Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

136 A nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán. Peyer képviselő ur azt mondta, hogy én csak egyetlenegy olyan szakszervezetet tudtam megnevezni, amelyben háromévenkint csak egy közgyűlést tartanak. (Rothenstein Mór: Küldöttközgyűlést!) ügy látom, Peyer képvi­selő ur nem kellő figyelemmel hallgatta beszé­demet s épen ezért szives figyelmébe ajánlom, hogy olvassa el utólag a Ház naplóját, amely­ben meg fog győződni arról, hogy én névsze­rint is három olyan szakszervezetet neveztem meg, amely háromévenkint tartja, illetve akarná tartani közgyűlését, (Zaj a szélsőbal­oldalon.) még pedig a nyomdászszakszerveze­tet, a fanxunkások szakszervezetét és a hús­ipari szakszervezetet. (Zaj.) Ezenkívül hozzá­tettem azt, amit előbb is mondtam, hogy a szakszervezeti tanács felirt a belügyminister urhoz^ hogy az összes szakszervezeteknek en­gedélyezze, hogy háromévenkint csak egy köz­gyűlést tartsanak. (Zaj a jobb- és baloldalon. — Malasits Géza: Golyó van a hasukban és erről beszélnek! — Szeder Ferenc: Ez Magyar­ország! Maholnap összedől az ország és erről beszélnek!) fia önök ezekután azt állítják, hogy nem értek a szakszervezetek ügyeihez, ebből minden elfogulatlan ember megállapít­hatja, hogy — ugy látszik — a szakszervezetek elevenére tapintottam. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Benárd Ágost: Az az egj gyűlés is forma­ság! — Elnök csenget. — Malasits Géza: Miért csácsog? Nincs okosabb dolga, mint ilyeneket összebeszélni? — Zaj.) Peyer képviselő ur szememre vetette, hogy főképen épen a nyomdászszakszervezetet tá­madtam, amely Peyer képviselő ur szavai sze­rint az összes szakszervezetek között a legde­mokratikusabb, sőt, hogy szavait idézzem, már szinte a túlzásba menően demokratikus. Na­gyon örülök, hogy a képviselő ur ezt a meg­állapítást tette, mert ezzel nagyon megkönnyíti mai beszédemet, t. i. ezek után szükségtelen, hogy az összes szakszervezetek alapszabályai­val operáljak, bár azok itt mind rendelkezé­semre állanak, hanem elegendő lesz, ha az egyes kérdéseknél, amelyeket tárgyalás alá > r eszek, főképen a nyomdászszakszervezet^ alap­szabályaira mutatok rá. (Rothenstein Mór: Ez fáj a legjobban!) mert ha ennek alapján meg­állapittatik, hogy ott egyik és másik kérdés milyen reakciósán van szabályozva, ebből az egész t. Nemzetgyűlés tisztán látni fogja, hogy ez a reakció az összes szakszervezeteknél egy­öntetű rendszer. (Pikler Emil: Nem lehetett őket felhasználni a frankhamisításnál ! — Zaj. Elnök csenget. —- Pikler Emil: Az a bűnük! — Klárik Ferenc: Halljuk, államtitkár ur a böl­csességet!) Peidl képviselő ur a háromévenkénti ren­des közgyűlés tartására vonatkozóan nem ta­gadta, hogy ilyen ritkán tartanak közgyűlést, de azt mondta, hogy ez csak a rendes közgyű­lésekre vonatkozik, ellenben ezenkívül ott van­nak a rendkívüli közg-yülések és az alapszabá­lyok gondoskodnak arról, hogy a szakszerveze­tek annyi rendkivüli közgyűléseket tartsanak, amennyit csak akarnak. Hát nézzük meg, hogy az alapszabályok miképen gondoskodnak a rendkivüli közgyűlésekről ! Itt van mindenekelőtt például a husiparo­sok szakszervezetének alapszabálya. Ennek 10. §-a értelmében — méltóztassék jól ügyelni — »rendkívüli közgyűlés összehívandó, ha a veze­tőség vagy a felügyelő bizottság azt kívánja, vagy a tagok háromnegyedrésze azt a tárgy megjelölésével kérelmezi«. (Élénk derültség a jobboldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy ez mit jelent! (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: De­mokratikus! — Derültség. — Benárd Ágost: Diktatúrát jelent!) A husiparos szakszervezet­nek többezernyi tagja az ország minden részé­ben, városában és falvában szerteszórva él. Ezek háromnegyed részének aláírását össze­gyűjteni technikai lehetetlenség. Ez oly hosszú időt és annyi pénzt igényelne, hogy aki ezt a szakszervezeti alapszabályt kodifikálta, az nem akarta, hogy a munkásság rendkivüli közgyű­lést hivathasson össze. (Igaz! Ugy van! a jobb­oldalon.) De t. Nemzetgyűlés, ne aprózzuk a kérdést, nézzük meg, hogy ez a kérdés hogyan van sza­bályozva a legdemokratikusabb szakszervezet­ben, a Rothenstein úrék nyomdász szakszerve­zetében. (Derültség és felkiáltások a jobbolda­lon: No, Móric! Most, most! — Rothenstein Mór: Büszke vagyok rá!) Felolvasom az erre vonatkozó rendelkezé­seket. A nyomdász szakszervezet alapszabá­lyainak 32. ^-a értelmében (Olvassa): »Rend­kívüli közgyűlés tartandó a) ha azt a választ­mány bármikor elhatározza, b) a felügyelő bi­zottság, mindegyik kerület, vagy négy fiók kel­lően megindokolt kívánságára.« Vagyis hogy a kérelem kellően meg van-e indokolva, azt a ve­zetőség, Rothenstein ur bírálja el. (Zaj és de­rültség a jobboldalon.) Ha pedig ő azt találja, hogy nincs kellőképen megindokolva, akkor nincs rendkivüli közgyűlés. (Esztergályos Já­nos: Az ország népe nem tudja, hogy honnan fizeti meg a lakbérét s akkor ilyen marhasá­gokkal jönnek ide! — Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. A képvi­selő urat kénytelen vagyok rendreutasítani és mivel kritikát bármely oldalról el lehet mon­dani s a képviselő uraknak nincs joguk, hogy ezt a kritikát sértő kifejezésekkel illessék, kér­dem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzá­járulni ahhoz az indítványomhoz, hogy Eszter­gályos János képviselő ur sértő kifejezése miatt a mentelmi bizottsághoz utasittassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványhoz hoz­zájárulnak, szíveskedjenek felállani. (Megtör­ténik.) Többség. Esztergályos képviselő ur te­hát a mentelmi bizottsághoz utasittatik. (Esz­tergályos János: Ez jellemzi önöket. — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Viczián István: Nem tudom, hogy ha én, vagy bárki közülünk inditváiiyt tenne a nem­zetgyűlésnek, hogy házszabályainkat oly érte­lemben módosítsuk, hogy az elnök ur az elna­polt nemzetgyűlést 50 képviselőnek csak kel­lően megindokolt kérelmére köteles összehívni, vájjon Esztergályos képviselő ur az ez elleni küzdelmet is marhaságnak minősitené-el Azt hiszem, hogy akkor épen olyan rekedtre kia­bálnák magukat, mint a január 19-iki ülésen. (Zaj.) De aki nem akarja, hogy máshol reakció legyen, az elsősorban a saját vezetése alatt levő egyesületben ne tűrjön és ne csináljon reak­ciót. (Varsányi Gábor: Söpörjön a maga háza előtt! — Nagy zaj. — Esztergályos János: Önök akarnak diktatúrát. — Urbanics Kálmán: Önök csinálták! — Esztergályos János: Amit önök csinálnak, az több, mint diktatúra!) Peyer képviselő ur, ellentétben Peidl kép­viselő úrral, a rendkivüli közgyűlésekről már egyáltalában nem beszélt, de viszont ő 1 azt mon­dotta, hogy ha nincs is a központban kellő számú közgyűlés, nem a szakszervezet köz­pontja a fő, hanem ott vannak a fiókegyesüle­tek, a helyi csoportok, ott van ám azután az önkormányzatnak, a munkás alkotmányosság­nak nagy eldorádója. T. Nemzetgyűlés, köves­sük őket a helyi önkormányzatokba, a fiókokba is, az alapszabályaik alapján és nézzük meg, hogy mi van ott. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)

Next

/
Thumbnails
Contents