsiségét, az ország közállapotait legalább olyan súlyosan jellemző ügybe, méltóztassék ezt a kérdést normális, törvényes keretek között elintézni. Egészen bizonyos, hogy amint a forradalmak vagy a bolsevizmus gazdálkodásáért felelősségre vontak mindenkit, aki felelősségre vonható volt, itt sem lehet senkinek menekülnie a felelősség^ alól. Ma talán még igen, ma talán a többségi párt és a kormány álláspontja lehetővé teszi, hogy ezek az urak, akik itt név szerint is érintve vannak, nem kötelesek odaállani a fórumra és felelni. Ne méltóztassék azonban elfeledni, hogy az idő forgandó, kormányok jönnek, kormányok mennek, többségi pártokból is lehetnek kisebbségi pártok, (Kiss Menyhért: Magyarországon soha!) lehetnek és lesznek is és egészen bizonyos, hogy ezek az elszámolási kötelezettségek nem évülhetnek el, ezek a dolgok napfényre fognak kerülni és minél tovább húzódik a dolog, minél rendezetteb viszonyok között történik az elszámolás, annál alaposabb lesz a dolog kivizsgálása és annál szomorúbb fényt fog vetni az illetőkre, akik ebben a kérdésben érintve vannak. NAPLÓ, xxxix. Én ezt a jelentést egyelőre nem tudom igy tudomásul venni, ahogy van, nem tartom törvény szerint olyannak, hogy én ezért a gazdálkodásért is akár felmentés, akár tudomásulvétel formájában hozandó határozathoz hozzá tudnék járulni. Épen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő (Olvassa): »A nemzetgyűlés szükségesnek tartja, hogy a bankgassei milliók ügyére a legteljesebb világosság derittessék. Ebből a célból az 1919. évi augusztus 7-étől 1920 július 30-ig terjedő időre szóló legfőbb állami számvevőszéki jelentést újbóli előkészités végett visszaadja a nemzetgyűlés zárszámadási bizottságának. A nemzetgyűlés nyomatékosan felkéri a legfőbb állami számvevőszéket, hogy az összes vonatkozó adatot sürgősen bocsássa a nemzetgyűlés rendelkezésére.« Egyben még meg kell emlitenem, mielőtt befejezném mondanivalómat, hogy az 1897. évi XXXV. törvénycikk ugy rendelkezik, hogy a zárszámadásokkal együtt a kormány kormányjelentést is tartozik kiadni. A kormányjelentés békeidőben rendszerint minden zárszámadással együtt megjelent. 1914-ben jelent meg az utolsó kötet. Azóta ily kormányjelentés nem jelent meg. Meg tudom érteni, hogy a forradalmi időkről, sőt az ellenforradalmi idők elejéről nem volt könnyen összeállitható a jelentés, annál is inkább, mert a megkisebbedett Magyarországra vonatkozó adatok mások voltak, mint Nagy-Magyarországé, talán a sablon is változik, amelynek alapján elkészül a jelentés. A kormányjelentés bizonyos adatai nem jutnak oly könnyen rendelkezésre, mint békeidőben, mert az adminisztráció még mindig oly labilitással kinlódik, amely nem tud minden nehézséggel megküzdeni és a kormány azért nehezen állitja össze az adatokat. De hát állítólag ma mégis valahogyan konszolidáció idejében élünk. Hiszen ha kifogásoljuk a közállapotokat, azt vágják a fejükhöz, hogy a hivatalos hatóságok tökéletes adminisztrációt alkotnak. Joggal kívánhatjuk tehát, hogy a zárszámadásokkal kapcsolatosan a kormányjelentések is idekerüljenek. Épen azért a következő határozati javaslatot terjesztem elő: »A nemzetgyűlés utasitja a kormányt, hogy az 1897 : XXXV. törvénycikk 5. §-ának megfelelően terjessze a nemzetgyűlés elé a m. kir. kormány évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentését és statisztikai évkönyvét, amelyet a költségvetés bemutatásával egyidejűleg beterjeszteni eddig elmulasztott. A nemzetgyűlés szükségesnek tartja, hogy ezek a jelentések visszamenőleg az 1924/25. évi költségvetéstől kezdődőleg terjesztessenek be«. Ezek voltak kifogásaim, amelyeket e jelentéssel kapcsolatban kivántam elmondani. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy határozati javaslataim elfogadásával adja vissza a jelentést a zárszámadási bizottságnak, adjon a törvényhozás módot, hogy ez a kérdés idejében tisztáztassék, hogy ne maradjon meg ez is az ország közviszonyainak mérgezésére, ne maradjon meg a lélekmérgezés e formája, amely miatt ezt még mindig mint sebet kell kezelni, operáltassák ez ki végre és tisztitsuk meg a közéletet azoktól a súlyos gyanuokoktól, amelyekre ezek alkalmat adnak, és amelyek a mindennapi életben közbeszéd tárgyát képezik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem, kiván-e valaki szólani. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. 35