Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-503
228 A 'nemzetgyűlés 503, ülésé 1926. évi február hó 9-én, kedden. kük lehet, amiket talán a múzeumban lehet értékesíteni, de a törvényhozó testület már nem tehet isemmit. Épugy kifogásolom súlyosan azt a módot, ahogy egyes ministeriumok részéről az államiszámviteli kérdések napirenden tartását elhanyagolják. Azonkívül meg kell állapitanom, hogy ez a jelentés és minden ilyen állami számadás vagy jelentés a többitől nem lehet független. Az összefüggést maga a legfőbb állami számvevőszék konstruálja meg és épen ezért vissza kell térnem egy előzetes számvevőszéki jelenlésre, mert azt látom, hogy ennek a jelentésnek egyik passzusában az állami számvevőszék elnöke felsorolja azokat az adatokat, amelyekkel visszatér az előző évekről szóló számadási jelentéseire és többek közt azt mondja (Olvassa): »A szegedi központi állampénztár 1919. évi május havi forgalmi naplójában elszámolt 3000 korona bevételre nézve megállapittatott, hogy az tényleg a battonyai állampénztárból származik és annak 1919 április havi forgalmi naplójában van kiadásként elszámolva.« Ez igy a laikus előtt nem jelent semmit, ha ellenben az előző számadást és a letárgyalt, Aradon, majd Szegeden működött kormány kiadásairól és bevételeiről szóló jelentést megnézzük, ott azt látjuk, hogy ezen jelentésben maga az állami számvevőszék elnöke állapítja meg a következőket (Olvassa) : >: Jelentenem kell még, hogy a szegedi központi magyar királyi állampénztár tárca- és forgalmi naplójából arról győződött meg a legfőbb állami számvevőszék, hogy egyes ministeriumok személyi és dologi kiadásainak fedezésére elszámolás kötelezettsége mellett utalványozott némely előleg elszámolása még nem történt meg. Ezen előlegekre a legfőbb állami számvevőszék azzal hívta fel az illetékes ministerium figyelmét, hogy ezen előlegek elszámolása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg.« Máshol azt mondja, hogy a szegedi kormány elszámolásának bevételi oldalán találhatók olyan eltérések, amelyeknek eredetét megállapítani akkor, mikor ez a számadás kelt, nem tudták. (Esztergályos János : Vásári kereskedőktől ered P Erre tér vissza a jelentés, amikor azt mondja, hogy utólag igazoltnak vétetik az a 3000 korona, mint a battonyai állampénztártól származott összeg. Azt mondja ugyancsak visszamenő vonatkozással (Olvassa): »A minísterelnökség által 1919 július 18-án a szegedi állampénztárba beszállított 2.137.000 K. a szegedi kormány hozzájárulásával a pénzügyi tárca különféle cím rendkívüli bevételek közt a 3. rovatban végleg elszámoltatik ugyan, azonban sem ezen bevételi összeg eredete, sem pedig stb.« Szóval ismét egy összeg, 2.137.000 korona, amelynek az eredeti elszámolásban az eredetét nem tudja megállamtani és végül most megállapítja n legfőbb állami számvevőszék ezen jelentésében ennek az összegnek eredetét. Végül azt mondja a most tárgyalt jelentés (Olvassa): »A bécsi ellenforradalmi bizottság által a szegedi kormány rendelkezésére bocsátott 2,500.000 korona és f 100.000 francia frank elszámolására és mikénti felhasználásának tisztázására irányuló tárgyalások még eredményre nem vezettek«, és folytatólag eey egész sereg aoró tételnek az igazolását tartja szükségesnek a legfőbb állami számvevőszék elnöke. Ez az utóbbi tétel az, ami a jelentés kritikáján kívül engem még szóra késztet. Itt ebben a jelentésben a legfőbb állami számvevőszék elnöke visszatér az u. n. bankgassei milliók kérdésére, és jelzi, hogy ebből a sie-; gedi kormány annakidején 2,500.000 korona magyar pénzt és 100.000 francia frankot kapott. Emlékezetes a t. Nemzetgyűlés egyes tagjai előtt, hogy a múlt év őszén ez a kérdés egyszer már szóba került a zárszámadási bizottság ülésén. Nem kívánok az ott elhangzottakról itt ismétlésekbe bocsátkozni egyszerűen azért, mert annak idején a ministerelnök ur egyenes kívánságára a zárszámadási bizottság azt a tárgyalást bizalmasnak nyilvánitotta. Én tisztán csak annak megállapítására szorítkozom, hogy azon a tárgyaláson a ministerelnök ur hozzájárulásával megállapodtunk egy közösen elfogadott határozatban, amelynek alapján a zárszámadási bizottság a legfőbb állami számvevőszékhez fordult és kéri, hogy az ezen bankgassei milliókra vonatkozó hiányzó adatokat bocsássa a Ház rendelkezésére. Ez november 11-én történt, ennek már négy hónapja és elismerem, hogy itt a Házban nem történt hib Ház határozatának megfelelően tényleg megtörtént az intézkedés abban az irányban, adminisztratív utón tehát a kérdés tényleg elintéztetett, azonban négy hónapja, hogy e kérdésben a zárszámadási bizottság határozott és mégis azt kell látnom, hogy a, legfőbb állami számvevőszék ebben a kérdésben még niem méltatta válaszra a Házat, holott azt hiszem, bármennyire is tele vagyunk keserűséggel és súlyos gondokkal az utóbbi események miatt, még sem közömbös és nem kis dolog az, hogy többen élnek itt köztünk azzal a burkolt váddal, hogy az államháztartást magát megkárosították, hogy a hatalom megszerzése érdekében felhasználtak olyan pénzeket, amelyeket tulajdonképien be kellett volna szolgáltatniuk az állam kasszájába. Hogy mennyire súlyos ez a kérdés, azt maga a legfőbb állami számvevőszék bélyegzi meg már letárgyalt 1918 november 1-től 1919 március 20-ig terjedő időre vonatkozó jelentésében. Azt mondja. (Olvassa): »A lefolytatott vizsgálat eredményét az arról szerkiesztett jelentés nagy terjedelménél fogva e jelentésem keretei közt ismertetni nem lenne helyénvaló, de a vizsgálatról szóló jelentés készen áll és annak megállapításai alapján a törvényhozás, amennyiben azt kivan ja, abban a helyzetben Lesz, hogy az ellenforradalmi csoportok kiadásai és azok elszámolásai tárgyában határozhasson. (Esztergályos János: Ez a három egységes párti képviselő? — B. Podmaniczky Endre: Mi köze hozzá! — Propper Sándor: De finom Ritz-tónus! — Zaj.) Megtettem mindazon intézkedésieket, amelyek a számadások elsőfokú vizsgálata során a fennálló szabályok ^s rendelkezésekből kifolyólag kötelességszerüleg reám hárulnak, igy a többek közt a vonatkozó számadási adatok közlése mellett felhívtam az érdekelt kormányhatóságokat, hogy az igazgatásuk alá tartozó hatóságok, testületek, csapatok, oolgári és katonai alakulatok és személyek által az ellenforradalmi csoportoktól felvett ellátmányok és előlegek végleges elszámolására, kölcsönök visszafizetésére, számadási hibáikból eredő, és kétségtelenül .megállapií'nató különbözetek kiegyenlítésére, valamint àz ellenforradalmi oénzeken. vásárolt elszámolási tárgyakat képező és a mai viszonyok közt rendkivüli nagy értéket képviselő különböző vagyontárgyaknak, katonai r felszereléseknek, génkocsiknak, stb. felkutatására és az állami leltárba való felvétele iránt a szükséees intézkedéseket tesrye mieg.« (Prooper Sándor: És a nagv lumpolások költségei 1 !) . r ~ Hogy mennyire súlyos ez a kérdés, annak
