Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

•A nemzetgyűlés 502. ülése 1926. pontjául a költségvetési felhatalmazásról szóló törvényjavaslat tűzessék ki. (Helyeslés bal­felől) Mielőtt áttérnék ezen általam beterjesztett napirendi inditványnak indokolására, méltóz­tassék megengedni, hogy örömmel üdvözöljem már azt a tényt is, hogy a pénzügyminister ur elérkezettnek találta az időt, amikor a magán­tisztviselők nyugdíjának valorizációjára vo­natkozó törvényjavaslatát ide beterjeszti. Bár tartalmát nem ismerem, de remélem, hogy nemcsak azért terjesztette azt ide, mert a Nép­szövetséggel szemben kötelezettségeink van­nak ... (Bud János pénzügyminister: Nemcsak azért, hanem az aranymérlegre való tekintet­tel!) Tehát nemcsak a Népszövetséggel szem­ben való kötelezettség miatt, hanem az arany­mérleg tekintetében is voltak a Népszövetség­gel szemben kötelezettségek és minthogy a vál­lalatok az aranymérleget másként nem tudták elkészíteni, csak ha a valorizációs javaslatnak vonatkozó részei törvényerőre emelkednek, ennyiben van kapcsolatban a Népszövetség ki­vánalma és a valorizációs javaslat beterjesz­tése közt. Bemélem, hogy ez nemcsak az arany­mérleg elkészithetésének érdekében történt, de azért is, mert a pénzüg-yminister ur és a nem­zetgyűlés a hatalmas nagy mammuth-vállála­tokkal szemben a szegény nyomorult nyug­díjazott magántisztviselők érdekeit is meg akarja védelmezni. Általában mi mélységes fájdalommal látjuk, hogy a nemzetgyűlésen, akkor, hogy ezt a banális kifejezést használ­jam, mindig nagy közönség van, amikor poli­tikaikérdésekről, botrányokról beszélünk. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Üresek a? ellenzéki padok!) t Sajnálattal látom, hogy amikor az előbb tárgyaltuk Vanczák János mentelmi ügyeit, nagy élénkség volt a képviselőházban, holott méltóztatik elhinni, ma sokkal fonto­sabb kérdések vannak, mint az, hogy a nem­zetgyűlés Vanczák János ezeresztendős fog'sá­gának történeteit tárgyalja, vagy azt a kér­dést, hogy Vanczák János hat gyermeke hogy fogja leülni az édesapa ezeresztendős börtön­büntetését. (Mozgás.) Négy nap alatt, de még hamarabb is le kel­lett tárgyalni az indemnitást, mert a kormány és a többség azzal ijesztettek, hogy ha nem végezünk, a kincstári házhaszonrészesedés el­engedése nem következik be. Ezzel a kincstári házhaszonrészesedési javaslattal kapcsolatban a legfontosabb gazdasági kérdéseket akartuk tárgyalni, de azzal is végeznünk kellett, mert félő volt, hogy ciZ cl kincstári házhaszonrészese­dés nem lesz eltörölhető. Az utána következő gazdasági javaslattal részleteiben, a francia javaslattal 10 pere alatt kellett végezni a t. Háznak. A nemzetgyűlésnek a legfontosabb gazdasági javaslatok megvitatására nincs ideje. Azt kell tárgyalnunk, hogy Vanczák Já­nos elitéltessék, pedig épen eléggé el van Ítélve azokkal az Ítéletekkel, amelyeket eddig hoztak, azokért a cikkekért, amelyeket irt, vagy nem irt a felhozott 700 esetben, pedig méltóztassék elhinni, hogy ennél mégis vannak fontosabb gazdasági kérdések. (Felkiáltások a jobbolda­lon : Azokkal az urakkal beszéljen !) Persze, hogy vannak fontosabb dolgok. Magam részé­ről is azt mondom, hogy inkább a Viktória­malom ügyét s általában a magyar közgazda­ság ügyét kellene tárgyalni. Hogy rövidesen felsoroljam, mik azok a kérdések, amelyekkel szerény nézetem szerint Vanczák János helyett foglalkoznunk kellene, itt van az a kérdés, ami legelsősorban mindnyájunkat, az egész ma­gyar gazdasági életet, a kereskedői és iparosig társadalmat élénken érdekli, a forgalmi adó" évi február hó 5-én, pénteken. 215 kérdése. Itt .van a legutolsó Smith-féle jelen­tés, amely oly dicséretekkel emlékezik meg a végrehajtói karról, amely dicsérettel emléke­zik meg arról, hogy az utolsó hónapokban mily nagy sikerrel tudták az egyenes adókat is be­hajtani. Itt van a beruházási javaslat, és azok a kérdések itt vannak, amelyek nemcsak min­ket, de a nemzet minden egyes tagját érdeke­lik, mert fontos, hogy az ország gazdasági vér­keringésébe miként kerül be a pénz, amely a költségvetési feleslegként mutatkozik. Itt van az adóvégrhajtások körüli vissza­vágok kérdése, amelyek ma már nemcsak min­ket, a városi kerületek képviselőit, de a falusi lakosság képviselőit is egyaránt érdeklik, mert a képviselő urakhoz is bizonyára eljutnak a panaszok, hogy mily eszközökkel és mily erő­szakosan törekesznek az adóvégrehajtó közegek az egyenes adókat és az egyenes adók módjára behajtandó egyéb adókat behajtani. (Mozgás a középen-) A költségvetésben feleslegek van­nak, csak az a kérdés, hogy a feleslegek hasz­nosak-e vagy károsak. Hasznosak, ha beruhá­zások utján bekerülnek a nemzet vérkeringé­sébe, de károsak, ha szigorú behajtásuk által az illető polgárok anyagi romlását okozzák. (Bud János pénzügyminister; Mérsékeltük az adókat!) Itt van a vasúti nyugdíjasok és nyug­béresek ügye, akiknél nem is lehet azt mon­dani, amit a magánalkalmazottaknál, vagy más állami tisztviselőknél, hogy nem képesek őket fizetni, mert a vasútnak külön nyugdíj­pénztára van, és ennek értékét aranyban valo­rizálták és a vasúti nyugdíjasok és kegydíja­sok még sem kapnak megfelelő ellátást, sőt van olyan is, aki a vasútnál 200.000 korona nyug­díjat kap. Itt van a valorizációs törvényjavas­lat, amelyet részleteiben örömmel üdvözöltünk, amely azonban — legalább, ahogy a beterjesz­tésnél láttuk — nem intézkedik a régi pénz­követelésekre vonatkozólag egy igen szomorú dologban. A biróság ugyanis akkor, amikor valaki részletekre vásárolt ruhát, vagy egy vég vásznat, vagy cipőt, az eladónak megítéli az egész követelést aranyban, a szegény vevővel szemben. Viszont itt van a máisik kérdés, amely­nél igen sok kisember van érdekelve, itt van a kelengyebiztositás kérdése, amelyre nem ter­jesztik ki a valorizációt, ahol szegény ember az a kishivatalnok, az a kisiparos, egy-két ezer koronás kelengyét biztosított a leányának húsz éves korára, és most 1000—2000 koronát akarnak neki adni- vagy annak értékében egy fél haris­nyát. Nem intézkedik a javaslat a biztosítási összegre nézve, amelyről szintén külön kellene beszélnem. (Halász Móric: Nem lehet ezt meg­oldani.) Lehet, mert a biztosítótársaság nem^ papir­koronába mentették át vagyonukat és nem kizárólagosan hadikölcsönkötvényeket jegyez­tek, hanem ott vannak a tartaléktőkék arany­értékben, hatalmas aranydíjtartalékok. És mi­ért kíméli a magyar törvényhozás az idegen biztosítótársaságokat, miért tűri, hogy egyes idegen biztosítótársaságok, amelyek dollárok­ban mentették meg vagyonukat, és sterlingek­ben, itt a magyar biztositótáraságokkal meg­egyezéseket kötnek és átveszik az ő kötelezett­ségüket és most mint magyar biztosítótársa­ságok, az átmentett pénzekkel, szereznek ma­guknak védelmet. A kisipari hitelek kérdése is idetartozik. Idetartozik az is, miként hasz­náltatnak fel azok az összegek, amelyekről SL pénzügyminister ur és a Smith-féle r jelentés oly büszkén, mint feleslegekről beszélj Csak egy csokrot akartam a nemzetgyűlés elé nyúj­tón?, azt akartam idetenni az asztalra, azokat 31*

Next

/
Thumbnails
Contents