Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

208 A nemzetgyűlés 502. ülése 1926 támadások visszaverése. Én ehhez a kérdéshez tehát igen röviden kivánok szólni és két tényt j állitok egymással szembe. Az egyik, amely az j inkriminált cikk élén jelent meg és a Magyar- j ság című legitimista napi újság egyik cikké- | nek szemelvénye, amit Szabó képviselőtársam j már felolvasott, de olyan klasszikus, hogy szükségesnek és, érdemesnek tartom még egyszer felolvasni. Azt mondja ez a rész, itt tudniillik a Magyarság beszél (olvassa): »Merjük hinni, hogy ezek az urak gondos támadásaikban mégis követtek el egy hibát. Ha a magyar kormány szívesen elodázza és elszabotálja ezt a pert, a magyar társadalomban lesz még annyi önérzet és elszántság, hogy máskép, talán rövidebb utón intézze el velük a nagy leszámolást és ha a bécsiek ezt a leszámolást keresik és sürgetik, hiszünk a Magyarok Istenében, hogy meg is fogják kapni kamatostul.« Ez után pedig azt állapítom meg, hogy nem az a cikk került üldözés alá és sajtóbiróság elé, amely ezt a gyilkosságra való felhívást tartalmazta, hanem az a másik cikk, amely ezt a hangot és módszert visszautasította. Miután így az események logikája segítségünkre siet és nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem a gyilkosok és a gyilkosságokra való felhívások üldözése folyik, hanem azokat üldözik, akik a gyikos uralom ellen védekeznek és azt likvidálni kivánják, még csak egy kijelentést kivánok tenni s ez az, hog3

r amint ebből az esetből kitűnik, itt az ellenforradalom ellen való védekezés az ország dolgozó népe részéről, amely az országot a tisztesség és az erkölcs útjára akarja rávezetni és semmi sem jellemzőbb, mint az, hogy nem a gyilkosságokra felbujtók kerülnek törvény elé, hanem azok, akik ez ellen védekeznek. Elnök: Szólásra köA^etkezik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Egészen különös és sajátságos dolog az, hogy a mentelmi jogot igv kezelik, amire egyébként már előbb utaltak. Utalok ez esetben is arra a pongyolaságra, amellyel a kérdést elintézték, Hogy egyebet ne emlitsek, a mentelmi bizottság jelentésében az van: »A testek szanálása a gyakorlatban.« Ezt lehet egyszerű sajtóhibának is beállítani, de tény az, hogy egy inkriminált cikknél, amelynek alapján kiadják a szerzőt és javasolja a mentelmi bizottság, hogy a Ház járuljon hozzá a mentelmi jog felfüggesztéséhez, talán mégis csak több gondossággal, több körültekintéssel kellene a jelentéseket a Ház elé terjeszteni. ^ A hivatalos előterjesztésben nem kaptuk még azt sem, amit azelőtt kaptunk, hogy legalább az ügyészség által inkriminált részeket beletették a jelentésbe és a Ház minden tagjának módja volt megállapítani, hogy az az inkriminált közlemény politikai zaklatás jellegével bir-e, vagy pedig általában alkalmas arra, hogy a bűncselekmény tényálladékát kimeritse. Ha ilyen pongyolán megy a dolog, természetes, hogy ilyen cikkből jöhet javaslat a Ház elé, hogy kiadják a szerkesztőt és felfüggesszék annak a mentelmi jogát. Ez a probléma, amely ebben a cikkben van, nem egyéni és becsületsértés! dolog, hanem tisztán politikai és világnézeti kérdés, mert két ellenkező pólus ütközik itt össze és két ellenkező világnézetből ítélik meg ugyanazon tényeket, Mégis azt látjuk, hogy becsületsértés és rágalmazás címén kéretik a kiadatás. Ha szorgosan megvizsgálta volna a mentelmi bizottság ennek a cikknek tartalmát, értelmét, célját, rendeltetését, akkor nem állapíthatta volna meg itt a becsületsértés és rágalmazás tényálladékát és nem járulhatott volna hozzá, évi február hó 5-én,- pénteken, mert kétségtelen, hogy ez esetben a politikai zaklatás fenforog. Miről van szó I Arról, hogy az emigránsok ügyéről, peréről tárgyalt akkor a közvélemény, nyilatkozott a sajtó különböző árnyalata, különböző világszemléletet képviselő sajtóorgánumok. Ezzel vitázik a szociáldemokraták lapja, a Népszava, egy más világszemléletből kiindulva, és ezen alapon gyakorol kritikát a Magyarság cikkével szemben. Felolvasták itt már azt a részt, amelyből kiindult, amelyet citál a Magyarságból és arra épiti fel az egész cikket. Tehát nem becsületsértés és nem egyéni támadás, rágalmazás a célja, hanem annak a nagy gondolatnak tesz szolgálatot, hogy az ellenforradalom ötödik esztendeje után már lehetne likvidálni az emigrációt, és nem szabad elfoglalni azt a reakciós álláspontot, amelyet a Magyarság idézett sorai kifejezésre juttatnak. Ha igy ítéljük meg a dolgot, akkor lehetetlen ezért a szerzőt kiadni, mert nyilvánvaló, hogyha a bíróság csak kissé elfogult, és ha beállítják az ellenforradalom mentalitását a vádnál vagy a védelemnél ennek a hátterébe, akkor nem azért fogják elitélni a szerzőt, mert becsületsértést követett el, hanem, mert egy másik világnézetből indult ki és végül nem a tények alapján, nem a tendencia alapján, hanem más alapokon fogják a kérdést elbírálni. Erre lehet ugyan azt mondani, hogy ha már igy áll a dolog és igy Ítélendő meg a közlemény, akkor adjuk ki a szerzőt és a bíróság majd eldönti ezt a kérdést. De akkor mire való a mentelmi jog ? Akkor miért mondjuk, hogy van mentelmi joga a magyar képviselőnek, hogy a magyar képviselő a házon kívül is^ elmondhassa véleményét 1 Akkor egyáltalában le kell mondani erről a jogról, mert tökéletesen illuzóriussá válik, ha a mentelmi bizottság át sem nézi a dolgokat, hanem felületesen intézi el s akit kiadni kérnek, azt kiadja. (Hedry Lőrinc : Ezt nem lehet mondani ! — Pronper Sándor : Az ébredők többségben vannak és azok döntik el ! — H>drv Lőrinc : Tessék megkérdezni az ellenzéki képviselő urakat, hogy milyen behatóan lesz meervizse-álva minden eset ! — Ro+1» en stein Mór: Az előadó ur nem is kivánesi, hogy az ellenzék mit mond !) Elnök : Csendet kérek ! Farkas István: Nem is gondolnak arra, hogy lelkileg lehetetlen, hogy egy a közvéleményben levő eseményt ne más szempontból ítéljenek meg' egy hírlapnál, mint ahogy naponként van. Ez oly természetes velejárója az újságírásnak oly természetes következménye, hogy az adott napi események kapcsán születnek meg ilyen cikkek minden lap szerkesztőságében, tehát kifejezik az akkori hangulatot. A bírónak és a közvéleménynek ebben a kérdésben mindig vissza kell térnie arra az atmoszférára és bele kell magát képzelnie abba a lelki dispozicióba, amelybe azok jutnak, akik ezt a munkát végzik el. Ha ebbe képzeli bele magát, kétségtelen, hogy nem Ítélhet el a bíró. Ugyanebbe kel] magát beleképzelnie a mentelmi bizottságnak és a Háznak is mikor a mentelmi jogot akarna felfüggeszteni. Ezek a cikkek például 1924-ből valók, ma pedig 1926-ban vagyunk. ÍMeskó Zoltán: Bár ebből is künn lennénk!) Tessék figyelembe venni, hogy visszamenőleg kell számolni azokkal a körülményekkel, mert abból senki nem tudja meg, hogy mi az a cikk, itt csak felállunk, szavazunk és elfogadjuk vagy nem az előterjesztést, de ezzel a kérdés megoldva nincs. Most utalok egy messzebbmenő szempontra. Ebben a cikkben az emigrációról van szó, egy