Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

142 A Nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. ügyet. (Ugy van! Ugy van! — Élénk helyeslés.) Én innen tiltakozom ez ellen (Barabás Samu: Mi is innen 0 és nem ismerem el azt, hogy hazafias célok érdekében gaztettet lehessen elkövetni. (Pikler Emil: A ministerelnök is ezt mondotta! A ministerelnök azzal mentette őket, hogy hazafiak! — Nagy Vince: Azt mondotta, meg lehet érteni! — Zaj és ellenmondások jobbfelőL — Pikler Emil: Benne van a naplóban! — Barabás Samu: Minden becsületes magyar tiltakozik ellene! — Meskó Zoltán: Természetes! Ezt mondani sem kell!) Én ezt konstatáltam. Ha igaz az, — mint ahogy igaz — hogy ebben egyetértünk, akkor viszont a másik oldalon nem szabad palástolni, akkor egész nyíltsággal, kérlelhetetlen szigorúsággal (Ügy van! Ugy van!) és mindenre való tekintet nélkül el kell járni. (Pikler Emil: Nem ilyen fiktiv vádirattal! Az védőirat, nem vádirat! Tussolás! — Zaj jobbfelőL — Meskó Zoltán: Magának legyen mondva!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: T. báró Podmaniczky képviselő ur, legyen nyugodt abban, hogy mi nem gyanúsítunk, láthatja, hogy egy nevet sem emiitettem fel. De ne kényszerítsenek ebbe bele, mert irtózom tőle és nem akarok belemenni a frankügybe. Rámutathatnék dolgokra, melyekről az újságok irtak, hogy volt egy áramlat, amelyet nem lehet helyeselni. Én nem fogom a t. Nemzetgyűlés türelmét egy óráig igénybe venni. Mai felszólalásomnak egyetlen célja az, amelyet jeleztem. Örülök, hogy e kérdésben egyetértünk, úgyis nagyon ritka eset. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a balodalon. — Barabás Samu: A nemzeti becsület kérdése ez!) Én csak azt nézem, hogy ebből a nagy szerencsétlenségből, ebből a lealázásból hogyan tudunk szabadulni. Azt a nagy csapást, rnely az ország becsületét érintette, sem a t. többség egyedül, sem az ellenzék egyedül nem tudja jóvátenni, ehhez önök, bármily nagy legyen a többségük, gyengék, ehhez mi, bármilyen erős legyen a támadásunk, egymagunk gyengék vagyunk. Ezen a bajon csak az összes — még egyszer aláhúzom, az összes — alkotmányos tényezők összefogásával lehet segíteni, de természetesen attól a szándéktól vezéreltetve, hogy tabula rasat kell csinálni, nem szabad tűrni tovább a mellékkormányt, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) egyszer és mindenkorra végezni kell azokkal a bujkáló elemekkel, amelyek mindig ott voltak a hátterében azoknak a szomorú eseményeknek, melyek ezt az országot szégyenbe hozták. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy régi esemény újul fel szemeim előtt. 1874-ben Bécsben nagy politikai panama-per zajlott le, az Offenheim-per. A per hetekig elhúzódott és a kormány belenyúlt a tárgyalás menetébe. A tárgyalás elnöke Holzinger volt, aki birói hivatása magaslatán állott, igazságosan vezette a főtárgyalást és amikor azt látta, hogy a kormány irányitani akarja őt, annyira szivére vette a dolgot, hogy megbetegedett és lemondott az elnöklésről. Banhans kereskedelmi minister tanúnak volt beidézve a tárgyalásra. Dr. Neu da, Offenheim egyik ügyvédje kérdést intézett a ministerhez, a minister válaszolt, mire dr. Neuda a zsebébe nyúlt és ezen egyetlen mozdulatával elhallgattatta a hatalmas minister! A minister eltávozott & tárgyalóteremből és jóllehet az országgyűlés nem volt egybehiva, 24 órán belül fel volt mentve állásától. Igaz. hogy akkor I, Ferenc József uralkodott. (Rothenstein Mór : És nem Magyarországon, de Ausztriában történt. — Felkiáltások a jobboldalon: Menjen Ausztriába!) Ezt a szégyenteljes ügyet, ismétlem, nem tudjuk másképen likvidálni, csak ugy, ha valamennyien összetartunk, még pedig azzal a szándékkal, hogy azt az erkölcsi fölényt, amelyen ez a csúnya ügy csorbát ejtett, ismét helyreállítjuk és többség és ellenzék együttes erővel csupán arra törekszik, hogy az ország becsületét mindenek fölé helyezve, kiderítse az igazságot, ezt a nagy nyilvánosság elé állítsa, hogy az egész világ lássa, hogy ebben az országban megvan a becsületes akarat a gaz gyökeres kiirtására. (Felkiáltások a jobboldalon : Mindenki ezt akarja! — Pikler Emil: De azonnal, nem száz év múlva!) Csak igy lehet reményünk arra, hogy visszaszerezzük nemzeti becsületünket és azt az erkölcsi fölényt, amelyet a trianoni béke sem tudott tőlünk elrabolni. Az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Nagy Vince ! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Az indemnités mai vitájában két képviselő ur szólott előttem. Viczián István képviselő ur beszédével nem foglalkozhatom bővebben, mert ő sem a pénzügyi felhatalmazásról, sem a közvéleményt ma közvetlenül érintő kérdésekről abszolúte nem beszélt, egyedül a saját vesszőparipáját lovagolta meg és mint szakszervezeti és terrorista szakértő szólott hozzá a szakszervezeti kérdéshez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annál kevésbé reflektálhatok felszólalására, mert, megvallom, bizonyos elfogultsággal hallgatom mindig Viczián István képviselő ur beszédét, hiszen őt annak idején a Károlyi-kormány alatt a köztársasági gondolathoz és a mi kormányzatunkhoz való hűsége miatt neveztük ki helyettes-államtitkárnak. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ahá! Levizsgázott! — Viczián István: Ez nem igaz! Szép kis belügyminister volt, aki igy ferdít. Tessék bizonyítani. De nem tud. — Propper Sándor: Ötven éves árvák pártfogója!) Nem foglalkozhatom tovább a szóban levő képviselő úrral, hanem rá kell mutatnom arra, hogy Rakovszky István t. képviselőtársam azzal okolta meg előkelő rezervációját, hegy a frank-ügybe azért nem akar mélyebben belebocsátkozni, mert részben a hazafias elkeseredés tesz lakatot szájára, másrészt pedig nem akarja, a maga tudomását, az eddig ismert konkrét tényeket előadni, mivel különben kénytelen volna hozzáfűzni a felháborodás szavait is. Én az ő álláspontját tökéletesen honorálom, de megbocsátja a t. képviselő ur, ha én más állásponton vagyok, és hozzászólok ehhez a kérdéshez, annál is inkább, mert amikor a nemzetgyűlés 25 tagú vizsgálóbizottságot küldött ki a titoktartás, illetve a bizalmas tárgyalás kötelezettségével, ezt a kötelezettséget senki sem értelmezhette másképen, mint csakis ugy, hogy nem csupán a Ház 25 vizsgálóbirája tartózkodik minden nyilvános közléstől, de a kormány is, amely tulaj donképen vádlottja ennek az egész ügynek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mégis a t. ministerelnök ur volt az, aki kilépett a reá is kötelező tartózkodásból és ugyanakkor, amikor a vizsgálóbizottság tárgyalásain igyekeznek kikutatni, vájjon vannak-e adatok és körülmények, melyek a kormány s elsősorban a ministerelnök ur politikai felelősségét megállapítják, a ministerelnök ur megtette azt, hogy saját pártjának értekezletén felállott, az ártatlanság fehér palástját öltötte magára, és kijelentette, hogy ő ártatlan, és teljesen méltó