Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

150 Â nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. Általános Biztosító Társaságnak, amiből egy kétemeletes házat szerezhetnének, és ez a társaság ezeket az embereket nyomorult, értéktelen, tartalmatlan papirkoronákkal akarja kiűzetni, ugy hogy a halotti bizonyítványok megszerzése és a villamoskocsik költsége a társaság épületéhez többe kerülne, mint az az öszszeg, amelyet nekik adni akarnak. Arany helyett a 2000—4000—10.000 koronát lelkiismeretlenül papirkoronában akarják kifizetni ezeknek a szenvedő embereknek és ugyanakkor az intézetek rá akarják kényszeríteni a magánalkalmazottakat, hogy nyilatkozatot Írjanak alá, amely szerint magasabb valorizáció mellett előre lemondanak a később esetleg bekövetkezhető valorizációról. Rá akarják kényszeríteni őket, hogy nagyobb összegért már ma adják fel a teljes jogorvoslat reményét, hogy amenynyiben később történik is törvényhozási intézkedés a megfelelőbb valorizáció iránt, ne legyen jogalapjuk fellépni az intézet ellen. Ugyancsak a vitézségi érem valorizációjáról akarok említést tenni. Több alkalommal tömegesen adtam be határozati javaslatokat a költségvetési és imdemnitási viták során és azokban rámutattam ezekre a nagyfontosságú kérban ráutaltam ezekre a nagyfontosságú kérNem törődnek azzal a sok ezer kisemberrel, akik a parancsnok óhajára az életüket kockáztatták, akik hősi tettet vittek véghez, és akiknek most 7—15—30 aranykoronát nem fizettek ki. Másfél év óta kérem ezek kifizetését, de megszüntették ezt. Örülök, hogy itt van a honvédelmi minister ur, neki is erkölcsi kötelessége, hogy e szegény volt katonák ügyét magáévá tegye és sürgessse a kormánynál, hogy valorizálja ezt a követelést, mert ezt a nemzet becsülete követeli meg. Ugyanakkor, amikor a szanálási törvényre hivatkozik a kormány és állásokat szüntetnek meg, tisztviselőket tesznek a B- és Clistára és tisztviselőket bocsátanak el, ugyanakkor tudomásom vau róla, hogy az m. kir. postánál elbocsátanak egy kellemetlen főtisztviselő-igazgatót és felvesznek ugyanabban a rangban három főtisztviselőt. Nem tudom belátni, hogy ez megtakarítás lenne. Mi tulajdonkép a kormány célja? Ez nem más, mint pártpolitikai szempontok érvényesítése, elküldik azokat, akiknek politikai magatartásával nincsenek megelégedve és ehelyett kineveznek, álláshoz juttatnak magasállásu embereket, akiknek politikai magatartására súlyt helyeznek. Ezelőtt egy évvel a pénzügyminister ur egy beszédem alkalmával egy közbeszólást reszkírozott és később beszédében felelt its az én fejtegetésemre, azt állítva, hogy Németországban nem történt valorizáció, és hogy én arra tévesen hivatkoztam. Pedig nemcsak Németországban, hanem Lengyelországban, Ausztriában is megcsinálták az életjáradék-, életbiztosítási-, sőt a záloglevél-valorizálást. Itt van a kezemben a Tébe-könyvtár kötete, amelyben dr. Kresz Károly a német valorizációról ir, ahol az életjáradék 25%-os felértékelése történt, a jelzálogkölcsönök különböző százalékarányban történtek, és bár mint bankember különböző megjegyzésekel és kritikával illeti az illető törvényét Németországnak, mégis megállapítja, hogy az érdekelt középosztályu és alsó néposztályu emberek nagy érdekét nagyban kielégítette és sok igazságtalanságot simítottak el ezzel a törvénynyel. A t minister ur figyelmébe ajánlom ezt a munkát. Olvassa el, olvastassa el szakemberekkel, itt van a felértékelés példája. Németországban, amely sokkal mélyebbre sülyedt gazdasági .és pénzügyi tekintetben, mint Magyarország, megcsinálták, Ausztria követte és Lengyeiorország is. Nincs rá ok, liogy Magyarországon is ne lehessen megcsinálni, megalKotni a valorizációról szóló törvényjavaslatot, Es aniikor bátor vagyok ezeket a t. minister ur ligyefniébe ajánlani, tudomására kell hozni, hogy a hadiözvegyek, haüiárvák és hadirokkantak ellátásáról az a gondoskodás, amelyben a kormány ezeket részesítette, nem elégséges. E szerint bizonyos összegek állnak renueiKezésre, amelyekbői nagyobb osztalékot fognak adni az érdekelteknek. Ez nem elégítette ki az érdekeltségeket Itt is arról lenne szó, hogy legalább a oékebeli fizetések valorizált összegét keli megadni és erre lenne is a kormánynak alapja, mert ott van az ötszázezer katasztrális hold told, amely a föidbirtoüreformmal kapcsolatban az állam rendelkezésére áll, ezeket a földeket lehet értékesíteni és akkor oly óriási összeg lesz a kormány rendelkezésére, hogy a hadiözvegyek és árvák, a rokkantak, a magántisztviselők ügyét, azoknak a hadiKölesönöknek ügyet, amelyeket szegény és kisemberek jegyeztek, lehessen felértékelni. Ez az ötszázezer katasztrális holdból megcsinálható. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van az már! — Felkiáltások a jobboldalon: Megvan!) A kormány nem tett jelentést arról, hogy tulaj donképen mit csinált ezekkel, nem tudom, hogy a kormány eladta volna e birtokokat, fel keli tételeznem, hogy az ötszázezer katasztrális hold még rendelkezésre áll, és a kormány illetékes arra, hogy a tönkrement kisemberek megmentése érdekében legalább 50%-ban felértekelve megcsinálja azt, amit én kérek. Most leszek bátor rátérni arra az ügyre, amely mint égő tűzcsóva lebeg az országban milliók és milliók előtt, amely méltán tart izgalomban mindenkit, rátérek a francia pénzhamisítás, a frankhamisítás ügyére. Felhívom koronatanúnak a túlsó oldalt és minden embert, aki itt volt, hogy három alkalommal, utoljára a költségvetési vita folyamán külön indítványt terjesztettem elő, amelyben követeltem az országos főkapitányi állás megszüntetését. (Mozgás.) Nem tudtam csekély kis eszemmel belátni, hogy ha a 63 vármegyés Magyarországnak nem volt szüksége országos főkapitányra, miért kell a kis Magyarországnak országos főkapitány államtitkári ranggal. A szobája ott volt a ministeri szobával összefüggésben, a ministeri szoba mellett, és csak mögötte, messze távol volt a politikai államtitkár szobája. Ezzel is jelezték, hogy a belügyministeriumban az országos főkapitány, mint államtitkári állásban levő egyén, mint rendőrfőhatóság, rendőrminister közelebb áll a belügyministerhez és minden dolgához, mint a politikai államtitkár, aki messze mögötte az épület sarkában tartózkodik. De a t. minister ur ós a többség elvetették javaslataimat. A középoldalon levő t. képviselő urak közül nem egy mondotta nekem, hogy lehet ellenezni azt, hogy Nádosy országos főkapitány legyen, mikor olyan kitűnő keresztény férfi. És most meg kellett érnem, hogy három év után, amikor ő a Markó-utcában van, én bírálatot mondhatok viselt dolgairól. Miért volt hát szükség, hogy országos főkapitány legyen és ez az országos főkapitány, a vasárnap közzétett vádirat szerint számtalan okirathamisitást kövessen el, és ő az értelmi szerző, a spiritus rector, abban az ügyben, amelyet francia frankhamisítás címén ismernek az országban ! 1789 július 14-én, a francia forradalom nevezetes napján, ez fel van jegyezve, XVI. Lajos elment Versaillesbe és vadászott. Naplójába feljegyezte, hogy az a nap, július 14-ike — ami-