Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. 139 legnagyobb reakció van. (Mozgás a szélsőbalon.) Peyer képviselő ur az én szavaimnak a paritásos munkaközvetítőre vonatkozó részével polemizálva, körülbelül ezeket mondta: »Hogyan lehet bűnül felróni, hogy munkás és munkaadó együtt foglalkoznak bizonyos feltételek mellett munkaközvetítéssel, és védekeznek az ellen, hogy némely lelkiismeretlen kontárok csináljanak a tisztes és rendes iparnak szenny konkurrenciát? Mi kifogásolni való van azon, hogy a munkaközvetítés sorrendben történik"? Mi jogon akar valaki előbb munkához jutni, ha előtte van valaki, aki hetek és hónapok óta van munka nélkül?« Aki múlt beszédemet figyelemmel hallgatta, tisztában van azzal, hogy nem a sorrendiséget kifogásoltam, nem abban van a lényeges hiba, hanem a munkaközvetítésnek a szakszervezet által való monopolizásában és a terrorban, mert ez teszi a munkást helyzetkötötté, vagyis jobbággyá. (Nagy mozgás-és zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Maga beszél terrorról?) Elvileg talán az sem kifogásolható, hogy munkás,és munkaadó bizonyos feltételek mellett együtt foglalkoznak munkaközvetítéssel, de nem szabad, hogy ez a munkaközvetítés monopóliummá váljék, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem monopólium, hanem paritás!) akkor különösen, amikor törvényeink értelmében állami munkaközvetítés is van. Amit pedig a szakszervezeti, vezető urak szennykonkurrenciának neveznek, az én felfogásom szerint nem mindig szennykonkurrencia. Ugy olvastam — ha jól emlékszem — a Typografia cimű lapban — sajnálom, hogy nem tettem el és most nem tudom felmutatni, de emlékezetem szerint olvastam egyszer, — hogy egy nyomdászkisiparost a paritásos munkaközvetítő súlyosan elmarasztalt, mert saját nyomdájában saját családtagját alkalmazta. (Nagy mozgás.) Azt kérdem az én kisgazda képviselőtársaimtól, hogyha a szakszervezeteknek, a paritásos munkaközvetítésnek és kollektív szerződésnek áldásai a mezőgazdaságra is kiterjednének, (Nagy mozgás, — Rothenstein Mór : Nem igaz, amit mond !) és amikor a kisgazda a saját gazdaságában az eke szarva mellé állitja a saját fiát, jönne a paritásos munkaközvetítő nagyhatalmú tagja és azt mondaná : El innen, neked nincs jogod itt szántani, eredj innen, majd ide mi kivezényelünk más valakit és te pedig majd ott dolgozol, ahová küldünk. (Nagy zaj.) Ismerve a kisgazdáknak hangulatát, azt hiszem, ennek súlyos következményei lennének a helyszinén. (Varsányi Gábor: Kissé agyonvernék !) Ugy látom, hogy a szennykonkurrencia, vagy szennyverseny elleni védekezés jelszava alatt, ami alatt sok minden elfér, harc folyik a kisipar megfőj tására, amely harcot a nagytőke és a szakszervezeti vezetők együttes erővel folytatnak. (Nagy mozgás.) Magam is azt hangsúlyozom, hogy a munkásság jogos érdekeit meg kell védelmezni, de kétségtelen az is, hogy a kisipar fentartása a munkásságnak is nagy érdeke, mert a kisipar a láncszem a nagytőke és a munkás közt. A kisipar a munkás előmenetelének legtermészetesebb lépcsőfoka és feljutása a polgári sorsba és a mi kisiparosainknak túlnyomó nagy része a munkások sorából került ki. Hogy milyen harc folyik arról a helyről, amelyet emiitettem, a kisinar megfontására, arra nézve sok adatot tudnék felhozni, de az idő rövidsége miatt csak egy példát említek. NAPLÓ, xxxix. (Meskó Zoltán : Titkos a szavazás, mind a két fél nyugodtan állithatja.) 1910-ben tárgyalta a budapesti nyomdász főnökegyesület és a nyomdász sza'kszJervezet vezetősége, illetve a két részről kiküldötteknek közös bizottsága az 1910-ben életbeléptetett kollektiv szerződést. Emiek a kollektiv! szerződésnek a tervezetét a szociáldemokrata szakszervezet részéről készítették el és a tárgyalás* során, amelyről ilyen vastag kötet nyomtatott könyvet adtak ki, tették meg a főnökegyesület tagjai észrevételeiket és fejtették ki álláspontjukat a tervezettel szemben. Ennek a tárgyalásnak során 1910 március 14-én tartott ülésükben Kirausz Soma, a munkaadók előadója egyebek közt igy jellemezte a kollektiv szerződés tervezetét. (Olvassa): »Persze, — mondja Krausz Soma — a tervezet beterjesztői modern nemzetgazdasági elviek talapzatáról nézik a kérdést és szerintük a kárhozatos, magával tehetetlen, a munkásjólétet előbbre vinni már ingatagságánál fogva is képtelen kisipar pusztulása feliett kevés könnyet kell hullatni.« Vagyis a főnökegyesület maga is ugy Ítélte mes* ezt a szerződéstervezetbe, amely a nyomdász kisipar megölésére alkalmas. És mégis a tárgyalások későbbi folyamán azt kívánták a főnökegyesületnek képviselői, hogy a szakszervezet csak olyan nyomdának adjon munkást, vagyis csak olyan nyomdában engedje meg, hogy ott munka folyjék, amelynek tulajdonosa a főnökegyesületbe belép és magára néave kötelezőnek ismeri el ezt a kollektiv szerződést, amely a kisinar megöléséire alkalmas, (Zaj a szélsőbaloldalon.) tehát a kisipartól is megkövetelték ezt a kényszertársulást. (Klárik Ferenc: Aki niem tartja be a kollektiv szerződést, ahhoz bizony nem küldenek munkást dolgozni. Azért kollektiv szerződés!) Ugy látszik, Eothenstein képviselő ur már nem emlékszik rá. (Csontos Imre: Dehogy nem, majd tudja ő azt. — Derültség jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Nem akar emlékezni!) Megállapítom, hogy Peidl képviselő ur a helyszinén nyomban visszautasitotta, hogy ők a kis munkaadókkal szemben méltánytalanok volnának. Csak közbevetőleg említem meg, hogy ugyanekkor szintén hivatkozott arra, hogy nekik milyen nagy érdemeik vannak abban, hogy a munkaadók érdekében a m szennyverseny leküzdéséhez hozzájárultak. És mégis, t. Nemzetgyűlés, bár e?<t visszautasították a szociáldemokrata urak és bár afelett, hogy például a. napi munkaidő 8 3 /4 vagy 8V2 óra legyen-e, heteken át vitatkoztak akkor amikor arról volt szó, amikor azt követelte a főnökegyesület, hogy a kisiparosokat belekényszeritsék ebbe a kisipart megölő kollektiv szerződésbe, ez ellen a t, szakszervezetnek egyetlen kifogásoló szava nem volt, abb lee-könnyebben beleegyezett. (Szomjas Gusztáv: Nagyon demokratikus! — Várnai Dániel: Soká fogják még maguk ezt megérteni H Sok adatot lehetne még felhozni, de sajnos, időm letelőben van, kénytelen vagyok más kérdésre áttérni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Peyer képviselő ur kvázi azért, mert a szakszervezet ügyét a nyilvánosság előtt tárgyalni merészeltem, retorziókép azt mondta nekem: »akkor majd én is átmegyek más térre és megkérdezem, hogy pl. a szeszkartelnél, a cukorkartelnél, a szénkartelnél, vagy egyéb kartelleknél ezek az erkölcsi aggodalmak nem háboritják-e a képviselő ur lelkét?« T. Nemzetgyűlés! Az én lelkiismeretem nyirgodt, nekem a kartellekhez abszolúte nincs és soha sem 20
