Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-502

A nemzetgyűlés 502. ülése 1926. éri február hó 5-én, pénteken. 205 mód és nem lesz erkölcsi alap sem arra, hogy a sajtó állandóan — és hozzátehetem : köteles­ségszerűen — vissza és visszatérjen erre a té­mára. Ha pedig ezek az urak büntetlenségük tetejébe, hencegve még féltéglával is verik a mellüket és ellentámadásokba mennek át : ak­kor igazán ne < méltóztassanak csodálkozni azon, ha ez a sajtó, amely védekezik, amely egy igen nagy és jelentékeny társadalmi osz­tály érdekeit védelmezi, minduntalan visszatér ezekre a kérdésekre. Ha pedig ki akarják ir­tani ezt .a sajtót, hát tessék megtenni, de el­némítani minket nem lehet. Elég, ha hivatko­zom arra, hogy igen sok szó esett itt az elmúlt hónapokban például a Somogyi—Bacsó-gyil­kosságról. Hát ezt nem szabad felhánytor­gatni ? Nem szabad követelni gyilkosságok megtorlását, kinyomozását, a gyilkosok meg­büntetését ? Bántjuk ezzel a hazát és vétünk vele a nemzet érdeke ellen ! Szabad, legyen kijelentenem, hogy mi az ellenkező állásponton vagyunk. Mi az ország­nak és a hazának ugy vélünk szolgálatot tenni, ha ezt a tüskét kiráncigáljuk a társadalmi élet­ből. Mi meg akarjuk torolni a gyilkosságokat, a kilengéseket. Pontot akarunk tenni a forra­dalmi kilengések után. S ez nem lehet a haza elleni vétség. És ha ily törekvések a hatósá­goknál és bíróságoknál vannak, ugy a higgad­tabban, nyugodtabban, talán tisztábban ítélő törvényhozásnak kötelessége, hogy ezeknek gátat vessen. (Helyeslés balról.) E szempontok irányítanak, midőn arra kérem a nemzetgyű­lést, hogy ez esetben Vanczák mentelmi jogát ne függessze föl. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bothenstein Mór! (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Rothenstein Mór: Az a mód, amellyel ez a Ház a mentelmi ügyeket kezeli, tendenciát árul el, amelyre mi kénytelenek vagyunk ebben a vitában rámutatni. Az előadó ur azt mondja, hogy nem áll fenn a zaklatás esete. Mi ellenkezőleg világosan azt látjuk, és ezen ügy kezelése is azt mutatja, hogy ebben az adott esetben igenis politikai üldözésről van itt szó. Mert nézzük csak, mi történik. Az ügyész ur inkriminál egy cikket, mely 1925 januárjá­ban jelent meg a Népszavában. Ma 1926 február hónapjában vagyunk. Ha több mint egy évvel ezelőtt a Népszava egyik cikke tényleg a ma­gyar nemzet becsülete és a magyar állam biz­tossága ellen vétett, akkor hamarább kellett volna ezzel az üggyel idejönni! Akkor az nem ért volna olyan időkig várni, amig a nemzet­gyűlést a kormány másképen foglalkoztatni képtelen. Hiszen ezek a mentelmi ügyek min­dig csak mint hézagpótlók szerepelnek itt. Most is olyan paksaméta van az előadó ur előtt, hogy őt magát nem is vagyok képes látni, mert eltakarja az a csomó mentelmi akta, amit idehoztak & nemzetgyűlés elé. (Csontos Imre: Szegény Vancákot mindig beugratják az ilyen cikkek írásába. Ez a bűnötök, de csúnya bűnö­tök! — Felkiáltások balfelől: Nem lehet ám ott vámolni! Dupla vámot venni, ugy-e!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj jobbfelől.) Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! Mon­dom: az ügyek kezelése elárulja, hogy itt egyébről nincs szó, mint a Népszavának, a szo­liáldemokrata érzelmű munkásság egyedüli hivatalos közlönyének politikai üldözéséről, amelyet azért üldöznek, mert meg meri mon­dani az igazat, őszintén és nyíltan, minden kér­tfAPLÓ. XXXIX. désben. És sajnos, még mindig ott vagyunk dbben az országban, hogy annak ellenére, amit a kormány és pártja hirdet, mintha itt meg­volna a sajtószabadság és megvolna vagy fel volna függesztve a telefoncenzura, ott vagyunk, hogy épen ma egy napirend előtti felszólalás­ban hallottuk Vazsonyi Vilmos t képviselőtár­sunk részéről azt, hogy még telefoneenzura is van. (Mozgás jobbfelől.) Hirdetni a sajtósza­badságot, hogy van, meg fenn is tartani a gya­korlatban: ez a kettő más-más dolog. E cikk megírásából, amint már előttem Propper képviselőtársam is emiitette, figye­lembe kell venni azt, amit minden beszédnél és minden cikknél tekintetbe kell venni, hogy mily időben és mily körülmények közt született az meg. Nem szükséges, hogy önök emlékeze­tébe visszaidézzem, mert hiszen még friss em­lékezetben van a dolog: ez arra az időre megy vissza mikor az ellenzéki blokk nem vett részt a nemzetgyűlés ülésein. Azáltal, hogy az ellen­zék itt nem volt jelen, vált lehetségessé, hogy azok, akik — mondjuk igy — törvényhozói kö­telességüket mégis teljesítették, meg tudták te­remteni az uj házszabályokat. Hisz önök ^ kö­szönettel tartoznának a polgári ellenzék és a szociáldemokrata frakció iránt azért, hegy ezt önöknek lehetővé tette. Mert enélkül, azt hi­szem, még ma is vitatkoznánk az uj házszabály felett. Ez az egyik. A másik az, hogy a fajvédő képviselő urak magukról azt hirdették és hirdetik ma is, hogy ők ellenzékiek. Ámde ők megjelentek itt a nem­zetgyűlésen, s a kormány ennek a cikknek ül­dözésével és vád alá helyezésével honorálja azt, hogy a fajvédő képviselők jelen voltak itt. Ezért hirdethette Bethlen ministerelnök ur az ő félhivatalos, sőt hivatalos orgánumaiban is, hogy nem áll az, mintha az egész ellenzék tá­voltartaná magát a nemzetgyűléstől, mert hi­szen itt vannak ezek meg' ezek akik pedig szin­tén ellenzékiek. Ezt kivánja honorálni a kor­mány evvel az üldözéssel, mert ebben a cikk­ben nem a magyar állam, nem a magyar nem­zet becsülete van megtámadva, hanem meg vannak támadva a fajvédők az ő politikájuk miatt. Ezt látva, mi a magunk részéről nem osz­tozhatunk az előadó ur felfogásában, mintha itt zaklatás esete nem forogna fenn s ennél­fogva a mentelmi bizottság javaslata szerint Vanczák képviselőtársunkat ki kellene szol­gáltatni a hatóságnak. Mindezeknél fogva ré­szemről csatlakozom Szabó Imre képviselőtár­sam indítványához, mely szerint a nemzet­gyűlés ne adja ki Vanczák Jánost. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaky György jegyző: Senki sincs fel­írva ! Elnök: Miután senki szólani nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Fölteszem a kérdést; méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát, mellyel az elő­adott ügyből kifolyólag Vanczák János nem­zetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüg­gesztését javasolja, elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Több­ség. Kimondom a határozatot, hogy a nemzet­gyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfo­gadta és ennek következtében az előadott ügy­ből kifolyólag Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát felfüggeszti. 30

Next

/
Thumbnails
Contents