Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
A nemzetgyűlés 500, ülése 19,26 3sak igy fogjuk elérni azt, hogy a nagy nyilvánoisság előtt ezeknek a házszabályoknak a tarthatatlanságát bebizonyítsuk. De amikor ezt a kérést intézem az ellenzékhez, egy másik kérést is intézek a i többséghez : ha ilyen dolgok történnek, szintén ne méltóztassék ezt szem elől téveszteni és azzal a hatalommal, amelyet a házszabályok az önök kezébe letettek, ne méltóztassanak mindig viszszaélni, folyton a mentelmi bizottság elé állítani a kisebbség tagjait. Egy képviselőnek a mentelmi bizottság elé állitása csak a legeslegritkább esetekben jogosult s ezekben az esetekben láthatta a t. többség, hogy mi is önökkel szavaztunk. Ezek után a parlamenti szokásoknak megfelelően reflektálnom kell az előttem felszólalt képviselő ur beszédére. Ez a szónoklat igen érdekes volt, érdekes témát vetett fel, s csak egy hibája van : hogy épen ezen házszabályok következtében csak az egyik oldal hangoztathatta nézetét, mi pedig, akiknek fontosabb tárgyakról kell az indemnitás vitája alkalmával beszélnünk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ettől az idő rövidsége miatt el vagyunk ütve. Az előttem szólott t. képviselő ur a saját szempontjából igen helyesen járt el; annak a régi taktikai elvnek tett eleget, hogy a legjobb defenzíva az offenziva. Ebben neki teljesen igaza van. De eszembe jut egy középkori nagy csatának a leírása, amikor az ellenfelek a legnagyobb erővel rontottak egymásnak, nagy vitézséggel harcolt mindkét fél, mignem az egvik legyőzte a másikat. S akkor a legyőzött félnek meg lett volna a lehetősébe, hogy a harci szerencsét megfordítsa, de saját katonáinak hullái annyira elbarrikádozták előtte a teret, hogy a támadást nem tudta véghezvinni a hadiszerencsét nem tudta megfordítani. ÍPrope^ Sándor: Odaát is sok a hulla!) Amikor a köztéren hullák feküsznek, nem lehet offenzivakkal dofeozni, amíg a hullák nincsenek eltakarítva. (Ugy van! Ugy van! Taps a szélsőbaloldilon. — Nasry Vince: Teliében eltakarítva! — Propper Sándor: Az egész kormány hulla! — Malasits Géza: Erre mondjanak kádenciát! — Nagv Vince: Hullaszap*van. az biztos! — Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Egészen őszintén bevallom, nem azt a beszédet fogom elmondani, amelyet szándékoztam. (Szabó Sándor: Kellemes csalódás!) Igazuk van. hála Istennek! Én ugvanis megszállott területről érkezvén ide, csak egyoldalidat voltam informálva, nem ismertem teljességében a helyzetet és csak a tisztességes ember mély felháborodása volt énbennem és ez akarta irányítani mai beszédemet. Ide érkezvén- azt hallottam, hogy a ministerelnök ur egy kijelentést tett volna itt a Házban. — ha jól emlékszem, Farkas t. képviselőtársunk beszéde után — hogy a frankhamisitási ügyben kiküldött bizottság jelentése itt a Házban lesz tárgyalva, (Ugy van! jobbfelől.) Ez zárja le számat, hogy a frankhamisításról besz^Hek, mert el fog jönni az alkalom, amikor egészen tiszta képet látván, ezt rekonszideráció és bírálat táreryává fogom tehetni- O^ark^s István: Ma is tiszta a helvzet! — Pikler Emil: Egészen tiszta! — Farkas István: A kormánynak már ré^en le kellett volna mondania! — Felkiáltások jobbfelől: Má*- meginí zavarják a szónokot!) Boldog lennék, ha igy lenne, de azt hiszem, nincs igy. A mai napig sem^ egészen tiszta a helyzet, ugy hogy mese kell várni, mig az ügy tisztázva lesz. Azok, akik tudnak azokról a dolgokról, amelyek nincsenek tisztázva, évi február Író 3-án, szerdán. 141 meg vagyok győződve, hogy akkor itt szólni fognak. Áttérek most magára az indemnitási törvényjavaslatra. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy amikor egy költségvetés meg van szavazva, nem az appropriációs törvényjavaslatot vették elő, hanem törvénytelenül az indemnitást. Azt hiszi a t. Nemzetgyűlés, hogy ezen nem lát át senki, hogy nem tudja senki, miért van az indemnitási vita erre a négy napra szorítva? Bs_ ha már az indemnitással jöttek, miért kívánják azt öt hónapra! Azzal a gyanupörrel élhetnek és élnek is sokan, hogy ez azért történik, hogy el legyen ütve az országban az utolsó szerv, ahol még félig-meddig, de csak félig-meddig, szabadon lehet nyilatkozni; el akarják ütni a nemzetgyűlést ellenőrzési joga-' tói, el akarják ütni attól, hogy a nemzetgyűlés ítéletet mondhasson s hogy a nagy nyilvánosság a nemzetgyűlés utján értesüljön arról, valójában mi is történt itt. A bizottsági jelentést a nemzetgyűlés tárgyalni fogja. Mikor fogja tárgyalni? Nem azt értem, hogy kalendáriumi biztonsággal mondják meg az időpontot, — mert nem lehet szó addig kalendáriumi biztonságról, amig a bizottság jelentése nincs beterjesztve — hanem azt akarjuk tudni, hogy ha a bizottság jelentése beérkezik, nem napolják-e el a Házat, amikor itt viták, és gondolom, nagyon nehéz viták fognak támadni? (Farkas István: Ezt akarják!) Erre nézve szeretnénk mi garanciákat. Sajnos, nekünk egyetlenegy garanciánk van s ez az, — amire én szégyenkezve gondolok — hogy csak talán a külföld előtti félelem lesz az, ami ezt meg fogja akadályozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor én ezeket konstatálom, meg is akarom magyarázni, miért szólalok itt fel. Felszólalok azért, mert nem akarom átengedni egyedül az igen t. szocialista pártnak azt az érdemet, hogy a frankhamisítás ellen állást foglaljon és ez ellen tiltakozzék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Itt kellene lenni az egész becsületes Magyarországnak! Minden becsületes embernek ezen az állásponton kell lennie! — Baross János: Tessék a legitimistákhoz intézni ezt! — Zaj.) Én senki másnak a nevében nem beszélek, csak a magam nevében. Azt akarom, hogy lássák a külföldön, hogy bárminő szerény tagja vagyok is a Háznak, van olyan konzervatív politikus is, aki tiltakozik ez ellen. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Fekiáltások jobbfelől: Mindnyájan tiltakozunk! — Propper Sándor: Védelmezik és kenegetik! — Pakots József: Nem nagyon finnyásak! — Fá hián Béla: Az ügyészség vádirata védőirat! —' Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: Az egyetlen vigasztaló dolog ebben a. rém szégyenletes, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) valóban megalázó helyzetben az, hogy én itt örömmel konstatálhatom, hogy hála Istennek, sem a többségi párt nincs érdekelve ebben az ügyben, sem az ellenzéknek egyetlen tagja nincs érdekelve. De egy egészen kis töredék kivételével még abban is egyek vagyunk ebben a Házban valamennyien, hogy a legélesebben elitéljük ezt a frankhamisitási. (Ugy van! Ugy van! — Szomjas Gusztáv: Nagyon helyes! Egyetértünk!) Az egyetlen vigasztaló pont ebben a nagyon csúnya ügyben az a körülmény, hogy valóban elenyésző csekély kivétellel egyek vagyunk abban, hogy a legerősebben elitéljük ezt az 20*
