Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

A nemzetgyűlés 4961 ülése 1926. nyiben pedig egyesek attól félnek, hogy azokat a tételeket tényleg nem Franciaország fogja kihasználni, hogy nem a francia gazdasági élet előnyére válnak, hanem a legnagyobb kedvezmény alapján a minket közelebbről érdeklő államok — főleg Ausztriára és Csehországra utalok — fogják kihasználni és értékesíteni ezen kedvezményes tételeket, erre vonatkozólag legyen szabad megemlítenem, hogy én ettől nem félek. (Nagy Emil: Bátor ember!) Nem félek pedig azért, mert minket elsősorban Ausztria és Csehország érdekel ebben a vonatkozásban. Mint méltóztatnak igen jól tudni, az Ausztriával folyó kereskedelmi tárgyalások remélhetőleg rövidesen kedvező eredménnyel befejezéshez fognak jutni. (Szeder Ferenc: Ezt már régóta halljuk!) E megállapodásokban úgyszólván az összes ipari cikkre nézve már megállapodtunk Ausztriával és a tárgyalásoknál tényleg nem tapasztaltuk azt, hogy Ausztria a francia szerződésben -biztosított kedvezményeknél még továbbmenő engedményeket vagy akár csak ezeket a mérsékléseket is kívánja, mert hiszen Ausztria közgazdászai is tisztában vannak azzal, hogy a francia szerződés igen lényeges vonatkozásokban július elsejével előreláthatólag módosításra fog szorulni. Csehország pedig nincs abban a helyzetben, hogy kihasználhassa és igénybevehesse ezeket a tételeket, mert Csehországgal tudvalévőleg nincsen eddig a legnagyobb kedvezmény alapján megkötött szerződésünk sem, (Nagy Emil: De lesz!) sőt a cseh tárgyalások még meg sem indultak. (Zaj.) Nem hiszem tehát, hogy ez év folyamán Csehországgal odáig juthatnánk, hogy kereskedelmi tárgyalásokat kezdjünk, (Mozgás. — Dénes István: A cseh kereskedelemügyi minister szeretne szerződést kötni Magyarországgal!) addig pedig a francia szerződés életbe fog lépni és igy kétségtelenül módunkban fog állani már kihatásait is ismerhetni. Még egy szempontot kell megemlítenem a francia és magyar kereskedelmi forgalmat illetően. Általánosan tudott dolog, hogy a háború előtti időkben, amidőn, az egész monarchia egy gazdasági egységet alkotott, a Franciaországból felénk irányuló, valamint a tőlünk Franciaországba irányuló külkereskedelemnek igen jelentékeny része Ausztria közvetítésével, főként Bécs közvetítésével bonyolódott le. Azok a külforgalmi adatok tehát, amelyeket a mi statisztikai hivatalunk megállapít, nem lehetnek mérvadók a forgalom teljes mérvére vonatkozóan, mert a forgalom kétségtelenül már a háború előtti időkben is jelentékenyen nagyobb volt. Ugyanez áll a háború utáni — a mostani — forgalomra vonatkozóan is, mert a forgalom egy része — és itt értem különösen a luxuscikkek, kozmetikai cikkek, parfőmök és hasonlók Franciaországból felénk irányuló forgalmát — nagyrészben ma is Ausztrián keresztül bonyolódik le, viszont a tőlünk Franciaországba irányuló forgalom egy része — és itt bátor vagyok utalni elsősorban a cukorexportra, amely Trieszten, Gémián és egyéb olasz kikötőkön keresztül bonyolódik le és nagyrészben Franciaország afrikai gyarmataiba, vagy francia protektorátus alatt álló más gyarmatokba irányul — szintén olyan, hogy pontos adatai nem állanak rendelkezésünkre, aminthogy nem is állhatnak rendelkezésünkre, mert nem tudjuk, hogy az olasz kikötőkből ezek a cikkek hova mennek tovább. (Erdélyi Aladár: Pedig ez a legfontosabb!) Ha ezeket a viszonylatokat becslés utján évi január hó 27-én, szerdán- 13 és az érdekeltségektől összegyűjtött adatok alapján igyekszünk megállapítani, egyedül azok a származási bizonylatok szolgálhatnak kiinduló pontul, amelyeket az illetékes kereskedelmi és iparkamarák állítanak ki a Franciaországba irányuló exportcikkek számára, mert tudvalevően Franciaország a Németországból származó áruk után még 25%-os felárat is szed, tehát a magyar exportőrnek már eddig is, amikor még nincsen kereskedelmi szerződésünk Franciaországgal, tehát amikor még a maximális vámtételek alapján kerülnek a magyar exportcikkek Franciaországba, szükségük van egy származási bizonylatra, hogy ezt a 25%-ot megkaphassák. Ezeket a származási bizonylatokat tudvalevőleg a budapesti francia konzulátus elég magas illeték ellenében igazolja, ezek alapján tehát arra kell következtetnünk, hogy a Magyarországból Franciaországba irányuló forgalom már eddig is jelentékenyen nagyobb volt, mint az a statisztikai hivatal hivatalos kimutatása alapján megállapítható. Általánosságban ennyit voltam bátor előadni az előttünk fekvő francia szerződésről. (Propper Sándor: Meggyőződése ellenére!) Most pedig bátor leszek egy pár olyan cikkel speciálisan foglalkozni, amelyekre nézve adott vámmérséklések a leginkább voltak támadásoknak kitéve. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés! Teljes objektivitással meg kell állapitanom erről a helyről is, hogy igenis, azok a kedvezmények, azok a vámmérséklések, amelyeket mi Franciaországnak adtunk, igen jelentékenyek és súlyosak, és igen sok tételnél túlmennek azon a szokásos mértéken, amelyet ilyen kereskedelmi szerződéseknél egyik tárgyaló fél a másiknak biztosítani szokott. (Propper Sándor: Hogy szabad a magyar ipart igy kiszolgáltatni?) Amikor azonban ezt megállapítom, azt is vizsgálnom kell, vájjon be fog-e következni az, amitől egyesek félnek, vagy félnünk kell-e egyáltalán komolyan attól, hogy az itteni gazdasági élet elemei azok az iparágak, azok a gyárak, amelyek elsősorban vannak érintve ezzel a vámmérsékléssel, tényleg kénytelenek lesznek-e üzemüket beszüntetni

1

! (Zaj. — Pronper Sándor: Már nem! Mert már beszüntették! — Klárik Ferenc: Hatvan százalékban már beszüntették!) Igyekezni fogok egész objektivitással megállapítani, hol látom én a francia szerződés megkötésénél a mi érdekeinket. Az első olyan tétel, amelynél igen jelentékeny vámmérséklés van, szépen megindult virágkertészetünket érinti. A különböző díszítésre való virágok, igy pl. a szegfű, rózsa, orgona stb. igen magas autonóm tételeit tényleg 1200 aranykoronáról 125-re, 2400-ról 200-ra és 600-ról 60-ra mérsékelte a szerződés. Ez olyan mérséklés, amely legalább is szokatlan és tény az is, hogy ezeket a tételeket elsősorban Olaszország fogja kihasználni, (Nagy Emil: De ő nem kapta meg!) mert a legnagyobb kedvezmény alapján meg fogja kapni. (Zaj. — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy Emil: Megkapta potyán!) Olaszország annál az egyszerű oknál fogva nem kapta meg ezeket a tételeket eddig, mert nem kérte azt a tárgyalások során. (Szeder Ferenc: Ilyen keveset mert kérni! — Zaj. — Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Utóvégre mi olyasmit nem ajánlhatunk fel, amit nem kérnek. (Nagy Emil: Ellenértékért nem kapta meg, most már megkapja ingyen! — Propper Sándor: Kapunk majd szép fasiszta virágokat!) Ezek a mér-