Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
À nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. 149 vagy megjegyzés, amely azzal gyanúsítja ezt a partot, .hogy mi ezt a gaz bűnt hajlandók volutíiiíjí. ioUcttiii, d'ie en eoctü. az,t vaiu,aiui-uiu, no^y , az, aki ai.it íuonuja, nincs iiaztaoan semj azzai, bogy Kik ülnek a nazuan, sem azzal, üogy mi -az ország emeke. (ugy van! ügy van! jobofeiől.) jöocsánatot kérek, ha ilyen súlyos vádat emelnem, amilyen ma már másodszor hangzott ei, ezt szó nélkül iiagyni nem lehet s erre csak az leùet a mi megjegyzésünk, hogy nekünk ennez a bunnöi} semmi kozunk (ugy van! joobfeiol.) s bogy mi tstcol megvetesse! fordulunk -el. {&gy hang jobufeloi: Igen jol tudják ön ezt!) Mi csak egyet onajtunk; azt óhajtjuk, hogy ez a nemzet, amely a katasztióiák sorozatán ment keresztül és amelynek nyakana szakadt ez az ujabb szerencsétlenség, eoböi ugy kerüljön ki, hogy a nemzeti becsületen semmi csorba ne essek. (Helyeslés joobfeiől.) Mi azit óiiajtjuk, hogy erre az ügyre a tiszta igazság fénye derittessek; azt onajtjuk, hogy ez a; nemzet ugy belpoiitíKailag, mint külpolitikailag a maga éraekeit megfelelően meg tudja védelmezni. (Élénk helyeslés joobfelol.) Es mi Bethlen István ministereinök uroan látjuk azt a férfiút, aki a nemzet nagy bei- és külpolitikai érdekeinek védelme ben négy esztenuös munkajavai rászolgált bizalmunkra és aKi alkalmas arra — amint a tények bizonyítják — hogy ezt a nemzetet ebből a bajból becsülettel kivezesse. (Helyeslés a jobboldalon. — Saly E^dre: Ez nagy tévedés!) Mi átlátunk a szitán, tudjuk, mi a célja a közbeszóló képviselő urnák, elvbarátainak és mindenkinek. Mi azt is tudjuk, üogy ma Bethlen István miniszterelnök úrral szemben ugyanaz a front áll, az egy ivárolyi Mihályt kivéve, amely Tis^a Istvánnal szemben állt. (Ugy van! jobbjelől.) Egyben azonuan tévednek ónok; téveunek, üa azt gondolják, hogy azt a konzekvenciát fogják eüoöl levonhatni, amelyet terveznek, mert éz a párt sok tagból áll s lehetnek köztünk ellentéten részletkérdésekben, de abban (Horváth Zoltán: Hogy hatalmon maradjanak!) hogy az ország nagy érdekeit hogyan kell megoltalmazni és hogy Bethlen István minisztereinők ur kipróoált vezetésével keil ebben a szerencsétlenségünkben is megvívnunk küzdelmünket, önök megtéveszteni bennünket nem fognak, (ügy van! jobbfelő*.) De nem fogják megtéveszteni az országot sem, mert az ország jóllakott már ezzel a demagógiával. (Ugy van! a jobboldalon. —- Saly Enűre: Azzal a demagógiával lakott jól!) Az ország tudja azt, hogy 1917-et követte Tisza István bukása; majd 1918; tudja azt, hogy Tisza meggyilkolását követte a bolsevizmus; tudja azt, hogy a bolsevizmus! követte a megszállás, a megszállást követte az eilenforradalom és azután Trianon. Ezt mi még egyszer, bármennyire is óhajtanák egyesek, nem fogjuk végigcsinálni. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Az indemnitást elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés es taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! A parlamenti illemnek teszek eleget, mikor előttem szólott Berki Gyula t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódom. Egész beszéde lényegében egy mondat körül csoportosult... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kiss Menyhért: ... és ez az volt, hogy a nemzeti becsületen ejtett csorbát ők is kiköszörülik.Ha elfogadom alapigazságnak — mint ahogy eliogaüom — .berki képviselőtársam megállapításai, hogy Ők is eliieiik es gaztettnek tartják a frankhamisítást s hogy ok is at vannak hatva attól a tudattól, hogy ez megmérhetetlen kart okozott az országnak, — ma meg nem is tuuja senki, menynyire megmérne tétlen ez a kar, — akkor mondhatom, egy piatttormon vannak a legszélsőbb ellenzéki képviselőkkel is, mert ok sem akarnak > toubet, mint megailapiuatni a tényállást, felfedni a politikai natteret es ennez képest megbünietni a ormósokét. A nézeteltérés tuiajdonjiepen nem ebben van a jooboldai és az ellenzéki képviselők között, hanem a felelősség kérdésének felvetéseben. Mielőtt erről a rendkívül fontos kérdési ől a magam egyéni véleményének kitejezest adnék, méltóztassanak megengedni, hogy megelőzőleg röviden elmondjam veiemenyemet az indemnitási javaslatról. Kiindulásul néhány kívánságot terjesztek elő és ajánlok a pénzugymfnister ur ügyelmébe abban á reményben, hogy ezekről ő jegyzeteket készít és az indemnitási vitában elhangzott beszedekben felmerült kritikai megjegyzéseket a jövő évi költségvetés megszerkesztésénél figyelembe is veszi. A minister urnák nem győzöm ügyeimébe ajánlani, laian nuszaüs^or vagy otvcntdszer, azt a szerencsétien helyzetet, amelyuen Magyarországon a nyugüijas magántisztviselők s^enveunek. A magántisztviselők olyan hallatlanul alacsony nyugdijat kapnak és annyira ki vannak szolgáltatva a nyomorúságnak és az éhhalalnak, üogy fel kell ráznunk a hatóságok ügyeimet és a kormány ügyeimét rá kell irányitanunk arra, hogy nyúljon végre már ehhez az ügyhöz, a kapitalizmusnak jelölje ki a kötelességet és aduig is, míg a törvényjavaslat formájában a mar bizottsághoz terjesztett valorizációs törvényjavaslatot elfogadtatja, rendeleti utón igyekezzék segíteni ezeken az embereken, mert kuioniuen katasztrofális miyzei iog előállni, nemcsak a frankügy miatt, de aa országban lázadás fog kitörni a végső elégedetlenség miatt. Nem ail a magánbankok es vállalkozások álláspontja, hogy nem tudják megfizetni a nagy értékcsökkenés következtében a nyugdijakat, melyeket a tisztviselők megszolgáltak, mert ugyanakkor, amikor ezeket a nyugdijakat megvonják, ugyanakkor aa aranyparitáson felül magas tantiemeket adnak az igazgatónak, sőt' szakítottak a régi rendszerrel és már nemcsak egy-két ember van magas pozícióban, hanem kibővítették a szerzési alkalmakat és ott, ahol eddig egy ember szedett tiszteletdijakat, négy-öt ugyanolyan rangban levő ember áll az intézet élén, és több milliárdos évi jogvédelmeket kapnak akkor, amikor az elbocsátott kis tisztviselők és középtisztviselők éhbért kapnak. A minister urnák ezeket meg kell figyelnie. Hisz a kormányzat nem egyéb, mint előrelátás, az előrelátás bölcsessége, az előrelátás __ pedig azt követeli meg, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Másfél éve, amióta ezt sürgettem, és sürgetjük néhányan, semmit sem tett a kormány ezek érdekében, ennek nem szabad igy lennie, hanem mielőbb intézkedéseket kell tenni. Adjanak be javaslatokat, bocsássanak ki rendeleteket, hogy ezeken a szerencsétlen embereken segítsenek. Ismételten hívom fel a mimister ur figyelmét az életjáradékok szomorú állapotára. Nem egy, hanem sok ezer ember kérvénye, panasza fekszik nálam, akik bejelentették, hogy ötven éven át egész vagyont adtak át és fizettek aranykoronákban az Első Magyar 21*