Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. 143 a többség

1 bizalmára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Ezt másképen értelmezni nem lehet, csakis ugy, hogy saját pártjába és az egész közvéleménybe azt a hiedelmet akarta beleszuggerálni, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság előtt csupán mentő adatok feküsznek és az ő ártatlansága van ott bizonyítva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások jobbfelől.) A közvéleménynek ezt a megtévesztését nem nézhetjük tétlenül, annál kevésbé, mert egy nóvum került nyilvánosságra: a. hivatalos ügyészi vádirat. Ez a vasárnap közzétett ügyészi vádirat teszi törvényhozói kötelességünké, hogy foglalkozzunk a vádiratban lefektetett tényállással, amely nem feltevésekre, hanem ténymegállapításokra, legnagyobbrészt azonban beismerésekre van alapitva. E vádirattal szemben még azt a büntetőjogi álláspontot sem foglalhatjuk el, hogy abban a vád egyoldalú állításai foglaltatnak, amelyek csak bíróság előtt lesznek majd bizonyitandók. így szokott ez lenni olyan bűnperben, ahol a vádhatóság csupán vádol, a bizonyítékok azonban a biróság mérlegelése alapján a főtárgyaláson kerülnek nyilvánosságra. Azok a beismerő vallomások, amelyek az ügyészség nyilvánosságra hozott vádiratában vannak, olyan tényeket tartalmaznak, amelyekkel a kormány felelőssége szempontjából foglalkozni kötelességünk, még mielőtt a parlamenti bizottság munkáját befejezné. Ezzel a vádirattal jogi és politikai szempontból kell foglalkoznunk. A vádirat, mely a nemzet végtelenül súlyos kelevényét lett volna hivatva felvágni, ez a vádirat, amelynek világosan kellett volna rámutatnia arra, hogy ebben a súlyos, az ország tekintélyét mélyen aláásó bűnügyben miképen fog bekövetkezni az igazság kiderítése, teljességgel alkalmatlan arra, hogy ennek alapján történjék meg az igazság maradéktalan felderítése. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szerintem ez az ügyészi vádirat a következő súlyos jogi defektusban szenved. A vádirat kiadásának időpontjában az ügyészség kimerítő pótnyomozást rendelt el. Tessék nekem megmondani, bűntető jogászok, — de laikustól is kérdem — hogyan méltóztatik elképzelni azt, hogy a nyomozás; előkészítő stádiumában, amikor még az ügyész maga sem látja tisztán a helyzetet, amikor a bűncselekménynek minden részlete nincsen még felderitve, vádiratot lehessen beadni és ugyanabban a pillanatban elrendelni a pótnyomozást? A bűnös hálózatnak olyan fontes rejtélyei, mint például a gépek eredete és holléte, a hamisításhoz használt papír beszerzési forrása stb. nincsenek még kiderítve, de az ügyész vádiratot ad be és pótnyomozást rendel el, ami példátlan a bűnügyi nyomozás történelmében. Az egész közvélemény joggal kérdi, hogy vájjon miért kellett a nyomozásnak egy részét lezárni, miért kellett már vádiratot adni, amely vádirat elindul a maga bűnvádi perrendi vágányán és jön a vádtanácsi tárgyalás és kerüljön főtárgyalásra a dolog és ez alatt folyik egy parallel nyomozás ugyanannak a bűncselekménynek egyes részletei kiderítése érdekében. Jogi abszurdum ez, aminek feltétlenül politikai háttere van. Azt kérdezem, hát abban a feltevésben él-e a nyomozó hatóság mái- előre, hogy az ő pótnyomozása abszolút negatív eredménnyel fog járni? Olyan biztos az, hogy a gépek jó helyen vanak és senki sem fog rávallani, hogy honnan kerültek elő a gépek, a papíranyag és hova tüntették el azokat? Egy másik fontos jogi hiányossága ennek a vádiratnak az, hogy az egész bűncselekmény rejtett rugóját, magát a célt amelynek érdekében történt az egész, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt, hogy miért szövetkeztek, mi az az állítólagos hazafias cél, amelyért ezt a súlyos bűncselekményt elkövették,, amelyért ezt a vesszőfutást engedik az országon elkövettetni és amelyért úgyszólván Európa szégyenpadjára került ez az ország, nem deríti fel. (Szomjas Guszitáv: Odahuzzák önök!) A frankhamisitók húzták oda, tessék azokat szidni, nem minket, akik erre rámutatunk. (Farkas István: Nádosy húzta oda, meg Rakovszky, a belügyminister, gróf Bethlen István! Tűrték, mert tudtak róla!) A nyomozó hatóságoknak, a királyi ügyészségnek kötelessége nemcsak magukat a bűncselekményt megállapító bizonyítékokat összeszedni, hanem kötelessége azt a főtárgyaláson a bíróság megítélése alá kerülendő kérdést, hogy melyek a súlyosító, melyek enyhítő körülmények, melyek a teljesen mentesítő körülmények, bizonyitékszerüen, adatszerűen összehordani és a bíróság rendelkezésére bocsátani. Lehet, — nem tudom — hogy egy ilyen erős nyomozás enyhítő körülményeket tud a vádlottak érdekében összehozni. De lehet az is, sőt valószínű, hogy súlyosbitó körülményeket tudott volna előállítani. És ezzel szemben mit csinált a vádirat? Meg kell állapitanom a következőket: A vádirat azt mondja, hogy a vádlottak, főleg Windischgraetz és Nádosy vallomása szerint ők az egészet hazafias célból követték el. Ezt a hazafias célt nem tudták semmivel sem bizonyítani, mondja a vádirat, de ennek ellenkezőjét a nyomozó hatóságok sem tudták megállapítani. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Az is páratlan a nyomozások történetében, hogy egy egyszerű ürügyre, amelyet mivel sem tudnak a terheltek alátámasztani, a vádhatóság mindjárt egy alátámasztó mondatot tesz oda és azt mondja, hogy a vádhatóság nem tudja az ellenkezőjét bizonyítani annak, amit ők minden bizonyíték nélkül, egyszerűen saját maguk népszerűsítése és a bűncselekményből való menekülésük céljából mondanak, hogy tudniillik a cselekményt hazafias célból követték el. Én e pillanatban veszem azt a bátorságot, hogy a nemzetgyűlés fórumáról néhány adatot szolgáltassak a tisztelt nyomozó hatóságoknak. Legyen szives, vegye figyelembe ezeket a különben általa is tudott adatokat, ezek alapján nyomozzon tovább és állítom, hogy akkor meg fogja állapítani, hogy abszolúte nem valamely egyetemes, általános magyar érdek — tehát olyan hazafias cél, amelyet minden magyar embernek alá kell írnia — vezette ezeket az urakat, hanem egy kiskörű, trónkövetelő, hatalomravágyó társaságnak önös érdeke volt az, amit most általános, magyar, hazafias érdeknek akarnak feltüntetni. (Ugy van! Ugy van! — Halljuk a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ebben az egész vádiratban, amely alaposnak és kimerítőnek látszik a felületesen néző előtt, sehol nem beszél az ügyészség arról, amiről pedig nyilvánosan is beszélünk, nem a külföldi sajtóban, hanem itthon Magyarországon és amire nézve a nyomozás anyaga között is feküsznek momentumok, hogy igenis, mindezek Albrecht volt osztrák főhercegnek illegitim módon való trónrajuttatása érdekében és az egész társaságnak, Windischgraetz úréknak Albrecht leendő király köré leendő hatalmi elhelyezkedése érdekében