Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
114 A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. szerződés, a másik alkalommal pedig nem sürgős, egyszer a költségvetés keresztuihajszoiasa legfontosabb ténykedése a kormánynak, masszőr pedig belátva azt, hogy ez nem tud. kereszt ulmemii, ismetelten inüemnitás tárgyaltatik, a legfényesebb bizonyítéka annak a nagyarányú bizalmatlanságnak, amely a kormánynyal szemben erről az oldalról megnyilatkozik. Annak dacára, hogy a kormány az indemnitási törvényjavaslat után közvetlenül olyan fontos törvényjavaslatot tűzött ki napirendre, mint a na/jiaszonrészesedes eltörlése, nem mondhatunk le a kritika jogáról. Ezzel a joggal élni akarunk, mert a Kormány működésére vonatkozólag ei kell mondani véleményünket, biraiatunkat s meg kell jelölnünk azokat a kifogásainkat, amelyek miatt a kormánnyal szemben bizalmatlanok vagyunk. Az a kormány, amely a középpontjába került egy világ botránynak, szerintem nem számithat a nemzetgyűlés ellenzéki pártjai részéről bizalomra s nem is lett volna szabad ismételten felvetnie a bizalom kérdését, hanem be kénéit volna iátnia, liogy eljátszotta a maga szerepét s át kellett volna adnia helyét olyan kormánynak, amellyel szemben a nemzetgyűlés részéről nagyobb bizalom nyilvánul meg. T. N emzetgyülés ! Ami adórendszerünk és belpolitikánk, amelyekről beszélni kivánok, a legnagyobb mórtékben hozzájárulnak ahhoz a bizalmatlansághoz, amelynél fogva magát az mdeninitási törvényjavaslatot sem tudjuk megszavazni. Az adórendszer kérdését már több izben vetettük itt fel. Számszerű adatokkal bizonyítottuk és igazoltuk, hogy a kormány olyan adórendszert vezetett be, amely a kisexiszteneiákon épül fel, amely a kiskeresettel biró embereket sanyargatja és nyomorítja s lehetetlenné teszi, hogy megélhetésük valamelyes mértékben is biztositható legyen, Egy olyan kormány, amely az adórendszerét ugy építette fel, hogy a közvetlen adók alig egy ötödét, a közvetett adók ellenben négy ötödét teszik az állami adóbevételeknek, nem lehet támogatni s éppen ezért nem szabad csodálkozni sem a kormánynak, sem a kormány mögött álló pártnak, ha mi minden alkalmat megragadunk, hogy a kormánnyal szemben kifogásainkat és észrevételeinket elmondhassuk. Az olyan belpolitika, amelynek keretében az egyesülési és a gyülekezési jog mondhatom a hatóságok játékszere (Batitz Gyula: Nádosy szelleme!), mert egyesületeket fenntartani, gyűléseket rendezni teljesen a hatóságok kényétől-kedvétől függ, nem folytatható tovább. Erre vonatkozólag produkálhatnók a legkülönbözőbb gyülésbetiltási végzéseket, — sokat be is mutattunk már ezekből — amelyek indokolásukban a leglehetetlenebb dolgokra hivatkozva tagadják meg a gyűlések engedélyezését. Itt van azután az a másik tény, hogy a munkások egyetlen lapját, a Népszavát, immár 421 nap óta kitiltotta a kormány az utcáról és nem teszi lehetővé, hogy a munkások ezen egyetlen lapja az. utcán árusítható legyen. Ez is rávilágít arra a belpolitikára, amelyet ez a kormány produkál. Hasonlóképen áll a közszabadságok kérdése s ezért — ismétlem — nem szaibad a kormánynak csodálkoznia azon, — sőt ezt kell természetesnek tartania — ha az ellenzék s különösen a szociáldemokrata párt részéről a legnagyobb fokú bizalmatlanság nyilvánul meg vele szemben. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Majd rátérek még beszédem folyamán bővebben is erre a kérdésre, most azonban, tekintettel arra, hogy a népjóléti minister ur évi január hó 30-án, szombaton. jelenlétével szerencséltet, bátor leszek megragadni az alkalmat, hogy egy, a minister ur hatáskörébe vágó visszás állapotra felhívjam figyelmét és sürgős intézkedés megtételére kérjem. (Halljuk! balfelöl.) Nevezetesen beszólni akarok azokról az emberekről, akiknek látásuk megromlott s ennek következtében szemüvegre van szükségük. Ezek az emberek sajátságos helyzetbe jutottak az utóbbi időkben. Ezt a sajátságos helyzetet különösen a gazdasági, leromlás idézte elő. Azelőtt a békében, amikor gazdaságilag jobban volt szituálva a legtöbb ember, nem volt olyan nagy probléma egy szemüveg beszerzése. Akkor azt a pénzt mindenki ki tudta szakítani keresetéből és nem igen szorult rá arra, hogy a különböző betegsegélyző-pénztárak receptjét, egyszóval az ingyenes szemüvegek kiszolgáltatását igénybe vegye. Azonban változtak az idők. Ma már azok a betegek, akik szemüvegre szorulnak, az összes szemüvegigénylőknek mintegy 70—80% -át, tehát igen nagy részét teszik, és megváltozott a helyzet a szemüvegkiszolgálás terén is, olyan irányban, amint azt talán sokan nem is tudják, — valószínűleg maga a minister ur sem tudja — hogy valóságos monopólium-rendszer alakult ki. A kereskedelmi tárca általános vitájánál már benyújtottam egy határozati javaslatot a közszállitási szabályzat módosítására vonatkozólag. Annak idején rövid idő állott rendelkezésemre; nem tudtam megokolni, miért tartom szükségesnek e szabályzat módosítását, ezért most ragadom meg az alkalmat, s csak egyetlen egy dolgot leszek bátor határozati javaslatom támogatására elmondani. (Halljuk! balfelöl,) A közszállítási szabályzat annyira hián3 7 os, hogy épen ezen hiányosság révén történhetett meg az, hogy a szemüvegkiszolgáltatás monopóliumszerűén kezeltetik nálunk, illetőleg, hogy egész Budapesten egyetlen egy látszerész-eég szolgálja ki az összes szemüvegigénylőket. A betegsegélyző-pénztárak is mind egyetlenegy helyre utalják a recepteket, s akár a kerületi pénztár, akár a Ferenc József betegsegélyzőpénztár, a Máv., a posta, vagy bármely más betegsegélyző-vállalat állítja is ki a receptet: azok mind egy céghez szólnak, amely itt van a főváros szivében. Eltekintve attól, hogy ez a monopólium, amit senkinek juttatni nem szabad, rá akarok mutatni a szemüvegigénylők visszás helyzetére is. A megromlott látásuaknak mindenekelőtt orvoshoz kell menniök; orvoshoz mehet mindenki szabadon, felkeresheti a lakásához legközelebb eső orvost, aminthogy ha gyógyszerre van szüksége, azt is a lakásához legközelebb eső gyógyszertárban vásárolhatja meg. Ellenben ha szemüveg kell valakinek, akkor lakjék bár a főváros egyik vagy másik sarkában, kénytelen a főváros szivébe jönni be szemüvegért. (Batitz Gyula: A Muzeum-körutra!) Ugy van, egyetlenegy helyre, a Múzeum körutra, akár Óbudáról, akár Kőbányáról, mert ez az egyetlenegy cég az, amely monopóliumszerűén kezeli az összes betegsegélyző-pénztárak szemüvegkiszolgá] tatását. Én tarthatatlannak Ítélem ezt az állapotot, éppen ezért bátor vagyok a népjóléti minister ur figyelmét fehivni arra, nézzen körül ezen a téren és tegye szigorú vizsgálat tárgyává ezt az ügyet. Ne tűrje meg, hogy a szemüvegre szoruló betegpénztári betegek olyan hosszú időt legyenek kénytelenek eltölteni a szemüvegek beszerzésével, mint amennyibe telik az, ha mindenkit egy helyre utalnak. E mellett a betegek ennek az egy cégnek ki is vannak szolgáltatva, mert a cég jól tudja, hogy a beteg
