Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

A nemzetgyűlés 502. ülése 1926. éri február hó 5-én, pénteken. 205 mód és nem lesz erkölcsi alap sem arra, hogy a sajtó állandóan — és hozzátehetem : kötelességszerűen — vissza és visszatérjen erre a témára. Ha pedig ezek az urak büntetlenségük tetejébe, hencegve még féltéglával is verik a mellüket és ellentámadásokba mennek át : akkor igazán ne

< méltóztassanak csodálkozni azon, ha ez a sajtó, amely védekezik, amely egy igen nagy és jelentékeny társadalmi osztály érdekeit védelmezi, minduntalan visszatér ezekre a kérdésekre. Ha pedig ki akarják irtani ezt .a sajtót, hát tessék megtenni, de elnémítani minket nem lehet. Elég, ha hivatkozom arra, hogy igen sok szó esett itt az elmúlt hónapokban például a Somogyi—Bacsó-gyilkosságról. Hát ezt nem szabad felhánytorgatni ? Nem szabad követelni gyilkosságok megtorlását, kinyomozását, a gyilkosok megbüntetését ? Bántjuk ezzel a hazát és vétünk vele a nemzet érdeke ellen ! Szabad, legyen kijelentenem, hogy mi az ellenkező állásponton vagyunk. Mi az országnak és a hazának ugy vélünk szolgálatot tenni, ha ezt a tüskét kiráncigáljuk a társadalmi életből. Mi meg akarjuk torolni a gyilkosságokat, a kilengéseket. Pontot akarunk tenni a forradalmi kilengések után. S ez nem lehet a haza elleni vétség. És ha ily törekvések a hatóságoknál és bíróságoknál vannak, ugy a higgadtabban, nyugodtabban, talán tisztábban ítélő törvényhozásnak kötelessége, hogy ezeknek gátat vessen. (Helyeslés balról.) E szempontok irányítanak, midőn arra kérem a nemzetgyűlést, hogy ez esetben Vanczák mentelmi jogát ne függessze föl. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bothenstein Mór! (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Rothenstein Mór: Az a mód, amellyel ez a Ház a mentelmi ügyeket kezeli, tendenciát árul el, amelyre mi kénytelenek vagyunk ebben a vitában rámutatni. Az előadó ur azt mondja, hogy nem áll fenn a zaklatás esete. Mi ellenkezőleg világosan azt látjuk, és ezen ügy kezelése is azt mutatja, hogy ebben az adott esetben igenis politikai üldözésről van itt szó. Mert nézzük csak, mi történik. Az ügyész ur inkriminál egy cikket, mely 1925 januárjában jelent meg a Népszavában. Ma 1926 február hónapjában vagyunk. Ha több mint egy évvel ezelőtt a Népszava egyik cikke tényleg a magyar nemzet becsülete és a magyar állam biztossága ellen vétett, akkor hamarább kellett volna ezzel az üggyel idejönni! Akkor az nem ért volna olyan időkig várni, amig a nemzetgyűlést a kormány másképen foglalkoztatni képtelen. Hiszen ezek a mentelmi ügyek mindig csak mint hézagpótlók szerepelnek itt. Most is olyan paksaméta van az előadó ur előtt, hogy őt magát nem is vagyok képes látni, mert eltakarja az a csomó mentelmi akta, amit idehoztak & nemzetgyűlés elé. (Csontos Imre: Szegény Vancákot mindig beugratják az ilyen cikkek írásába. Ez a bűnötök, de csúnya bűnötök! — Felkiáltások balfelől: Nem lehet ám ott vámolni! Dupla vámot venni, ugy-e!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj jobbfelől.) Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Mondom: az ügyek kezelése elárulja, hogy itt egyébről nincs szó, mint a Népszavának, a szoliáldemokrata érzelmű munkásság egyedüli hivatalos közlönyének politikai üldözéséről, amelyet azért üldöznek, mert meg meri mondani az igazat, őszintén és nyíltan, minden kértfAPLÓ. XXXIX. désben. És sajnos, még mindig ott vagyunk dbben az országban, hogy annak ellenére, amit a kormány és pártja hirdet, mintha itt megvolna a sajtószabadság és megvolna vagy fel volna függesztve a telefoncenzura, ott vagyunk, hogy épen ma egy napirend előtti felszólalásban hallottuk Vazsonyi Vilmos t képviselőtársunk részéről azt, hogy még telefoneenzura is van. (Mozgás jobbfelől.) Hirdetni a sajtószabadságot, hogy van, meg fenn is tartani a gyakorlatban: ez a kettő más-más dolog. E cikk megírásából, amint már előttem Propper képviselőtársam is emiitette, figyelembe kell venni azt, amit minden beszédnél és minden cikknél tekintetbe kell venni, hogy mily időben és mily körülmények közt született az meg. Nem szükséges, hogy önök emlékezetébe visszaidézzem, mert hiszen még friss emlékezetben van a dolog: ez arra az időre megy vissza mikor az ellenzéki blokk nem vett részt a nemzetgyűlés ülésein. Azáltal, hogy az ellenzék itt nem volt jelen, vált lehetségessé, hogy azok, akik — mondjuk igy — törvényhozói kötelességüket mégis teljesítették, meg tudták teremteni az uj házszabályokat. Hisz önök ^ köszönettel tartoznának a polgári ellenzék és a szociáldemokrata frakció iránt azért, hegy ezt önöknek lehetővé tette. Mert enélkül, azt hiszem, még ma is vitatkoznánk az uj házszabály felett. Ez az egyik. A másik az, hogy a fajvédő képviselő urak magukról azt hirdették és hirdetik ma is, hogy ők ellenzékiek. Ámde ők megjelentek itt a nemzetgyűlésen, s a kormány ennek a cikknek üldözésével és vád alá helyezésével honorálja azt, hogy a fajvédő képviselők jelen voltak itt. Ezért hirdethette Bethlen ministerelnök ur az ő félhivatalos, sőt hivatalos orgánumaiban is, hogy nem áll az, mintha az egész ellenzék távoltartaná magát a nemzetgyűléstől, mert hiszen itt vannak ezek meg' ezek akik pedig szintén ellenzékiek. Ezt kivánja honorálni a kormány evvel az üldözéssel, mert ebben a cikkben nem a magyar állam, nem a magyar nemzet becsülete van megtámadva, hanem meg vannak támadva a fajvédők az ő politikájuk miatt. Ezt látva, mi a magunk részéről nem osztozhatunk az előadó ur felfogásában, mintha itt zaklatás esete nem forogna fenn s ennélfogva a mentelmi bizottság javaslata szerint Vanczák képviselőtársunkat ki kellene szolgáltatni a hatóságnak. Mindezeknél fogva részemről csatlakozom Szabó Imre képviselőtársam indítványához, mely szerint a nemzetgyűlés ne adja ki Vanczák Jánost. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaky György jegyző: Senki sincs felírva ! Elnök: Miután senki szólani nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést; méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát, mellyel az előadott ügyből kifolyólag Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését javasolja, elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kimondom a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és ennek következtében az előadott ügyből kifolyólag Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggeszti. 30