Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

Ä nemzetgyűlés 502. ülése 1926. dor : A csendőrök és a tehenek hozták ide önöket ! — Szabóky Jenő : Azt a baloldalra mondja ! — Propper Sándor : Akkor kormánypárti volt, az önök pártjához tartozott az illető !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Jászai Samu : A t. képviselő urak elfelejtik, hogy voltak választások és ezek azt bizonyitották, hogy a munkásság" sorában óriási többségben vannak a szociáldemokraták. Van egypár keresztényszocialista is, elismerem, (Fropper Sándor: Van négy Íróasztal!) ha tehát a Népszavát bántják, akkor a munkásságot bántják. (Viczián István : Az ipari munkásság 20%-a szociáldemokrata !) Én látom azt a rendszeres üldözést, amely a munkásság lapja ellen folyik. Itt mindenféle izgató cikk megjelenhet anélkül, hogy az ügyész pert inditana, (Kabók Lajos : Gyilkosságra lehet uszítani, de az emigrációt megvédeni nem szabad!) a munkásság lapjait azonban minden csekélységért üldözik. Ismétlem, a mentelmi bizottság jelentését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Láng János jegyző : Kothenstein Mór ! Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! (Közbeszólások a jobboldalon.) Az a magatartás, amelyet a t. túloldal tanusit akkor, amikor képviselők mentelmi ügyéről van szó, amellett bizonyit, (Szomjas Gusztáv: Bűncselekményekről van szó!) hogy nem tartják az egészet komoly dolognak, pedig a mentelmi jog nemcsak akkor lehet komoly, ha kormánypárti képviselőről van szó, hanem akkor is, amikor ellenzéki képviselő mentelmi joga van veszélyben. Az önök magatartása azt árulja el, hogy nem is nézték át a bizottság jelentését, nem is hallgatták meg az előadó urat, (Propper Sándor: Nem szokásuk az olvasás!) nem ismerik az ügyet és mégis, amikor mi ezen padsorokból objektive igyekszünk kimutatni, hogy miért nem találjuk megokoltnak a mentelmi bizottság többségének javaslatát, akkor önök megakadályozni igyekeznek abban, hogy nyugodtan kifejtsük álláspontunkat. (Ellentmondások a jobboldalon.) Ha itt Viczián képviselő ur órákhosszat beszélhetett olyan ügyről, amely nem volt napirenden, (Propper Sándor: Amelyhez nem ért! — Viczián István: Az indemnitási vitában bármiről lehet beszélni!) akkor mi is beszélhetünk itt öt-tiz percig... (Szomjas Gusztáv: Nincs joguk beszélni, csak a napirenden levő kérdésről!) T. Szomjas képviselő ur, hogy mi jogosan beszélünk-e, vagy nem, ez nem az ön elbírálása alá tartozik. Ha közülünk valaki házszabályellenesen viselkedik, vagy beszél, akkor a t, elnök ur fog minket meginteni, de nem Szomjas képviselő ur. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Nincs joga az elnök eljárását kritika tárgyává tenni. /Zaj a baloldalon.) Bármely oldalról történjék is házszabályellenes ténykedés, az elnök, megteszi a házszabályokban előirt kötelességét. (Zaj a baloldalon. — Rakovszky István: Félreértés! — Fábián Béla: x\z elnök urat dicsérte!) Rothenstein Mór: Nekem szólt a rendreutasitás! (Zaj. — Esztergályos János: Már dicsérni se szabad az elnököt!) Elnök: Az elnök nem szorul dicséretre. Kötelességét teljesiti. Rothenstein Mór: Eszemben sem volt az elnök urat dicsérni, (Élénk derültség a jobb• és a baloldalon.) de nem is volt szándékomban kritizálni. A jelentés, amelyben a bizottság Vanczák évi február hó 5-én, pénteken. 211 János t. képviselőtársunk mentelmi jogának felfüggesztését javasolja, 1924 szeptember havában kelt. Bocsánatot kérek, ha csakugyan bűncselekményről volna ®zó, ha a Népszava cikke valóban valami megtorlásra szolgáló eljárást tanúsított volna, akkor nem 1926-ban kerülne az ügyészség átirata a nemzetgyűlés elé. Ha a mentelmi ügyek nem csupán mint hézagpótló ügyek kerülnének a nemzetgyűlés elé, akkor nem volna lehetséges, hogy két évi késedelemmel tárgyaljuk az ügyészség átiratát. A Népszava és felelős szerkesztője ellen indított porok és a mentelmi bizottság javaslatai azt mutatják,, hogy a t. többség és a kormány még mindig nem tud felejteni, még mindig áll az, amit egy alkalommal gróf Hoyos t. képviselő ur idézett itt Bismarcktól: »Nichts verzeihen, nichts vergessen!« semmit sem megbocsátani, semmit sem felejteni. (Szomjas Gusztáv: Miért nem maga vállalja a felelősséget Vanczák helyett? — Propper Sándor: Mi köze hozzá? Vanczák a szerkesztője a lapnak!) Azért nem vállalom, mert egyrészt nem én vagyok a lap szerkesztője, (Szomjas Gusztáv: Mert ez kényelmesebb !) másrészt nem én irtani a cikket. Azokért a cikkekért, amelyeket én irtani, mindig vállaltam a felelősséget. (Szabóky Jenő: Vanczák nem irja ezeket a cikkeket! — Propper Sándor: Honnan tudjál — Szabóky Jenő: A leghitelesebb forrásból! Vanezáktól! — Szomjas Gusztáv! Ilyen gyalázatos célokra használják fel őt! Ez a maguk erkölcsi felfogása! — Propper Sándor: Ez a magáé! A tiszalöki! — Sütő József: Az egységespárt kilépő és belépő tagja! — Zaj — Elnök csenget.) Még mindig a bosszú politikáját követik. (Szabóky Jenő: Maguk! Nem Vanczák irja a cikkeket és neki kell a felelősséget vállalnia!) Méltóztassék valami ujat mondani. (Propper Sándor: Honnan vegyen szegény ujat? — Szabóky Jenő: Nem tudom, hogy az önök berkeiben mi az uj?) Ha a történelmet olvassuk, abból megállapíthatjuk, hogy máskor is voltak (Szabóky Jenő: Móricok!) forradalmi idők. Vagy önök talán megtagadják Kossuth Lajost, azt a forradalmárt, akit az osztrákok rebellisnek neveztek! (Szabóky Jenő: Azt az osztrákok mondták, de magyar ember sohasem mondta! — Propper Sándor: Megtagadnak ők mindent a hatalomért! — B. Podmaniczky Endre: 1919-ben is mindent elkövettek, csakhogy hatalmon maradhassanak! — Szabóky Jenő: Amit Kossuth Lajos csinált, az nem kommunizmus volt!) Tudjuk, hogy Kossuth Lajost is üldözték, időjártával azonban elfelejtették a dolgokat és meg is bocsátottak a haza, a köz érdekében. Nem gondolják az urak, hogy nálunk is elérkezett már az ideje annak, hogy felejtsünk és közös erővel igyekezzünk az ország, a haza érdekében dolgozni, hogy a hazajboldogulhasson? Ha azonban nem felejtünk, ha bármit mondunk is, minduntalan a fejünkhöz vágják itt, a nemzetgyűlésen, hogy mi volt ezelőtt hét esztendővel, akkor nem állhat helyre a nyugalom. (Graeffl Jenő: Hát bizony a kommunizmusnál borzasztóbb nem lehetett! — Propper Sándor: Csak a frankhamisítást nem veszik észre! —• B. Podmaniczky Endre: Nekünk ezt ne mondja! Semmi közünk a frankhamisitáshoz ! — Kabók Lajos: Be védik a frankhamisítást is! — Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől: Kicsoda? Mondja meg! — B. Podmaniczky Endre: Maga védi! — Hedry Lőrinc: Talál itt egy embert, aki védi? — Szabóky Jenő: Védjék meg Vanczák elvtársukat, az a kötelességük! — Farkas István: Tetszik látni, hogy védjük! — Szabóky Jenő: Vanczák az ilyen védelemből nem kér! Tessék