Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-499

À nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. 115 azzal a recepttel máshová nem mehet, ugy szolgálja tehát ki az illetőt, ahogyan akarja s a beteg még panaszt is hiába emel, nem mehet máshová szemüveget vásárolni, annak ellenére, hogy Budapesten kb. 30 látszerész cég van. Ebből következtetve sejthető valami a háttérben. Ma t. L annyira felszaporodott már a betegpénztárak által kiutalt szemüvegek ára, a kiszolgáltatás költsége, hogy ez az összeg évenkint kb. 2—3 milliárd koronát tesz ki, 2 milliárdot mindenesetre, már pedig én semmiképen sem tartom megengedhetőnek, hogy egy ilyen jelentős — mondjuk igy — közszállitást egyetlenegy cég bitoroljon. Ehhez, kell valaminek fűződnie. Ez a cég valószínűleg nagy befolyást tud gyakorolni azokon a helyeken, ahonnan minden versenytárgyalás kiírása nélkül évek hosszú sora óta a maga részére tudja biztosítani a szemüvegek kiszolgáltatását. De van ennek egy másik, gazdasági következménye is, még pedig az, hogy a munkanélküliség kérdése is — ha talán csak kis mértékben is — belekapcsolódik ebbe. Azok a cégek ugyanis, amelyek nem tudnak ebből a közszállitásból kapni, egyébként luxuscégek lévén — hiszen a látcsövek és egyebek igazán luxuscikkek, amelyekre ma nemcsak szükség, hanem pénz sincsen, ugy hogy csak a legjobb módban lévő emberek tudnak ilyesmiket vásárolni, — olyan helyzetbe jutottak, hogy vállalkozásuk mindinkább r szűkebbre és szűkebbre szorul, munkáslétszámukat kénytelenek egyre erősebben csökkenteni, sőt ha a viszonyok rövidesen meg nein változnak, rövid egymásutánban várható ezeknek a cégeknek megszűnése is s ezzel kapcsolatosan a munkásoknak teljes egészükben való elbocsátása, aminek folytán a munkanélküliség ujabb növekedése következik beTiszteit Nemzetgyűlés! A közszálitási szabályzat, ha kellőképen módosítva van, kizárja majd azt, hogy ilyesmi megtörténhessék, hogy egy ilyen nagy közszállitást minden versenytárgyalás nélkül egyetlen egy cég tudjon magának megszerezni. Felhívom tehát a minister ur ügyemét a közszállitási szabályzat módosításának sürgős szükségére és arra kérem, hogy vizsgálat tárgyává téve az elmondottakat, a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék. Érdeklődjék talán a minister ur a németországi állapotok iránt. Ott a szemüvegkiszolgáltatás is ugyanúgy történik, mint a gyógyszerkiszolgáltatás. Mindenki ott, annál a látszerész-cégnél szerzi be a maga szemüvegéit, amely cég lakóhelyéhez legközelebb esik. Nem kell tehát annak a betegnek hoszszabibi időt eltölteni« azzal, hogy a perifériákról a város szivébe kénytelen egy szemüvegért elmenni. Az e tekintetben nálunk meglévő állapotok tűrhetetlenek, tovább hatályban nem hagyhatók s ezért ismételten is kérem a minister ur sürgős intézkedését. Áttérek ezek után hasonló természetű gazdasági kérdésekre. Nem lehet eleget beszélni az ebben az országban uralkodó gazdasági állapotról. Olyan súlyos válságba jutott Magyarország egész gazdasági élete, hogyha százszor annyi beszéd hangzanék el is erről a témáról, mint amenniy tényleg elhangzik, akkor sem lehetne a gazdasági élet válságát minden vonatkozásban a kellő formában feltárni. Ezért beszélek a kérdésről én is, bár többször szót emeltem már e tárgyban. Nevezetesen szóvá kell tennem, hogy a pénzügyminister ur részéről ismételten nagy biztatások hangzottak el a beruházásokat illetőleg. Hét hónappal ezelőtt megbiztatott már minket a minister ur, kijelentéseiből azonban alig valósult meg valami. Erőteljesen keli tenát követelnünk, hogy a gazdasági válság csökkentésére — mert a válság megszüntetéséről beszélni sem merek — a kormány részéről minden megtörténjék. Jól tudom, nogy a válság csak évek hosszú sora után lesz me g szüntethető, ellenben kellő jóakarattal ma is enyhíthetne a helyzeten a kormány, természetesen nem ígéretekkel, hanem tettekkel, cselekedetekkel. Epen ezért fölöslegesnek tartom annak unos-untalan való hangoztatását is, hogy a kormány ennyit és ennyit fordít beruházásokra. Minket légióként az, érdekel, hogy a tervezett beruházásokat tényleg méltóztassanak is megvalósítani. Igaz, hogy folytonosan azt halljuk, hogy ez is megtörtént, az is, ezzel szemben azonban a mi értesüléseink egészen mások. (Bud János pénzügyminister: Rossz az értesülés!) Én, minister ur, nem akarok szembeszállni önnel. Lehet, hogy a minister ur értesülései jobbak, kell is, hogy jobbak legyenek, ha azonban ezeket a beruházásokat tényleg foganatosították volna, ha nem történt volna annyi halogatás és nem történnék továbbra is halogatás, akkor a gyárakban a munkálatok máskép folynának, akkor a különböző ipari vállalkozások nem volnának kénytelenek továbbra is a munkáslétszám csökkentéséhez, a munkaidő redukálásához, a munkások szabadságolásához folyamodni, mert olyan arányú beruházásoknál, amilyenekről itt a pénzügyminister ur szólt, ezek hatásának már mutatkoznia kellene. Hogy csak az államvasuti és poistai beruházásokról szóljak, ha csak azokat a megrendeléseket veszem figyelembe, amelyeket a minister ur mozdonyok, vagonok gyártására, a posta, a távírda szükségleteinek kielégítésére jelölt meg, ezeknek a megrendeléseknek a gyárakhoz való eljuttatása már kell, hogy bizonyos mértékben csökkentse a munkanélküliséget. Épen azért voltam bátor ezt a kérdést most már ismételten feszegetni és a minister úrral szemben azt állítani, hogy a rendelések nem jutottak el a gyárakhoz, mert még mostanában is szabadságolások, munkáslétszánicisökkentések vannak folyamatban a gyáraknál. Ha ez továbbra is igy fog folyni, ha a közelgő tavaszt kellőképen ki nem használják a félbemaradt építkezések megindítására, akkor ismét nagyon szomorú idők elé nézünk. De az, aki a munkálatok elvégzése tekintetében kissé tájékozott, tudja nagyon jól azt is, hogy ha valaki épittett, azt az időt, mely alatt építeni nem lehet, felhasználj 3- ci rí* ci s hogy az építéshez szükséges különböző tervrajzok elkészüljenek, hogy az épülethez a gyárakban, műhelyekben elkészítendő különböző anyagok elkészíttessenek. Ha azonban ezirányban érdeklődünk, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy sem nagyobbszabásu tervrajzokról nem hallunk, sem pedig a különböző üzemek, műhelyek és gyárak az, építkezéshez sükséges különböző anyagrendeléseket nem kaptak. Ami van, az olyan lényegtelen, hogy megközelítőleg sem áll arányban azokkal a tervekkel, amelyeket már másodízben is hallottunk a pénzügyminister ur részéről elmondani. ; I i I ; ! :- í ! Joggal aggályosko

dunk tehát, joggal félünk a jövőtől, mert közeledünk már a tavasz felé, kezdünk már kimenni a télből és ilyen időben már kellene kezdődniük az építkezési előmunkálatoknak, de földmunkálatokat alig-alig, vagy sehol sem látok. Hogyan remélhetünk tehát építkezést, komoly beruházási munkát, hogyan remélhetjük a munkauélküliség csökkenését, a munkanélküliségből eredő nyomorúság