Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

210 A nemzetgyűlés 5Û2. ülése 1926, íom, akivel életemnek, mondhatom felét együtt töltöttem el a munkásmozgalmakban és körülbelül két évtized alatt meggyőződtem arról, hogy jó szándék vezérelte őket akkor is, amidőn a túloldal szerint talán olyan cselekményt követtek el, mely miatt most az országból távol lenni kénytelenek, családjuktól el vannak szakitva. Magam is azt mondom, hogy ugy a kormány, mint azok, akik az emigráció likvidálása helyett azt tartják szükségesnek, hogy képviselőket a vádlottak padjára ültessenek azért, mert az emigráció érdekében sikra szállottak, mert az emigrációban szenvedő munkástársaikat védelmükbe vették, mind nagyon helytelenül, az ország rovására cselekszenek, mert igy a belső békét, a társadalmi rendet helyreállítani nem lehet. Ebből csak az érzik ki, hegy a gyűlölet és a bosszú dolgozik itt tovább is, annak ellenére, hogy már hét esztendő múlott a proletárdiktatúra bukása óta. Ügylátszik, a magyar kormánynak és a magyar többségi pártnak ez a hét esztendő még nem elég, még sokkal több időt szán arra, hogy az emigráció kérdését likvidálja. (Esztergályos János: Nem érdekli ez az urakat!) Ha magát a mentelmi bizottság jelentését veszem szemügyre, azt kell megállapítanom, hogy ebből a jelentésből egyáltalában nem lehet megkonstruálni azt a bűncselekményt, amely miatt Vanczák t. képviselőtársamat a Háztól ' kikérik. Kifogásolnom kell a mentelmi bizottságnak ilyen rendszerű munkáját, mert én ugy tudom, hogy a nemzetgyűlési képviselő nem tartozik a cikkeket kikérni, megszerezni és igy az ügyet megismerni, hanem igenis a mentelmi bizottság előadójának kötelessége megfelelő előterjesztéssel élni, hogy a képviselőknek módjukban legyen megítélni, vájjon a cikkeknek inkriminált részei tényleg olyanok-e, amelyek a kiadatásra okot szolgáltatnak. Nem olyan régen egyszer kifogásoltuk már a mentelmi bizottság ilyen munkáját, amikor a mentelmi bizottság előadója, ezt belátva, vissza is vonta mentelmiügyi előterjesztéseit. Akkor az volt a meggyőződésünk, hogy többé nem fog a Ház elé kerülni olyan mentelmi ügy, melyben az előterjesztés megfelelő módon Írásban megtéve ne volna, illetőleg a cikkeknek legalább inkriminált része közölve ne volna. Csak ebben az esetben lehet a nemzetgyűlési képviselő abban a helyzetben, hogy bírálat tárgyává tegye, mennyire jogosult valamely képviselőtársát a vádlottak padjára ültetni. Minthogy sem a mentelmi bizottság jelentése nem ad módot és alkalmat arra, hogy az ügy felett a képviselők bírálatot gyakorolhassanak és minthogy az a cikk, amely miatt Vanczák nemzetgyűlési képviselőt a Háztól kikérik, szerintem nem szolgál semmi egyebet, mint igaztalan bántalmazását, mert az emigrációt védelmébe vette, nem tudok a mentelmi bizottság javaslatához hozzájárulni és nem fogadom el az előadó urnák azt a javaslatát, hogy Vanczák képviselő ur mentelmi joga ez ügyben felfüggesztessék. Elnök: Kabók képviselő ur beszéde elején kifogásolta, hogy a mai ülés napirendjén mentelmi ügyek szerepelnek és ezért a felelősséget a kormányra hárította. A képviselő urnák tudnia kell, hogy a kormánynak a mentelmi ügyekre semmi néven nevezendő ingerenciája nincs, tehát nincs része annak napirendre tűzésében sem. Ez a házszabályok szerint az elnök kötelessége. Ezt kívántam megjegyezni. (Szabó Imre szólásra jelentkezik.) Milyen címen kíván a képviselő ur szólni! . évi február hó 5-én, pénteken. Szabó Imre: A házszabályok általános kezeléséhez. Elnök: Majd a napirend után megteheti a képviselő ur. Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Jászai Samu! 'Jászai Samu: T. JNemzetgyüiés! 54 éve áll fönn a Népszava. Eleinte heti lap volt, később háromszor jelent meg hetenkint, (Szomjas Gusztáv: Anyanyelvén beszéljen! — Derültség a jobboldalon. — Esztergályos János: Annyit tud beszélni., mint a képviselő ur, aki négy év óta a száját sem nyitotta ki, csak amikor ásítozott.) Meg lehet állapítani, hogy 54 év alatt nem volt annyi sajtópere a Népszavának, mint most egy év alatt. Vájjon mi az oka ennek! Csak nem az, hogy a Népszava most erősebben, élesebben ÍT, mint azelőtt. Aki régebben is olvasta a Népszavát, az meggyőződhetett arról, hogy az nem változott. De tovább megyek. Ha méltóztatnak a külföldi szociáldemokrata lapokat olvasni... (Szomjas Gusztáv: Elég ez is!) Ön nem olvas semmit, azt jól tudjuk. (Szomjas Gusztáv: Az Arbeiter Zeitung!) Mikor olvasta a képviselő ur az Arbeiter Zeitungot! Soha életében. Ha méltóztatnának olvasni a berlini Vorwärts-et vagy más lapokat, akkor meggyőződnének arról, hogy ezek a lapok ép ugy éreznek és irnak mint a Népszava. És méltóztassanak megnézni, hány sajtópere van a Vorwärtsnek, meg az Arbeiter Zeitungnak: évek múlnak el anélkül, hogy egyetlen egy sajtóperük is volna. Az a sajnos, hogy a mentelmi bizottság mindjárt kiadja az ellenzéki képviselőt, ha az ügyészség kéri. Az a felfogásom, hogy a mentelmi bizottságnak ügyelni kellene arra, jogos-e a kiadatási kérelem, vagy sem. (Hedry Lőrinc: Hogyan beszélhet igy, mikor nincs benne a mentelmi bizottságban és nem tudja, hogyan tárgyal! — Kabók Lajos: A jelentés mutatja, hogyan tárgyalnak!) A mentelmi bizottságnak vizsgálni kellene, vájjon az ügyészség kérelme nem ütközik-e a sajtószabadságba, Ha ezt megtenné, nem volna annyi sajtóper a nemzetgyűlés napirendjén. Miről van szó! Milotay István kéri Vanczák János kiadatását az emigránsokról írott cikkéért, az a Milotay, aki a kommün előtt 1919 február havában annyira dicsérte a Bernből hazaérkezett emigránsokat, Garamit, Kunfit, Buchingert, hogy szégyenkeztek az utcára menni. Bernben szociáldemokrata kongresszus volt, amelyen a cseheknek az volt az álláspontja, hogy Szlovákiát el kell foglalni. Kunfi, Buehinger és Garami hadakoztak a csehekkel, azt mondották, hogy ezt nem szabad megtenni, hanem népszavazást kell elrendelni, mert ez felel meg a szociáldemokrata felfogásnak. Ez hazafias cselekedet volt, nekünk is az az álláspontunk, hogy népszavazással kellett volna a kérdést elintézni. Most jön Milotay ur, támadja ugyanazokat az emigránsokat, akiket annak idején agyondicsért. Azt hiszem, a sajtószabadságnak nem válik díszére, hogy minduntalan annyi sajtóper van, még pedig egyedül a munkások lapja ellen. (Felkiáltások a jobboldalon : A Népszava ellen !) De hiszen ez a munkásság lapja, a munkások szociáldemokraták, akár tetszik önöknek, akár nem. Ha tehát önök a Népszavát üldözik, akkor a munkásságot üldözik. (Zaj és derültség a jobboldalon. — Rothenstein Mór : Az urak mulatnak, jön még idő, amikor nem fognak mulatni ! — Szabóky Jenő : örülhetnek, hogy van valaki, aki még jó vicceket tud ! — Esztergályos János : A legrosszabb vicc, hogy önök itt vannak ! — Propper Sán-