Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-496

A nemzetgyűlés 496. ülése 1926. évi január hó 27-én, szerdán. 11 alsó határt, amelyet a minimális tarifa biztosításával külföldi államoknak nyújthat. A minimális tarifán alul Franciaország egy állammal sem köt szerződést. Franciaországnak ezidő szerint igen sok állammal van olyan megállapodása — és itt elsősorban az ő szövetséges államai jönnek tekintetbe, mint pl. Olaszország, Anglia, Románia, Jugoszlávia stb., azonban néhány semleges állam is, mint pl. Mexikó, Norvégia és Uruguay stb. — amelyeknek Franciaország az egész vonalon a minimális vámtarifát biztosította a szerződésekben. Van azonban több olyan állam, mint például az Északamerikai Egyesült-Államok, Csehország, Ausztria, amelyeknek Franciaország a szerződésekben nem nyújtotta az egész vonalon a generális tarifaminimumot, hanem csakis egyes cikkek tekintetében állapodott meg és ezekre a cikkekre nézve adta meg a minimális tarifatételeket, a többi cikkre nézve pedig csak a maximális és minimális tarifa közt bizonyos százalékos mérsékléseket engedélyezett. Ezen az elven alapul a Magyarországgal kötött francia szerződés is, vagyis mi sem kapjuk meg Franciaországtól az egész vonalon a minimális tarifát,, hanem csak bizonyos cikkekre engedélyezi nekünk Franciaország a minimális tarifát, más cikkekre pedig csak bizonyos százalékos differenciát a két tarifa között. (Sándor Pál: De mi megadjuk! — Farkas István: Van nekünk bőven elég, adhatunk! Gazdagok vagyunk! — Rotlienstein Mór: Mi adunk, de nem kapunk!) Maga a b raneiaországgal október 13-án megkötött kereskedelmi szerződés áll egy szöveges részből, áll az ezt a szöveges részt kiegészítő A, B, C és D tabellákból, ezenkívül egy aláírási jegyzőkönyvből. Ezenkívül függeléke ennek a kereskedelmi szerződésnek az a jegyzékváltás is, amelyet a francia és a magyar kormányok képviselői egymással váltottak. A szerződés szövege 32 szakaszt tartalmaz. Ezek között a szakaszok között leglényegesebb az 1. §, amely kimondja, hogy Magyarország Franciaország részére általában a legnagyobb kedvezményt biztositja. A 3. § ezzel szemben nem biztositja — mint előbb már említettem volt — az egész vonalon Franciaország részéről a minimális tarifát, hanem kimondja, hogy azokra a cikkekre nézve, amelyek a B mellékletben foglaltatnak, Franciaország megadja Magyarországnak a minimális tarifát. A 4. cikkben Franciaország kijelenti, hogy a C mellékletben felsorolt cikkekre a maximális és minimális tarifatételek közt bizonyos százalékos arányt, százalékos kedvezményt engedélyez. Az 5. cikk azt tartalmazza, hogy amenynyiben Franciaország a jövőben Ausztriának vagy Csehországnak bármily időpontban további kedvezményeket, tarifális mérsékléseket engedélyezne azokra a cikkekre, amelyek a szerződés mellékletét képező B és C mellékletekben foglaltatnak, ugy ez esetben ugyanezekre a cikkekre Magyarország is meg fogja kapni ugyanazon további mérséklést. A jegyzőkönyvhöz ezenkivül van csatolva egy negyedik kimutatás, a D alatti is, amelyre vonatkozólag azt mondja a szerződés, hogy az ezen mellékletben foglalt cikkekre nézve joga . van Magyarországnak ugyanazokat a kedvezményeket kérni, amelyeket egy későbbi időpontban megkötendő német-francia kereskedelmi szerződésben Franciaország Németországnak fog biztositani. Az egyezmény további részei a legteljesebb kölcsönösség elvének alapján az egyes cikkek mikénti vámkezelése tekintetében, az esetleges tilalmak kezeléséről, a deviza ellenőrzésről, az esetleges áru beviteli vagy kiviteli tilalmakról, a tranzitó-árúkról, az utasok podgyászairól és azokról a többi szokásos megállapodásokról tartalmaznak oly megállapodásokat, amelyek hasonló kereskedelmi szerződésekben foglaltatni szoktak. Az egyezmény 32. §-a végül kimondja, hogy az egyezmény életbe lép, amint azt a magyar törvénj^hozás megerősitette, ennek a megerősítésnek Parisban történt közlésétől számitott nyolcadik napon. Az egyezménynek egy igen lényeges pontja, amelyre még bátor leszek előadásom későbbi folyamán is kitérni, az, hogy az egyezmény mindkét félnek módot nyújt arra, hogy amenynyiben a szerződés érvénybenléte idején egyik vagy másik szerződő fél arra a megállapításra fog jutni, hogy a szerződés egyes tételei hibásan, vagy helytelenül lettek megállapitva, ugy a folyó évi július hó 1-étől kezdődőleg bármely szerződő fél részéről ujabb tárgyalások kezdeményezhetők a szerződés módosítását illetőleg. Amennyiben pedig ezek a tárgyalások július 1-étől számítva két hónapon belül eredményes, kielégítő befejezést nem nyernének, akkor a szerződés érvénye két hónap múlva önmagától megszűnik. A szerződés kiegészitő részét képezi végül az aláírási jegyzőkönyv, amely magyarázó intézkedéseket tartalmaz az egyes szerződéses tarifatételek tekintetében. Itt minket elsősorban a gabona és a liszt kérdése érdekel. Az aláírási jegyzőkönyv ugyanis kimondja, hogy abban az esetben, ha ezek a cikkek a francia tarifában a kettős osztályozás alá soroztatnának, Magyarországnak jogában fog állani kívánni Franciaországtól ezekre a cikkekre nézve is kedvezményeket és a tárgyalások ebben a kérdésben azonnal meginditandók a két állam között. Ugyancsak igen fontos ránk nézve ennek az aláírási jegyzőkönyvnek az a megállapítása is, amely szerint mi évi 3000 hektoliter tokaji borra kapunk felmentést, a Franciaországban a magas szesztartalmu borokra fennálló tilalom alól. Ezenkivül pedig a francia kormány kötelezi magát arra, hogy mennyiségre való korlátozás nélkül megadja a minimális tarifát mindenféle más minőségű borra is abban az esetben, ha a minimális tarifa vámja a C jegyzékben jelzett díjszabásnál — 30 franknál — magasabbra emelkednék. Röviden ezekben voltam bátor ismertetni magát a szerződést; az általunk nyújtott egyes tarifális mérséklésekre később leszek bátor néhány fontosabb cikknél még részletesebben is kitérni. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés az 1924. évi XXI. tcikkbe iktatott autonóm vámtarifát megalkotta, mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy az autonóm vámtarifa tételei kétségtelenül magasabbak azoknál a minimális tételeknél, amelyekre mezőgazdasági és iparig termelésünk zavartalan biztosítása szempontjából ennek az országnak okvetlen szüksége van. Tudtuk tehát jól azt, hogy a megkötendő kereskedelmi szerződések ezeket a tételeket leszállítani, mérsékelni fogják és tudtuk azt is, hogy miután Magyarország elsősorban agrár állani és elsősorban mezőgazdasági terményeinknek kell exportlehetőségeket biztositanunk, a megkötendő szerződésekben legtöbbnyire az iparcikkek lesznek azok, amelyeknek mérséklése^ utján fogunk magunknak a velünk tárgyaló államoknál mezőgazdasági cikkeink részére kiviteli lehetőségeket biztosithatni. Tudtuk tehát, 2"