Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-500

134 A nemzetgyűlés 500, ülése 1926. kasok még most ne szabaduljanak feil, de — amint a kis ravasz mondja — a lakbéreiket kiépítjük, emelni fogjuk és igy megmaradhat a lakások megkötöttsége. A háziurak ezzel nagyon meg lesznek elégedve. Hiszen ha a lakások felszabadítása által, tehát nem törvényes alapon emelik a házbéreket, uzsorásoknak fogják őket mondani, ha azonban legális utón emelhetik a béreket, akkor ezt az epitetont nem fogják megkapni és arra fognak hivatkozni, hogy csak azt teszik, amire nekik a törvény jogot ad. Ismét azt látjuk tehát, hogy nem azoknak az érdékeit védik meg, akik a két kezük munkájából kénytelenek megélni. Hasonló a helyzet a munkásbiztositás terén. A legutolsó költségvetés tárgyalása során Frühwirth Mátyás t. képviselő ur volt az, aki a budapesti kerületi biztosító pénztárnak arról az idejéről beszélt, amikor még a munkásság érdekeltsége is bent volt az igazgatóságban. Az adminisztráció költségeiről citált adataira Saly Endre t. képviselőtársam a kellő választ már megadta. Én most arról akarok beszélni, ami a legutóbbi időben derült ki. Az történt, hogy a budapesti pénztárban, ahol az igazi beteg csak akkor kap táppénzt, ha már alig tud mozogni, több mint másfélmilliárdot sikkasztottak, anélkül, hogy erre éveken át rájöttek volna. Ennek oka, hogy az uj rendszer kidobta a legérdemesebb tisztviselőket, a hozzáértőket és olyanokat helyezett oda, akik érdemeket szereztek a kurzus körül, a munkához azonban nem értenek. A minister ur azonban még mindig nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy az autonómiát helyreállítsa. Beterjesztett ugyan egy törvényjavaslatot, de, hogy ennek tárgyalására mikor kerül sor, hogy Vass József lesz-e a minister ennek tárgyalása idején, azt senkisem tudja megmondani. Ha nem ő lesz a minister, akkor vissza kell vonni ezt a javaslatot, talán uj javaslatot készítenek és ha az uj ministernek is olyan hosszú időre lesz szüksége az uj javaslat elkészítéséhez, mint a mostani minister urnák, akkor nem hiszem, hogy sokan fogjuk megérni ezt az időt. A mostani rezsim megszüntette a kerületi pénztárban a táppénzellenőrzési osztályt Mint hogyha csak szándékosan akarta volna, hogy ilyen dolgok történjenek. Ilyen óriási intézményben nincs szükség arra, hogy ellenőrizzék a kezelést! Amig az autonómia megvolt, a felügyelőbizottság minden osztályban rendszeresen figyelte a kezelés menetét. Abban az időben nem történhetett meg az, hogy éveken keresztül sikkasszanak, anélkül, hogy rájönnének. Ez csak azért volt lehetséges, mert az ellenőrzési osztályt megszüntették. (Klárik Ferenc: Okmányokat hamisítottak a kurzus emberei.) Amidőn szociálpolitikáról beszélek, lehetetlen meg nem emlékeznem a g'enfi egyezményről. Mint tudjuk, van egy nemzetközi állami hivatal, melyet a Népszövetség kreált. A szerencsétlen háború befejezése után a békei'eltételekbe olyan szabályokat vettek fel, amelyek az egyes államok munkásságának érdekeit szolgálják. Ezen szabályok kiépítése érdekében alakult a nemzetközi állami munkahivatal, melynek tagja Magyarország is, mint a Népszövetség tagja. A magyar kormány képviselteti magát e hivatal értekezletein, igy tehát morális kötelessége volna, ho^v az ott hozott határozatokat betartsa és benyújtsa azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az értekezleten hozott határozatokból következnek. A magyar kormány odáig még elmegy, hogy beterjeszti ezeket a javaslatokat, de törvény- ' évi február hó 3-án, szerdán. erőre emelkedésüket nem szorgalmazza. Magyarország ezen a téren is azon országok közé tartozik, melyek az utolsó helyen állnak. Határozatokat hoztak a munkaidő, a mezőgazdasági munkások egyesülési és szervezkedési szabadsága, a gyermekmunka ügyében stb-, azonban a kormány ezeket a határozatokat nem vitte át törvényjavaslatok formájába, ratifikálni nem akarja, de azért mégsem restelli elküldeni képviselőit ezekre az értekezletekre. Mindezek alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy az indemnitási törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés balról.) Elnök: Szólásra ki következik? Láng János jegyző: Viczián István! Viczián István! T. Nemzetgyűlés! Aránylag rövid időn belül ezúttal harmadszor szólalok fe a nemzetgyűlésben. Korábbi két felszólalásommal kapcsolatban a túloldalról szememre vetették, hogy keveset szólottam a tárgyhoz. Csodálom, hogy ez az észrevétel történhetett, mert hiszen köztudomású, hogy a házszabályok értelmében a költségvetési és indemnitási vita alkalmával a képviselőnek joga van bármely kérdésről beszélni. Némelyek azt ugy fogják fel, hogy valóságos kormányzati prqgrammot terjesztenek elő. Én azonban legfeljebb arra érzem magamat hivatottnak, hogy a közérdekű kérdések nagy tömkelegéből egyiket-másikat kiragadjam és azzal foglalkozzam. Nekem már régóta szándékom, hogy a közigazgatás reformjának kérdését fejtegessem itt a nemzetgyüés előtt. Azt hiszem ennek a kérdésnek tárgyalására némileg hivatott lehetek, mert hiszen évtizedek óta gyakorlatban és elméletben, sőt részben még tanszéken is foglalkoztam a közigazgatási joggal, a közigazgatással, sőt magával a közigazgatás reformjával. Talán annyival inkább tarthatna az én előadásom némi érdeklődésre számot, mert én közigazgatásunk hibáit lényegesen másban látom, mint a legtöbben és ehhez képest közigazgatásunk reformjának irányeszméit is máskép állapítom meg, mint azok a tudósok és államférfiak, akik ezzel a kérdéssel az utóbbi évtizedekben elméletben vagy pedig törvénykodifikálás utján foglalkoztak. Sajnos azonban, nálunk Magyarországon az utóbbi években az a helyzet, hogy legfeljebb csak félkézzel végezhetünk alkotó munkát, a másik kezével az ember — sőt sokszor egész erejével — kénytelen a legalaptalanabb állításokkal, sőt támadásokkal szemben védekezni. Mikor én novemberben itt, a nemzetgyűlés előtt felszólaltam, ezt azért tettem, mert a Bzélsőbaloldal részéről azzal vádolták a kormányt és bennünket is, a kormány háta mögött álló pártot, hogy ai szabadságjogokat elnyomjuk. (Klárik Ferenc: Igaz is!) Én már akkor rámutattam arra hogy ezzel a váddal épen a t. szélsőbaloldalnak van joga a legkevésbé a kormányt és a többségi pártot illeti, mert hiszen épen a szakszervezetek, az ő vezetésük alatt álló egyesületek azok a közületek, amelyek a munkás gyülekezési, egyesülési és egyéb közszabadságjogait elnyomják és épen a kormány az, amely a szakszervezetek vezetőségével szemben tőletelhetően védelmet igyekszik nyújtani a szakszervezetekben tömörült munkásoknak. (Pikler Emil: Csak a frankhamisitólk szakszervezetét nem bántják! — Zaj. — Klárik Ferenc: Nem volt elég a mozi? — Elnök csenget. — Klárik Ferenc: Eleget nyargalt a mozin! Mit akar a mi belügyeinkkel?) Elnök: Csendet kérek! (Klárik Ferenc: Most a szakszervezeteken nyargal és mindig valótlant állit!) Klárik képviselő urat kérem,