Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-500
138 A nemzetgyűlés 500. ülése 192 rő] jön ez arról mindenki meggyőződhet aki ismeri az ottani viszonyokat. Azt írják ebben a nyomdász munkások. (Olvassa): »Nagyságos képviselő ur! Bocsánatot kérünk, hogy jelen sorokkal háborgatjuk. Alkalomadtán kegyeskedjék egyik nemzetgyűlési ülésen szóvátenni«, — ezen a címen is van jogom tehát ehhez a kérdéshez hozzászólni (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki irtai) — »és a szociáldemokrata elvtársaktól megkérdezni, (Zaj a szélsőbalon.) hogy mire és hova fordítják a nyomdászmunkások által évtizedeken át az ellenállási (sztrájk-) alapra összegyűjtött összegeket. (Mozgás.) Ezeket a gyűjtéseket jelenleg is folytatják, még pedig a legnagyobb terror mellett. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Kikényszerítik a keserves filléreinket, heti 1.5%-ot kell fizetni. 651.000 K minimális bór után, amely összeg hetenként 36, usque 45 milliót meghalad. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Micsoda usque?) A dolog valószínűleg ugy áll, hogy agitáció, párt, nyomda, Népszava, egyéb dolgok fentartására használják fel. Kérjük egyúttal a belügyministert meginterpellálni, — amit ezennel bátor vagyok megtenni — »hogy van-e ezekről tudomása és a belügyminister ur hasson oda, hogy a szociáldemokrata elvtárs urak, akik mindig arra hivatkoznak, (Pikler Emil: Miért nem Nádosyt kérik fel. — Szabóky Jenő: Maradjunk csak Móricnál!) hogy ők vannak azon, hogy a munkások jólétét előmozdítsák, — szép jólét az, amit ezektől kapunk — hogy ezekkel az összegekkel mihamarabb elszámoljanak a nyomdai munkásoknak, mert mégis tudni akarjuk, hogy hova jut ez a rengeteg összeg évenként, mire fizetjük, mert semmi látszatja nincs. (Nagy mozgás.) Néhány adattal szolgálok és pedig ez csak minimális bérekre szorítkozik. 4000 szakmunkást véve alapul, — körülbelül annyi van — hétenként 9200 korona, ez 36,800.000 korona, 1500 segédmunkás és munkásnő 4500 koronával, ez 6,750.000 korona, de még hozzáveszszük az ujságszedőket is, akiknek száma körülbelül 300 és akik 22—24.000 koronát fizetnek hetenként, ami annyi mint 3,900.000 korona, tehát, mint méltóztatnak látni, ily nagy összeg folyik a szakszervezet állitólagos pénztárába, egy évben 2.177,000.000.« (Nagy mozgás. — Szabóky Jenő: Ez a súlyos adóztatás! — Pikler Emil: Mi nem csinálunk hamis frankokat. Nekünk becsületes pénzre van szükségünk! — Nagy zaj. — Felkiáltások a szélsőbalon: Rosszindulat!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Viczián István: Nem folytatom tovább a levél felolvasását, (Zaj. — Szabóky Jenő: A szegény munkások dolgait meghallgathatják!) mert itt már inparlamentáris kifejezések következnek, azokat tehát nem olvashatom fel. Az inparlamentáris kifejezéseket »nagyságos elvtársakkal« szemben használják. (Derültség a jobboldalon.) E levél szerint több mint kétmilliárdnyi összegről van szó, csak egy szakszervezetnél, és ez csak egy célra befolyó összeg, de ugyanannál a szakszervezetnél más célokra is, pártadóra, segélydíjra stb. folynak be pénzek és valamennyi szakszervezetnél vannak ily befolyó díjak, vagyis itt a nmnkásoknak nagyon sok milliárdjáról. (Pikler Emil: Nem is frankokról, hanem magyar pénzről! — Csontos Imre: Nem kell oda frank, amennyi pénzük van, testvér! — Varsányi Gábor: Nincs szükségük frankra, van pénzük elég! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Viczián István: Azt hiszem t. Nemzetgyü5. évi február hó' 3-án, szerdán. lés, ahol ily horribilis összegeket kezelnek, ott nagyon is szükséges az évenkinti közgyűlés és nem lehet ezt elhárítani azzal, hogy soha nem létező rendkívüli közgyűlések, vagy helyi csoportok sehol nem létező állitólagos önkormányzatán belül számoljanak el. (Ugy van! a jobboldalon: — Felkiáltások a szélsőbalon: Minden negyedévben van vizsgálat! Mit akarf — Pikler Emil: Sürgős gyógykurára van szüksége!) Peyer képviselő ur előbb idézett szavai szerint azt mondotta, hogy a helyi csoportok taggyűlésén »joga van minden tagnak indítványt tenni, amelyet a központi vezetőséghez tartoznak megfelelő elbírálás céljából átküldeni«. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Maga Peidl képviselő ur is másként adta elő ezt a dolgot, ö ugy mondta: »a valóság az, hogy igenis minden szakszervezeti tag az ő szakosztályában vagy helyi csoportjában megteheti a maga indítványát és amennyiben ezt a szakosztály, vagy a helyi csoport magáévá teszi, akkor a közgyűlés napirendjére kerül.« Már ez is egészen más valami, mint amit Peyer mondott, mert már Peidl szerint is nem bármely indítványt, hanem csak az olyan indítvány kerülhet a szakszervezet központi közgyűlése elé, amely a helyicsoportban többséget reprezentál. (Rothenstein Mór: Az egész világon igy van!) De a legdemokratikusabb nyomdászszakszervezetben nem igy van. Nevezetesen a nyomdászszakszervezet alapszabályainak 34. §-a értelmében »indítványokat a közgyűlésre csak az egyesületi választmány, felügyelőbizottság, vagy egyes kerületek nyújthatnak be, utóbbiak ismét a közgyűlés előtt 24 nappal, a választmányhoz tartoznak írásban beterjeszteni.« Tehát csak a kerület, indítvány ózhat, a fiókoknak még ennyi joguk sincs. A kerületekből is csak az az indítvány , jön a közgyűlés elé, amely a kerületi gyűlésen többséget kapott, vagyis a legerősebb kisebbség is teljesen el van nyomva a legdemokratikusabb szakszervezetben, amiből következik, hogy a többi, kevésbé demokratikus szakszervezetben még kevésbé élhetnek a tagok ily jogokkal. (Pikler Emil: A ny~™dászok még sem fognak kilépni! Az ön beszéde dacára! Egy sem lép ki!) Persze, hogy nem lépnek ki, hiszen én is ezt mondom. Önök rögtön kidobnák a munkából. (Zaj.) Peyer képviselő ur a nyomdászszakszervezet legdemokratikusabb jellemvonását főkép abban látta, hogy az egyesület tisztviselőit nem az egyesület vezetősége választja, hanem a tagok összessége. Én ebben nem látok nagy demokráciát, hogy nem az egyesület vezetősége választ, mert ez nem is Ápolna választás, hanem kinevezés. De Peyer még ezekben is tévedett, amely szavait most felolvastam. Nevezetesen a nyomdászszakszervezetben a tisztikart a küldött közgyűlés választja az alapszabályok 34. § 1. pontja értelmében. Az egyesületi orvosokat és hivatalnokokat pláne a választmány veszi fel és bocsátja el, és csak a véglegesen alkalmazandó hivatalnok-jelölteknek a választás előtt megállaoodott névsorát bocsátják nyomdánként a tagok szavazása elé. Ha nem akarják feltételeztetni magukról, hogy nem jóhiszeműen foglalnak állást, akkor lehetetlen ezek után azt mondani, hogy én nem • értek a szakszervezetekhez, mert én pontosan idéztem a rendelkezéseket, és ebből minden jogász, sőt a nem jogász is pontosan megállapíthatja, hogy én nagyon helyesen és alaposan mutattam reá, hogy a szakszervezetekben a
