Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-503
à nemzetgyűlés 503. ülése 1926. évi február hó 9-én, kedden, 227 tudomásul vette, de mégis tiltakozom ez alkalommal is és ennek kifejezést akarok adni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ami pedig- a jelen zárszámadást illeti, ha kezembe veszem ezt a sovány füzetet és keresem, mik azok az intézkedések, amelyek ily sovánnyá zsugorították össze, azt látom, hogy ugyanazok az előzetes kormányintézkedések, amelyek az általam előbb felhozottakat eredményezték, azok a kormányintézkedések eredményezték azt is, hogy a legfőbb számvevőszék e jelentése tulajdonkép egy hiányos beszámoló arról az időről, amelyet itt a címben az 1919 augusztus 7-től 1920 június 30-ig terjedő időként jelölt meg. Maga a legfőbb állami számvevőszék elnöke is jelentésében hivatkozik arra, hogy e hiányok nagyrészben az 1920:XXXVII. teikk 6. §-a alapján állnak elő. Ugyancsak meg kell egyszersmind előzőleg állapítani, hogy^ bár itt van előttünk egy jelentés, ez a jelentés nem lehet azonos azokkal, amelyeket pl. az előző 1914/15. évről, mint zárszámadást itt az előadó ur beterjesztett és a Ház elfogadott. Ez a jelentés meg sem közelíti azokat a kívánalmakat, amelyek az állami tszáínivitel sizempiontjábólj fenállnak. JE'Í jelentés tisztán rövid kis tájékoztató! arról, hogy a mondott időben körülbelül megközelitőleg hogyan gazdálkodtak az akkori kormányok az állam vagyonával. (Esztergályos János: Óvatos tájékoztató!) Hiszen erre nézve a továbbiakban lesz alkalmam rámutatni, mik az okok, de meg kell állapítani most mindjárt, hogy bár ez az 1919 augusztus 7-től 1920 június 30-ig terjedő időről szól, annak ellenére ez idő nagy részére nem volt felhatalmazása, előzetes felhatalmazása az akkori kormánynak a gazdálkodásra. Az 1920 : IV. te. csak február 1-től adott felhatalmazást. Amint azonban a záradékból megállapítható, illetve az utolsó paragrafusból, a törvény kihirdetés napján lép életbe. A kihirdetés megtörtént 1920 május 4-én, tény tehát az, hogy 1920 május 4-ig de far>to törvényenkivüli állapot, úgynevezett exlex állott fenn és amint az előadó ur is, illetve a zárszámadási bizottság a jelentésben megállapítja, bár rövidebb időre, tény, hogy ez a kormány sem gazdálkodott megfelelő, a törvényhozástól kapott előzetes felhatalmazás birtokában. Épen e szempontból a mi felfogásunk az, hogy a már előzőleg- letárgyalt jelentésekkel kapcsolatban Strausz István azon különvéleménye állja meg a helvét, amely szerint a jelentésiek az állami gazdálkodás egy részének megitélése ^ szempontjából érdemlegesen nem tárgyalhatók és ennek alapján az államháztartás egy részének vitelében, illetve kezelésében az érdekelt kormányok javára a számadási felraentvény sem más hasonló jelleggel biró tudomásulvétel jellegével biró törvényhozási intézkedések nem tehetők. Az az álláspontunk, hogy ezeknek a kormányoknak körülbelül hasonló volt a helyzetük, mint az előző forradalmi kormányoknak. és ép azért ezek a kormányok sem igényelhetnek különösebb elbánást, mint az előző forradalmi kormányok. Hiszen, ami e jelentésnek soványságát és kisméretüségét jellemzi, arra nem kell, hogy én térjek rá. OEsztergálvos János: Sovány, amilyen a politikájuk.) Elég. ha a lee-főbb számvevőszék elnökének jelentéséből egy-két megállapítást veszek. A legfőbb állami számvevőszék elnöke azt mondja, hogy a már korábban előterjesztett kimutatások adatai a? utolsó háborús éveket és forradalmi időszakot illetően pontosság, illetve teljesség tekintetében több rendbeli hiányosságot mutatnak fel, amit NAPLÓ, xxxix. az azokra előidéző okok részletes felsorolása mellett a vonatkozó jelentésekben behatóan ismertette. A most beterjesztett kimutatás adatai, bár a román és szerb megszállás egyes köizgazgatási területek adminisztrációját nagyon megnehezítette, a lehető pontossággal és részletességgel tüntetik fel az utalványozott kiadásokat és bevételeket. Folytatja továbbá a legfőbb állami számvevőszék elnöke, amikor azt mondja például, hogy az állami vagyon mérlege az ingatlan- és ingó-vagyon, valamint a cselekvő és terhelő hátralékok adatainak hiányában felállítható nem lévén, azért az állam vagyonának a számadási időszak alatt előállott gyarapodásáról vagy fogyatkozásáról pontos képet adni nem lehet. Később a legfőbb állami számvevőszék elnöke azt mondja, hogy ennek nagyrészben az az oka, mert nem lehetett az állami vagyon állagának értékét megállapítani, különféle a pénz értékében előállott változások miatt. De ha tovább vizsgálom ezt a jelentést, akkor meg kell állapitanom azt, hogy nemcsak azért nem lehetett megállapitani a leltári értékeket a zárszámadási adatok összeállításánál, hanem az államszámvevőszék más akadályokkal is küzködött. Hisz nagyon érdekes, hogy ez adatoknak összeállítása maga is mily kínos, gyötrelmes körülmények közt jött létre. A legfőbb állami számvevőszék elnöke jelentésének végén egész oldalt szentel annak, hogy panaszkodik és azt mondja, hogy nagy nehézségek mutatkoznak a hátraléki adatok összeszedésében, de különösen az 1921/22-iki és az 1922/23-iki zárszámadások előkészítése körül annyira, hogy az 1921/22-iki zárszámadásra vonatkozó pénzhiány-kimutatások közül, a pénzkezelési kimutatások közül is csak egy-két kisebb fejezetre vonatkozólag érkeztek be a számvevőszékhez a számvevőségi beadványok, a nagyobb tárcák részéről pedig — sokszoros sürgetések dacára — még annak az időpontnak megjelölése sem volt elérhető, amelyre azoknak megküldése várható. ITgy látszik, a számvevőszék körülbelül hiába sürgeti a számadásokat, mert a ministeriumokban mással vannak elfoglalva.^ Valószínűleg nem érnek rá e számadások elkészítésére. Az állami számvevőszék végül is kénytelen volt a ministertanáeshoz fordulni intézkedésért az adatok megszerzése céljából. Végűig a legfőbb álami számvevőszék intervenciójára 1924 augusztus 8-án elhatározta a ministertanács, hogy minden ministeriumban külön hátralékfeldolgozó osztályt állítanak fel, amelynek kötelessége a hátralékos számadásokat feldolgozni. Nem tudom, hogy^ ezek a viszonyok ma is fennállanak-e, de egész bizonyos, hogy fennállottak 1924-ben és ez azóta csak a^ legutolsó elszámolás óta, a legutolsó —""--"tés óta javulhatott ennél kisebbet nem kaptunk. Ez azt jelenti, hogy eze*k az állapotok fennállanak, és nem tudom, "hogy hol a hiba. az állami számvevőségnél vagy a ministeriumban. Az állami számvevőszék elnöke egyenesen megvádolja a ministeriumokat, hogy az adatokat nem bocsátják rendelkP7praé re . Bizonyos, hoa-y valahol nagy baiok és hibák vannak. Ezért áll elő az, h opv 1920 június elseje óta méf>- száma (iá s ide a Ház elé nem került. Most pedig 1926-ban vagyunk. Ha tíz év múlva ide^^ek ezek az adatok, elvesztik értéküket, azt a tényleges értéket, amelynek alapján a törvényhozói testület az állam gazdasági szempontjából vplök fop-Ja.1kozhatik, elvész. AkW már konzekvenciákat alig lehet levonni. Ezek az adatok akkor mar nem érnek semmit, legfeljebb történelmi erte34
