Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

À nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. 149 vagy megjegyzés, amely azzal gyanúsítja ezt a partot, .hogy mi ezt a gaz bűnt hajlandók vol­utíiiíjí. ioUcttiii, d'ie en eoctü. az,t vaiu,aiui-uiu, no^y , az, aki ai.it íuonuja, nincs iiaztaoan semj azzai, bogy Kik ülnek a nazuan, sem azzal, üogy mi -az ország emeke. (ugy van! ügy van! jobo­feiől.) jöocsánatot kérek, ha ilyen súlyos vádat emelnem, amilyen ma már másodszor hang­zott ei, ezt szó nélkül iiagyni nem lehet s erre csak az leùet a mi megjegyzésünk, hogy nekünk ennez a bunnöi} semmi kozunk (ugy van! joob­feiol.) s bogy mi tstcol megvetesse! fordulunk -el. {&gy hang jobufeloi: Igen jol tudják ön ezt!) Mi csak egyet onajtunk; azt óhajtjuk, hogy ez a nemzet, amely a katasztióiák sorozatán ment keresztül és amelynek nyakana szakadt ez az ujabb szerencsétlenség, eoböi ugy kerüljön ki, hogy a nemzeti becsületen semmi csorba ne essek. (Helyeslés joobfeiől.) Mi azit óiiajtjuk, hogy erre az ügyre a tiszta igazság fénye de­rittessek; azt onajtjuk, hogy ez a; nemzet ugy belpoiitíKailag, mint külpolitikailag a maga éraekeit megfelelően meg tudja védelmezni. (Élénk helyeslés joobfelol.) Es mi Bethlen Ist­ván ministereinök uroan látjuk azt a férfiút, aki a nemzet nagy bei- és külpolitikai érdekei­nek védelme ben négy esztenuös munkajavai rá­szolgált bizalmunkra és aKi alkalmas arra — amint a tények bizonyítják — hogy ezt a nem­zetet ebből a bajból becsülettel kivezesse. (He­lyeslés a jobboldalon. — Saly E^dre: Ez nagy tévedés!) Mi átlátunk a szitán, tudjuk, mi a célja a közbeszóló képviselő urnák, elvbarátainak és mindenkinek. Mi azt is tudjuk, üogy ma Beth­len István miniszterelnök úrral szemben ugyan­az a front áll, az egy ivárolyi Mihályt kivéve, amely Tis^a Istvánnal szemben állt. (Ugy van! jobbjelől.) Egyben azonuan tévednek ónok; té­veunek, üa azt gondolják, hogy azt a konzek­venciát fogják eüoöl levonhatni, amelyet ter­veznek, mert éz a párt sok tagból áll s lehet­nek köztünk ellentéten részletkérdésekben, de abban (Horváth Zoltán: Hogy hatalmon marad­janak!) hogy az ország nagy érdekeit hogyan kell megoltalmazni és hogy Bethlen István mi­nisztereinők ur kipróoált vezetésével keil ebben a szerencsétlenségünkben is megvívnunk küz­delmünket, önök megtéveszteni bennünket nem fognak, (ügy van! jobbfelő*.) De nem fogják megtéveszteni az országot sem, mert az ország jóllakott már ezzel a de­magógiával. (Ugy van! a jobboldalon. —- Saly Enűre: Azzal a demagógiával lakott jól!) Az ország tudja azt, hogy 1917-et követte Tisza István bukása; majd 1918; tudja azt, hogy Tisza meggyilkolását követte a bolsevizmus; tudja azt, hogy a bolsevizmus! követte a meg­szállás, a megszállást követte az eilenforrada­lom és azután Trianon. Ezt mi még egyszer, bármennyire is óhajtanák egyesek, nem fogjuk végigcsinálni. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés es taps a jobboldalon. A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A parla­menti illemnek teszek eleget, mikor előttem szólott Berki Gyula t. képviselőtársam beszé­débe kapcsolódom. Egész beszéde lényegében egy mondat körül csoportosult... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: ... és ez az volt, hogy a nemzeti becsületen ejtett csorbát ők is kiköszö­rülik.­Ha elfogadom alapigazságnak — mint ahogy eliogaüom — .berki képviselőtársam megállapításai, hogy Ők is eliieiik es gaztett­nek tartják a frankhamisítást s hogy ok is at vannak hatva attól a tudattól, hogy ez megmérhetetlen kart okozott az ország­nak, — ma meg nem is tuuja senki, meny­nyire megmérne tétlen ez a kar, — akkor mondhatom, egy piatttormon vannak a leg­szélsőbb ellenzéki képviselőkkel is, mert ok sem akarnak > toubet, mint megailapiuatni a tényállást, felfedni a politikai natteret es ennez képest megbünietni a ormósokét. A nézeteltérés tuiajdonjiepen nem ebben van a jooboldai és az ellenzéki képviselők között, hanem a felelős­ség kérdésének felvetéseben. Mielőtt erről a rendkívül fontos kérdési ől a magam egyéni véleményének kitejezest ad­nék, méltóztassanak megengedni, hogy megelő­zőleg röviden elmondjam veiemenyemet az indemnitási javaslatról. Kiindulásul néhány kívánságot terjesztek elő és ajánlok a pénzugy­mfnister ur ügyelmébe abban á reményben, hogy ezekről ő jegyzeteket készít és az indem­nitási vitában elhangzott beszedekben felmerült kritikai megjegyzéseket a jövő évi költségvetés megszerkesztésénél figyelembe is veszi. A minister urnák nem győzöm ügyeimébe ajánlani, laian nuszaüs^or vagy otvcntdszer, azt a szerencsétien helyzetet, amelyuen Ma­gyarországon a nyugüijas magántisztviselők s^enveunek. A magántisztviselők olyan hallat­lanul alacsony nyugdijat kapnak és annyira ki vannak szolgáltatva a nyomorúságnak és az éhhalalnak, üogy fel kell ráznunk a hatóságok ügyeimet és a kormány ügyeimét rá kell irá­nyitanunk arra, hogy nyúljon végre már ehhez az ügyhöz, a kapitalizmusnak jelölje ki a kö­telességet és aduig is, míg a törvényjavaslat formájában a mar bizottsághoz terjesztett va­lorizációs törvényjavaslatot elfogadtatja, ren­deleti utón igyekezzék segíteni ezeken az embe­reken, mert kuioniuen katasztrofális miyzei iog előállni, nemcsak a frankügy miatt, de aa or­szágban lázadás fog kitörni a végső elégedet­lenség miatt. Nem ail a magánbankok es vál­lalkozások álláspontja, hogy nem tudják meg­fizetni a nagy értékcsökkenés következtében a nyugdijakat, melyeket a tisztviselők megszol­gáltak, mert ugyanakkor, amikor ezeket a nyugdijakat megvonják, ugyanakkor aa arany­paritáson felül magas tantiemeket adnak az igazgatónak, sőt' szakítottak a régi rendszerrel és már nemcsak egy-két ember van magas po­zícióban, hanem kibővítették a szerzési alkal­makat és ott, ahol eddig egy ember szedett tiszteletdijakat, négy-öt ugyanolyan rangban levő ember áll az intézet élén, és több milliár­dos évi jogvédelmeket kapnak akkor, amikor az elbocsátott kis tisztviselők és középtisztviselők éhbért kapnak. A minister urnák ezeket meg kell figyelnie. Hisz a kormányzat nem egyéb, mint előrelátás, az előrelátás bölcsessége, az előrelátás __ pedig azt követeli meg, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Másfél éve, amióta ezt sürget­tem, és sürgetjük néhányan, semmit sem tett a kormány ezek érdekében, ennek nem szabad igy lennie, hanem mielőbb intézkedéseket kell tenni. Adjanak be javaslatokat, bocsássanak ki rendeleteket, hogy ezeken a szerencsétlen em­bereken segítsenek. Ismételten hívom fel a mi­mister ur figyelmét az életjáradékok szomorú állapotára. Nem egy, hanem sok ezer ember kérvénye, panasza fekszik nálam, akik bejelen­tették, hogy ötven éven át egész vagyont adtak át és fizettek aranykoronákban az Első Magyar 21*

Next

/
Thumbnails
Contents