Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-503

232 A nemzetgyűlés 503. ülése 1926. évi február hó 9~én

} hedden, denre — jóra, rosszra — el voltak készülve s annyira mentek nagy nyomorúságukban, hogy bankárokai és másokkal igyekeztek tárgyalni abból a célból, hogy kölcsönhöz jussanak. Ezek a tárgyalások azonban nem vezettek sikerre. Igyekeztek minden követ megmozgatni, de kölcsönt nem tudtak kapni. Végül került hozzájuk egy angol ujságiró, Asmead Bartlet nevezetű ur, aki, ugy látszik, igen ügyes volt és nagyon jó akadémiát járt abban a tekintetben, hogy hogyan lehet kihasználni az ilyen zavaros időket, s aki ezeket az urakat nagvon ügyesen tudta a saját előnyének a szekerébe befogni. Közbejött azonban ez az eset, amikor Hajós a Bankgassei milliókat megmentette. Ennek is nagyon érdekesek a körülményei, hogy t. i. hogyan játszott össze ez a két esemény: Asmead Bartlet munkálkodása és Hajós Jenő jóakaratú becsületes szándéka. Hajós Jenő azzal a szándékai igyekezett a pénzt megmenteni, hogy azt a magyar államnak menti meg. Tudta azonban, hogy magánál ilyen rengeteg pénzt nem tarthat, s ezért azt akarta, hogy alakuljon egy komité, amelynek a .pénzt a megmentés után átadhatja. Keresett az ottani politikusok között olyan személyt, aki megfelelő erkölcsi giráns lett volna erre, és a maga részéről többek között gróf Batthyány Tivadart tartotta egyik olyan személynek, s azonkivül gróf Bethlen Istvánt és még néhány komolyabbnak vett politikust tartott ilyennek. Ezekben a politikusokban megbizván, ezekkel állapodott meg abban, hogyha a pénz megmentése sikerül, ezt a jövendő újonnan alakuló magyar kormány részére meg is menti. Tényleg, mikor a pénzt május 2-án megmentették, elvitték egy Bécsben lakó régi tekintélyes magyar állampolgár lakására, mert azt hitték, hogy ott a pénz biztositva van. Este vagy éjjel azonban a tüielmetienkedők, az akaz akkor érkező követeket, lefogták őket és a zött élők valahogy messzebb mentek — mint ahogy minden forradalom nem áll meg ott, ahonnan megindult, igy nálunk például nem állt meg a Károlyi-forradalomnál, hanem folytatódott a proletárdiktatúrával, s ugy látszik ott is igy volt — és az itt felsorolt urak betörtek éjjel a bécsi követségre, megrohanták az akkor érkező követeket, lefogták őket és a követség személyzetét is és ugyanakkor a követség épületében elhatározták, hogy a pénzt ;s1 tói az illető magyar állampolgártól, illetőleg Hajós—Batthyányiék kezéből meg fogják menteni. Itt kapcsolódik bele Asmead Bartlet szereplése abba az akcióba, amellyel ezt az egész pénzszerzési és felhasználási akciót a legteljesebb mértékben diszkreditálta. Nevezetesen akkor éjjel, amikor ott a követek lefogását eszközölték, egyben összeültek egy konferenciára. (Kiss Menyhért : Milyen eszközökkel szerezték meg a pénzt 1) Revolverrel a kezükben. Csak nagy vonásokban vázolom a dolgot. Mondom, akkor éjjel, amikor a követeket elfogták, elhatározták nyomban, hogy a pénzt megszerzik, a megszerzésnek azonban nem lehetett más módja, mint az, hogy Hajósékkal mindenáron el kellett hitetni azt, hogy megalakult az uj magyar kormány és a bolsevistakormány megbukott. Ennek dokumentálására állt oda ez az ur s a maga angol mivoltával, katonatiszti mivoltára való hivatkozással és az angol állam képviseletében erősitette meg az egyik urnák azt az állítását, hogy igenis a bolsevista-kormány megbukott és a magyar kormány Bécsben megalakult és ennek az újonnan megalakult magyar kormánynak ki kell adni a pénzt. Ezen a réven tehát félrevezetés utján szerezték meg a pénzt, és igy került ez azoknak a kezébe, akik azzal a pénzzel ugy gazdálkodtak, mint ahogy tették. EnneK a penzmegszeizesneis: Liozméiiyti gyanánt szerepel az is, hogy mikor ezek az urak végső kétségbeesésükben pénztelenségükben minden követ megmozgatlak azért, hogy pénzhez jussanak, Asmead Bartlet úrral és másokkal is tárgyaltak. Keire cseny leközöl könyvében két olyan levelet, amelyek alapján önként furcsa gondolatok támadnak az emberben. Az egyik levél igy szól: »Tisztet urunk! Mint a magyar ellenforradalmi pártok képviselői ezennel kötelezzük magunkat arra, hogy 10% proviziót fizetünk ki önnek minden olyan összeg után, amelyet az ön közvetítésével egy magyarországi uj kormány alakításának céljaira támogatásul kapunk. Ezt a proviziót ön a szóbanforgó összegek átvételekor nyomban tőlünk, vagy meghatalmazottunktól megkapja. Ezek a jutalékok részfizetésnek tekintendők, amelyek leszámittatnak abjból az összegből, amelyet az ön külön szerződése alapján a magyar alkotmányos pártoktól (ellenforradalmi párttól) Bécsben kapni fog.« Ha tezek az urak Asmead Bartletet megbízták azzal, hogy szerezzen birtokukra, szakállukra, vagy becsületükre kölcsönt, vagy ha együttesen akartak felvenni kölcsönt — amiről szintén szó volt — s az e sie then ez az Asmead Bartlet vállalt bizonyos közvetitő szerepet s ezért Ígértek neki 10% proviziót, ez ellen semmi kifogásom sincsien. Csakhogy arról van szó mindjárt az első levélben, hogy ez a pénz egy jövőben alakulandó magyar kormány céljára szereztetik s niár itt is gyanus az, hogy ez az összeg honnan szereztetik meg. Ennek a levélnek aláirói: Sigray Antal, Szmrecsányi György, Pallavicini György, Bethlen István, Batthyány Tivadar, Teleki Pál. A második levél még érdekesebb, mert abban már konkrété kimondják, hogy (Olvassa): »Tekintettel azokra a szolgálatokra, amelyeket ön az elmúlt három hónap alatt a bolsevizmus elleni küzdelemben teljesitett azzal, hogy ön az angol sajtóban irt a bolsevizmus céljairól és módszereiről; tekintettel továbbá azokra a szolgálatokra is, amelyeket már teljesitett és jövőben még a Bécsben jelen levő pártok koalíciójának érdekében az alkotmányos magyar kormány helyreállitására teljesíteni fog, mi, a fönt nevezett alkotmányos pártok végrehajtó bizottsága, ezennel kötelezzük magunkat arra, hogy önnek hatmillió frankot fizetünk, ha mi Magyarországon a kormányzást ismét átvehetjük.« Amig tehát az előző levél csak burkoltan, ez a levél már világosan azt mondja, hogy (Olvassa): »önnek hatmillió frankot fizetünk, ha mi Magyarországon a kormányzást ismét átvehetjük.« (Esztergályos János: De nem a saját zsebükből!) Azután igy folytatódik a levél (Olvassa): »Ezennel kötelezzük magunkat arra, hogy ennek az összegnek egy részét, és pedig kétmillió frankot nyomban kifizetünk önnek, amint mi a kormányt átvettük, a hátralevő összeget pedig közösen megállapítandó részletekben két évre elosztva fizetjük attól kezdve, hogy az uj kormány megalakult. Kötelezzük magunkat egyenként és együttesen, hogy a hatmillió frank összeget ön minden olyan kormánytól mégkapja, amelyekben mi egyenként, vagy egyetemlegesen részt veszünk.« Aláírva: Szmrecsányi György, Pallavicini György, Bethlen István, Batthyány Tivadar, Teleki Pál. Itt van