Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

216 A nemzetgyűlés 502. ülése 1926. a kérdéseket akartam felemliteni, amelyek a magyar közvéleményt, a magyar polgárokat százezerszerte jobban érdeklik, mint Vanczák János ezeresztendős fogházbüntetései. (Felki­áltások a jobboldalon: Nem mi húzzuk a dol­gokat!) Miért nem méltóztatik az appropri­ációt tárgy altatni? Ha majd jönnek közben fontosabb javaslatok, méltóztassék az; appro­pirációt levenni a napirendről. És akkor majd azokat fogjuk tárgyalni. De nem az a fontos mcst. hogy kit sértettek meg, mert az ország életében sokkal fontosabb kérdések vannak, amikor az emberek tele vannak kinlódással és panasszal, amikor kevés mosolygó embert látunk, foglalkozásra való tekintet nélkül, az utcán. Méltóztassék elhinni, hogy odakinn az emberek nem is értik, miért kell nekünk nem órákat, nem napokat, de heteket azzal tölteni, hogy Vanczák irta-e a cikket, vagy nem Van­czák irta, ha nem irta, miért őt vádolják, miért nem jön az, aki irta, (Felkiáltások a jobboldalon: Mondja meg az elvtársaknak.) Lehet, hogy normális időben ezek érdeklik a közvéleményt, hogy ezért törik be az emberek fejét Kiskunmajsán vagy Kecskeméten, lehet, hogy békés időben az ilyen kérdések kitere­gethetők a nemzet szine előtt, de ma azt mon­dom, tekintet nélkül a képviselők kerületére, tekintet nélkül, hogy vidéki vagy pesti kerü­let, tekintet nélkül pártállásra, foglalkozásra, igenis minden embert másutt szőrit a csizma, más fáj, a gazdasági szempontok előtérbe to­lását követeli mindenki és azért kérem, hogy méltóztassék a Vanczák-féle mentelmi ügyek helyett az appropriációs javaslatot napi­rendre tűzni- (Élénk helyeslés a bal- és szélső­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre: Graffl Jenő. Graeffl Jenő: Mind ez értékes kioktatások dacára az elnöki napirendi javaslatot fogadom el. (Helyeslés és derültség a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meg volt a szüzbeszéd.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Farkas István. Farkas István: Azt hiszem, hogy ha ez a vita kellemetlen is a kormánynak és a kor­mánypártnak, de nem érdektelen az ország számára. Mert amikor politikai bosszúból, vagy politikából mentelmi ügyeket tárgyaltatnak, hogy a legfontosabb alkotmányjogi kérdést el­halaszthassák, meg kell kérdeznem, mit akar a kormány azzal, hogy nem az appronriációt hozza ide, hanem az ettől elütő indemnitási törvényjavaslatot, és ennek alapján akarja a költségvetést tovább vinni, holott a parlamen­tarizmus elvei szerint nem ezt az indemnitást, hanem a felhatalmazási javaslatot kellett volna a kormánynak letárgyaItatni, mert énei­kül nincs is joga a kormánynak külön indem­nitást kérni. Ez lett volna az alkotmányjogi felfogás, de a kormány elmulasztotta a köte­lességét és nem érvényesiti a helyes alkot­mányjogi felfogást, eltér attól a rendszertől, amelyet eddig Magyarországon a költségveté­sekkel r szemben követtek. Azért válik szüksé­gessé és nyilvánvalóvá, hogy elsősorban igenis a felhatalmazási törvényjavaslatot kellene le­tárgyalni. Fem értek min'énben egyet Fábián Béla t. képviselőtársam indokolásával, csak egy nagy részével, és csak rá akarok mutatni, hogy amióta a frankhamisítás borzasztó bűn­tényével foglalkoznak, amióta ez az egész vi­lágot bejárta, azóta oly gazdasági depresszió állott be, oly munkanélküliség, oly üzemreduk­ció az iparban és kereskedelemben, amely ed­évi február hó 5-én, pénteken. dig is pangott, oly nagy lett a pangás, a mun­kások létszámát annyira redukálják, hogy a munkanélküliség most nagyobb, mint valaha. Amikor ilyen a helyzet, akkor mi mentelmi ügyeket tárgyalunk, olyanokat, amelyekről ki­mutattuk, hogy eo ipso nem valók arra, hogy a mentelmi jogot felfüggesszük, mert zaklatás jellegével birnak. Minek hozzák ezeket ide? (Halász Móric: Muszáj velük foglalkozni!)^ Utalok arra, hogy a frankhamisítással kapcsolatban olyan tények történtek, amelyek szükségessé tennék, hogy megbeszélés tárgyát képezzék. Utalok a mai lapokban közölt ese­ményekre, arra, hogy a frankhamisitási nyo­mozat soián háromszor tartottak házkutatást a Térképészeti Intézetben, ott nem talállak semmit, ellenben a franciák bevonásával meg­találták a gépeket. (Zaj. — Halász Móric: Ol­vassa el az első rendőrségi jegyzőkönyvet! — Zaj.) Ha a magyar állami organizmusban ilyen jelenség van, hogy a rendőrség nem ta­lál meg máskép adatokat, nem tudja máskép a deliktumot megtalálni, csak akkor, ha ide­gen beavatkozás történik, ennél nagyobb szé­gyen a nemzetre, ennél nagyobb megbecstele­nités nem történt, mert^itt az állami organiz­mus tussolta el a rendőrségen keresztül, (Zaj jobb felől.) pedig meg vagyok győződve, hogy ha a rendőrségnek szabad kezet adtak volna, az első pillanatban megtalálta volna ezt a gé­pet. (Halász Móric: Megint burkolt gyanúsí­tás!) Meg vagyok győződve erről. (Hedry Lő­rinc: Azért fog Nádosy lakolni!) Ezek olyan borzasztó fekélyei a magyar állami organiz­musnak, amelyeket ki kell irtani, lehetetlenné kell tenni és ez a nemzetgyűlés nem haladhat el szó nélkül, hogy ezt az eljárást el ne ítélje. De nem látjuk az okát, a hátterét sem, mert a rendőrséget senkisem vádolja, mint intéz­ményt, hanem biztos, hogy van egy szellem, egy háttér, egy politikai atmoszféra, amely ezt előidézi és lehetetlenné teszi, és ha most Ná­ci osyról, az országos főkapitányról pattant ki, később majd kipattanhat más személyen ke­resztül, hogy ugyanilyen szégyen éri az orszá­got. Le kell tehát számolni ezzel a berendezke­déssel. Mert addig hiába beszélünk itt akármi­ről, hiába hozunk törvényeket, amig itt nincs rend, mig az állami organizmus nem a becsü­letesség, a tisztesség utján érvényesül, addig minden munka eredménytelen és addig ott künn a szociális és gazdasági lezüllés nap-nap után nagyobb lesz. Ezért tartom szükségesnek Fábián képvi­selőtársam inditványát, mert ennek kapcsán mód és alkalom nyilik arra, hogy ezek a kér­dések tisztázódjanak. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaky György jegyző: Szijj Bálint! Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! Az appro­priációs törvényjavaslatot én is fontosnak tar­tom, a kormány is annak tartotta, mert hiszen le akarta tárgyaltatni, de a pártközi értekezle­ten olyan hangot ütöttek meg, hogy az ellen­zék nem ereszti át és ismerve éles vitatkozását az ellenzéknek, nem lett volna képes a nem­zetgyűlés ezt letárgyalni arra az időre, ami­korra a kincstári házhaszonrészesedésről szóló törvényjavaslatot le kellett tárgyalnunk a nép széles rétegei érdekében. (Farkas István : Hi­szen már le van tárgyalva !) Közben azonban kénytelen volt a kormány indemnitást kérni, hegy megkapja a felhatalmazást és igy most az appropriációt úgyis elő fogja venni a kor­mány és le fogja tárgyalni. Látjuk, hogy ^ a napirendi vita keretében is frankhamisitási

Next

/
Thumbnails
Contents