Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án

f szerdán. 147 (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Szólásra következik! Perlaky György jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Sajnos, az indemnitás vitája, ugy látszik, a jelenlegi atmoszféra mellett nem alkalmas arra, hogy az ember azokkal az aktuális és közérdekű problémákkal foglalkozzék, amelyek érdeklik az országot, de, ugy látszik, nem érdekelnek mindenkit ebben az országban, és épen azért én is kénytelen vagyok felszólalásomba, amelynek tulajdonképeni célja az előttem szólt Nagy Vince képviselő urnák beszédével foglalkozni és arra válaszolni, eltérni attól a szokásomtól, hogy tárgyilagosan és kizárólag az indemnitás problémájával foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés! Én nagy aggodalommal hallgattam a t. képviselő ur felszólalását. Aggodalommal hallgattam azért, mert hetek óta ügyelem nemcsak a belföldi, de a külföldi közvéleménynek a megnyilatkozását is, és abból azt látom, hogy amig a józan, nyugodt külföldi közvélemény, nagy hatalmas birodalmak lapjai és szószólói a bajba jutott és árván maradt magyar nemzet igazságát keresik, addig nagyon sokan külföldi bizonyos tényezők közül nem az igazság keresésén, hanem azon fáradoznak, hogy ennek az amúgy is bajba jutott nemzetnek még több bajt hozzanak a nyakára. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A t. képviselő ur itt egy vakmerő hangot ütött meg (Ugy van! jobbfelől), amely visszaviszi emlékezetemet 1917-re, mert én ennek az országnak szerencsétlenségét 1917-től datálom. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Farkas István: 1914-től datálódik!) Visszaemlékezem arra, amikor politikai gyűlöletből és vakságból, s azért, mert kiváló férfiak, nagy tanultságu és nagy műveltségű politikusok jobban gyűlölték Tisza Istvánt, mint szerették hazájukat (Ugy van! Ugy van! jobbfelől), arra vállalkoztak, hogy ezït a vas férfiút ledöntsék és ennek nyomán a politikai indulatokat felszabadítsák s a háború által már amúgy is agyonzaklatott lelkeket felizgassák és politikai céljaikra felhasználják. Nagyon hasonlatos volt a t. képviselő ur mai felépése ehhez az 1917-es szomorú esztendőhöz, mert ha én tudom is azt, hogy a nemzet erőforrásai nem lettek volna elegendők arra, hogy azokkal a nagy erőkkel, amelyek a nemzettel^ szemben állottak, megküzdjenek, de állitom és hiszem azt, hogyha ezt a nemzetet kemény kézzel fogja valaki, olyan valaki, aki egyedül a nemzet nagy érdekeit, nagy egyetemes céljait szolgálja, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Frankhamisítással! — Nagy zaj és ellenmondás jobbfelől. — Csontos Imre: Nem szégyeli magát? Mindig pocsékolja ezt az országot. — Urbanics Kálmán: Maguk könnyen beszélhetnek róla, szovjet-bankót hamisítottak!) nem következett volna be mindaz a soksok szomorúság, az a «ok keserű megpróbáltatás... (Farkas István: Maguk csinálták azt is!) Elnök: Farkas István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Berki Gyula: ... az erkölcsi és anyagi javaknak az az összeomlása, ami bekövetkezett akkor, amikor az indulatok és gyűlölet felszabadulva, Tisza István megbuktatása után itt az egyetlen cél volt az, hogy mindenki, aki ebN^PLÓ. XXXIX. ben érdekelt volt, a maga politikai pecsenyéjét megsüsse a szenvedő nemzet oltárán. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur ugylátszik, nincs tisztában a helyzettel. Én felelek neki egy kérdésre, amelyre ő feleletet várt ettől a párttól, és ez a kérdés az, hogy miért követjük mi Bethlen Istvánt! Én röviden meg fogok erre a kérdésre felelni. Mi azért követjük Bethen Istvánt, mert amikor ő jött, akkor ez az ország egy gazdasági, politikai és erkölcsi temető volt. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) és ő jött azzal, hogy ebben az országban politikailag, gazdaságilag, társadalmilag konszolidációt teremtsen. ^ (Horváth Zoltán : Elmondja a holnapi pohárköszöntőjét. — Kuna P. András: Politikai sírásók!) És aki nem vakult meg a gyűlölettől, annak látnia kell, ha szeme van a látásra, hogy ez az ország négy esztendő alatt ugy társadalmi, mint gazdasági, mint politikai téren nagy léptekkel haladt előre, afelé a konszolidáció felé, amely érdeke a nemzetnek, az országnak és mindenkinek, aki arra törekszik, hogy ebből a porbasujtott országból a régi Magyarország felemelkedjék. (Helyeslés a jobboldalon. — Urbanics Kálmán: Pedig mindent megtettek az elgáncsolására.) A t. képviselő ur egy kézlegyintéssel intézte el Bethlen Istvánt és azt mondta, hogy ő az akadálya annak, hogy a külföldi közvélemény bizalmát és hitét ez az ország elvesztette, vagy elveszti. T. Nemzetgyűlés! Én nem mondok itt újságot, csak idézem azt, amit Angliában, Franciaországban, Németországban, az összes külföldi objektiv nagy államokban megállapítottak és ez az, hogy Bethlen István államférfiúi bölcsessége (Ugy van! jobbfelől), elszántsága példátlan munkaereje négy esztendő óta éjét nappallá tevő munkával dolgozik ezért a nemzetért. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez a kútforrása annak a bizalomnak, amelyből fakadt a külföldi hitel, a külföldi bizalom, amely megmarad, dacára annak, hogy Nagy Vince képviselő ur mindent elkövetett arra, hogy ezt a bizalmat lerontsa. (Igaz! Ugy van! taps a jobboldalon. — Farkas István: Üssék össze a poharukat! — Horváth Zoltán: Lehet koccintani!) Ugy látszik a t. képviselő ur borral álmodik igy a délutáni órákban. (Horváth Zoltán: Ezt onnan vette a háta mögül!) Én a frankhamisitási ügyről itt nem beszélek, mert ennek a kérdésnek bűnügyi része a biróság előtt fekszik, és nem beszélek azért, inert ennek a kérdésnek politikai hátterét kivizsgálni egy parlamenti bizottság van kiküldve, a bizottság jelentése idekerül a Ház asztalára s akkor módja lesz mindenkinek ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Helyeslés jobbfelől.) Én csak azt állapitom meg, hogy aki ennek bevárása nélkül ezt a kérdést incidentaliter idehozza, az nem akar mást, mint zavart kelteni (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), mint a közvéleményt megmérgezni (Igaz! Ugy van! jobbfelől.), az nem akar mást, mint a külföld előtt ugy állítani be ezt a parlamenti vizsgáló-bizottságot, mint amely nem ji tárgyilagosságra, nem az igazságra törekszik, hanem amelyiknek az a célja, hogy ezt a nemzetet a sok baj között még több bajjal környékezze meg. Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy az a politika, amelyet követ, a gyűlölködésnek a politikájára fog vezetni (Ugy van! jobbfelől.), és nekünk van egy tanultságunk a múltból, az, hogy mi mindazon megnyilatkozásokra, amelyek bennünket méltatlanul érnek, meg fogjuk adni a méltó választ, de meg fogja adni a nem21