Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

A nemzetgyűlés 500. ülése 1926, Beyer képviselő úr erre vonatkozóan szószerint ezeket mondta. Azért idézem szó szerint, hogy minden egyes mondatát külön cáfolhassam. Azt mondja Peyer képviselő ur (Olvassa): »Az egyesület helyi csoportokra tagozódik.« A helyi csoportok önálló működést fejtenek ki, alapszabályaik szerint minden hónapban taggyűlést kell tartamok,« »Minden taggyűlésen joga van minden tagnak indítványt tenni, amelyet azután a központi vezetőséghez tartoznak megfelelő elbirálás céljából átküldeni.« Azt mondta továbbá Peyer képviselő ur (Olvassa): »A helyi csoportok minden évben közgyűlést tartanak amelyben a vezetőség nyilvánosan tartozik beszámolni, az ellenőrök a pénz kezeléséről nyilvánosan teszik meg jelentésüket.« Megengedem, hogy ez gyönyörűen van mondva, de ahány mondat, annyi szemfényvesztés. (Rothenstein Mór: Ezt szabad mondani! — Nagy zaj.) Bizonyitani fogom, hogy valótlanság. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Talán zsinórmértékül vehetjük ismét a legdemokratikusabb szakszervezetet, a Rothenstein-féle nyomdászszakszervezetet. (Varsányi Gábor: Rájár a rud Móric! — Derültség a jobboldalon.) A nyomdászszakszervezet alapszabályainak 41. ^-a értelmében (Rothenstein Mór: Nem Viczián dönti el, hogy a nyomdászoknál ki az elnök.) az egyesület vidéki tagjai fiókokat és kerületeket alkotnak.« Méltóztatnak hallani az egyesület vidéki tagjai, tehát a fővárosiak nem, holott a nyomdászszakszervezet circa 5900 tagja közül circa 4200 a fővárosban van. Tehát az összes tagok közel háromnegyed része ab ovo ki van zárva az állítólagos helyi önkormányzat eldorádójából és mivel a központban sincs önkormányzati élet, ezek teljesen az autonómián kivül esnek. Ezekután már az^ összes szakszervezeti tagok alig egynegyed részénél lehet szó a központit pótló helyi önkormányzat áldásáról. (Szabó Imre: A nyomdászoknak kell az indemnités? — Urbanies Kálmán: Nem. A frankhamisitóknak. Önök arról beszéltek. — Malasits Géza: Kell valamivel a figyelmet elterelni. — Zaj. —- Elnök csenget.) De a^ helyi önkormányzat is csak akkor lehet áldásos, ha ott valóban van önkormányzat. Hiába dicsekszenek Peyer képviselő úrék azzal, hogy a fiókok minden hónapban tarthatnak közgyűlést. Az önkormányzathoz nem elég, hogy közgyűlés legyen, hanem szükséges, hogy az önkormányzati közületnek hatásköre is legyen. Mit ér a közgyűlés, ha ott nincs mit tárgyalni, ha annak az önkormányzati testületnek nincs hatásköre. Nézzük meg a nyomdász-szakszervezet alapszabályait, hogy ott miben áll a hatásköre özeknek a kerületeknek és fiókoknak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A nyomdászszakszervezeti alapszabályok 41. §-a értelmében a »fiók hatásköre abból áll, hogy a tagdíjakat beszedi. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez a fontos! — Rothenstein Mór: A minister jóváhagyta.) minden héten elszámolja és rendeltetési helyére a központhoz juttatja; továbbá ellenjegyzi a betegségi és munkanélküli bizonyitványokat.« Punktum. Nincs tovább! Eimyi' az ee:ész. (Szabóky Jenő: Elég ez azoknak! —Zaj) Most nézzük meg, mi a hatásköre a kerületnek. Ennek talán nagyobb a hatáskörei A 41. szakasz értelmében — szóról-i=zóra idézem — »a kerület hatásköre a tagdíjak elszámolása (Varsányi Gábor: Mejgint a hatosok!) és a segélyek alapszabály szerint való kifizetése, amelyekért az illető szervek felelősséggel tarévi február hó 3-án, szerdán. 137 toznak. A kerület hetenkint elszámol a központnak.« Punktum. Ez sincs tovább. (Szabóky Jenő: Nem elég ez a munkásoknak? — Urbanies Kálmán: Ez a szabadság! Fizetni szabad! — Zaj.) A t. szociáldemokrata képviselő urak, akik azt mondják, hogy én nem értek a szakszervezethez, ezt nevezik komoly önkormányzatnak, és ezt tartják az önkormányzat olyan eldorádójának, amellyel pótolhatják a központi közgyűlések tartását. (Benárd Ágost: Demokratikus felfogás!) Nem tudom, mit szólanának a t. túloldalon ahhoz, ha a magyar törvényhatóságok és községek autonómiája mindössze abban merülne ki, hogy joguk van az állami adókat beszedni s a központi állampénztárhoz beszállítani. Már pedig ez a két dolog teljesen analóg. (Igaz! XJgy van! a jobboldalon. — Szabóky Jenő: Ügyes dolog!) Ezt az önkormányzatot, ezt az ál-alkotmányt nevezi Peyer képviselő ur szinte már túlzásba menő demokráciának. (Élénk derültség a jobboldalon. — Benárd Ágost: Minden ilyen őszinte náluk!) Valóban nem tudom, hogy az én hitsorsosom, Szakács Andor képviselő ur micsoda hasonlatosságot talál e között a fura alkotmány és a református egyház komoly önkormányzata között. (Szeder Ferenc: Ez volt a nagyotmondás, forradalmi államtitkár ur.) Peyer képviselő ur azt mondotta, hogy »a helyi csoport minden évben közgyűlést tart, amelyen a vezetőség nyilvánosan tartozik beszámolni, és az ellenőrök a pénz kezeléséről jelentést tesznek.« Hát t. Nemzetgyűlés, a legdemokratikusabb nyomdász-szakszervezet alapszabályai ilyen rendelkezést ugyan nem tartalmaznák, de ha ez a szabály érvényesülne is valamelyik szakszervezetben, ez legfeljebb csak arra vonatkozhatik, hogy a helyi csoportban mennyi pénzt szedtek be és mennyi pénzt küldtek be Rothenstein úrék központi kasszájába. Ellenben sokkal érdekesebb tudni azt, hogy a központ mit csinál aa oda beszállított milliárdokkal, a munkások milliárdjaival, mert hiszen közgyűlést a központban nem tartanak, és hiába állították a múltkor, hogy a fiókegyesületekben van a tulajdonképeni önkormányzat, én most kimutattam, hogy ott sincs. Kinek számolnak tehát ők a munkások milliárdjaival és ki ad nekik felmentést az elszámolásira? (Rothenstein Mór: Talán gyanúsítani akar? — Zaj a jobboldalon.) Nem akarok gyanúsítani, csak elszámolást követelek. (Rothenstein Mór: Hát a hatóság nem ellenőriz?) Távol áll tőlem, Rothenstein ur. minden gyanúsítás, én esak^az elszámolást követelem. (Rothenstein Mór: Önnek nincs joga hozzá! — Kabók Laios: Semmi köze hozzá! — Felkiáltások a jobboldalon: Közpénzről van szó! — Rothenstein Mór: Vagy talán a minister helyett beszél? —. Kabók Lajos: Adja vissza az elrabolt mozikat. — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Azt hisz'em, a nemzetgyűlés minden egyes tagjának joga van mindenütt, ahol közpénzeket kezelnek, elszámolást követtelni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De nekem más jogcímem is van erre. Engem felkértek a nyomdász munkások, hogy ezt a kérdést ide a nemzetgyűlés elé hozzam. (Felkiáltások a jobboldalon: No, Móric! — Varsányi Gábor: Köz jegy z/ői meghatalmazás!) Igenis, t. Nemzetgyűlés, egy levelet kaptam a nyomdász munkások köréből. Hogy ez a levél névtelen levél, az természetes, mert szegény páriák nem merik elárulni a kilétüket, félnek az üldözéstől. (Varsányi Gábor: Félnek a Mórictól!) De hogy autentikus hely-