Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-496
14 A nemzetgyűlés 496. ülése 1926, séklések a mi virágtermelésünket igen érzékenyen fogják befolyásolni. (Dénes István: Dehogy fogják befolyásolni!) Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy épen az ilyen friss virágoknál nem játszik igen jelentékeny szerepet a vasúti szállitás is. Ezeknek a virágoknak Franciaországból vagy Olaszországból való ideszállitásánál már maga a szállítási differencia olyan jelentékeny védelmet biztosit a belföldi termelésnek, hogy az, ha nem is olyan nagy haszonnal, mint eddig, feltétlenül fenn fog maradni. (Dénes István: Csak az a differencia, hogy kevesebb lesz a profit!) Hogy ez igy van, arra nézve — bár nem szeretek a régi osztrák-magyar vámtarifára utalni, legfeljebb némely oly esetben, amikor nem ipari, hanem mezőgazdasági kérdésről van szó — bátorkodom arra utalni, hogy a régi osztrákmagyar tarifa autonóm tétele ezeknél a cikkeknél mindössze 50 aranykorona volt, azonban még ezeket a tételeket is az olasz szerződés megkötése alkalmával teljesen odaadtuk Olaszországnak, úgyhogy az uj magyar vámtarifa életbelépéséig mindezek a frissen levágott Virágok teljesen vámmentesen jöttek be az országba. Ennek dacára — méltóztassanak visszaemlékezni — milyen drága volt pl. a nizzai rózsa vagy az olaszországi virág, mert hiszen ezek nagyrészt romlandó áruk amelyeket szállításkor jegelni kell és igen nehéz szállitani — és mégis a vámmentesség mellett ispl. a szegedi rózsakertészek igen szépen tudtak prosperálni virágtermelésükkel a háború előtti időkben. Ha az összes tételeket részletezném is, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nem akarnék azoknál a tételeknél hosszabb időt tölteni, amelyeknél a vámmérséklés csak 15— 20%-ra terjed ki, mert hiszen ilyen mértékű vámmérséklésre általában előre számíthattunk. Nem akarok tehát azokról a csökkentésekről hosszabb ideig beszélni, amelyeket természetesnek kell tartanunk, legyen szabad azonban rátérnem azon néhány fontosabb cikkre, (Halljuk! Halljuk!) amelyeknél tényleg jelentékeny mérséklést találunk és^ amelyeknél tényleg azt tapasztaljuk, hogy túlmentünk a szokásos vámmérséklések határán. Ezen cikkek többek között bizonyos textiliák, bizonyos szövetek. Azonban itt is mindenkor az az elv lebegett szemünk előtt, hogy amennyire csak lehetséges a meglevő magyar termelést igyekezzünk megvédeni. Méltóztassék megnézni a szerződést, azt találjuk, hogy például a közönséges pamutszövetnél, amelyből elég jelentékeny importunk volt Franciaországból is, a mérséklés aránylag nem olyan nagy. (Dénes István: Elég hiba!) Vegyük például az 552, tétel B. osztálya alá tartozó egy vagy két színnel nyomott vagy két szinnel szőtt pamutszövetek vámját, amely 380 aranykoronáról 300 aranykoronára mérsékeltetett, a három szinnel nyomottak vámja 390 aranykoronáról 315 aranykoronára, az öt, vagy több szinnel nyomottak vámja pedig 400 aranykoronáról 300 aranykoronára mérsékeltetett. Ezek mind oly mérséklések, amelyeket egy szerződésben nem igen lehet támadni, mert ezekre feltétlenül el kellett készülve lennünk. Sokkal jelentékenyebb azonban a vámmérséklés azoknál a speciális finom szöveteknél, melyekben különösen Franciaország ipara igen jelentős. Ezek bizonyos gyapjúszövetek s ezek között elsősorban a gabardin, cheviot és serge elnevezés alatt ismert szövetek. Ezek mind az 587. tarifatétel alá tartoznak. Amikor a mi tárgyaló feleink látták azokat az erős évi január hó 27-én, szerdán. francia óhajokat, amelyek e cikkeknél velünk szemben felmerültek, igyekeztünk a szerződésben körülírni, ezeket a speciális minőségű finom gyapjúszöveteket, hogy csak azokra a minőségre adjunk lényeges engedményeket, melyeket Magyarország nem gyárt, illetve ezidőszerint csak egy gyár, a Fésüsfonó bxidapesti gyára állit elő. Ezeknél a tételeknél a vámmérséklés tényleg elég jelentékeny, mert 600 aranykoronáról 340 aranykoronára, a festett áruknál pedig 635 aranykoronáról 380 aranykoronára lett mérsékelve. Külön kivettük a gabardin elnevezés alatt ismert gyapjúszövetet, ahol 600 aranykoronáról 380 aranykoronára és a festett gabardint, ahol 635 aranykoronáról 420 aranykoronára voltunk kénytelenek lemenni. Mint emiitettem, ez kétségtelenül igen jelentékeny kedvezmény. Azt az egy gyárat, amely e cikkek előállításával foglalkozik, kétségtelenül igen közelről fogja érinteni, azonban ezek a tételek sem annyira alacsonyak, mint azt sokan elképzelik, mert pl. a régi osztrák-magyar monarchiában érvényben volt autonóm vámtarifában az autonóm tételek mindezeknél a cikkeknél csak 200 aranykoronát tettek ki, vagyis a szerződéses tételek még mindig legalább kétszer akkorák, mint a régi tarifában foglalt tételek voltak (Dénes István: Ez a szomorú dolog!) Ugyancsak erős támadásban részesítették a szerződésnek a különböző selyemárukra vonatkozó engedményeit is. Azt hiszem, nem kell hangoztatni, hogy közfelfogás szerint a selyemáruk luxuscikkek. Nem akarok most afelett meditálni, hogy tényleg luxuscikkek-e, vagy nem, kétségtelen azonban, hogy az autonóm vámtarifa megalkotásánál nemcsak a szépen fejlődő magyar selyemipar védelme volt az a szempont, mely az akkori tételek megalkotásánál szem előtt lebegett, hanem mérlegelték e cikkek luxnsmiv oltat is, valamint azt is, hogy e megkötendő szerződéseknél előreláthatólag igen erős nyomásoknak leszünk kitéve ezen cikkeknél, hogy a külföldi selyemipar részére lényegesebb kedvezményeket biztosítsunk. Ezen előrelátás folytán már az autonóm tételeket oly magasan állapítottuk meg, hogy ezekből szükség esetén lényegesebb engedménveket tehessünk. Igaz tehát, hogy pl. az 596. tétel alá eső gaze-, kreppés flórszöveteknél látszólag igen nagy a vámtétel lemérséklése, ha azonban méltóztatnak ismerni e cikkek sajátossáfrát, ha méltóztatnak ismerni azokat a különböző finomságokat, melyeket e cikkekben előállítani szoktak, akkor azt hiszem, a 2000 koronás vám is elegendő lesz ahhoz, hogy meglevő selyemiparunk azokat a minőségeket, amelyek gyártására most be van rendezve, tovább is gyártani fogja. Franciaországból és Olaszországból pedig, amely ország e tételeket szintén élvezni fogja, csakis a kiváló minőségű és speciális selyemáruk fognak bejönni, azok, amelyeket az országban eddig nem igen gyártottak. Szükségesnek tartom més; megemlíteni az automobil-tételeket is. Mint méltóztatnak tudni, automobilok gyártásával Magyarországon ezidő szerint csak a győri gyár foglalkozik. A gyártmányai tényleg megfelelnek a köz•kivánal ómnak, de nagy hibája a gyárnak, hogy drágán termel, még pedis* azért, mert nem tud egyszerre olyan szériákkal kijönni, mint az elismert nagy európai és amerikai gyárak s a belföldi fogyasztás sem akkora, hng-v ezt a gyárat eléggé foglalkoztatni tudja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) így meggondolandó,
