Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-499
A nemzetgyűlés 499. ülése 1926. évi január hó 30-án, szombaton. 113 úgyminister, illetőleg annak közismert ezivtelen referense, aki minden olyan kérdésben, amely a ténylegesek vagy a nyugdíjasok fizetését illeti, a legridegebb álláspontra helyezkedik évek hosszú sora óta, s aki — ugy látszik — épen azzal szerzett pozieiót magának a pénzügyministeriumban, hogy a tagadás álláspontján áll következetesen évek hosszú sora óta. Hiába sorakoztatunk itt fel adatokat az unalomig, úgyhogy sokszor némely kérdést már annyiszor érintünk innét, hogy a napilapokban azt mondják rólunk, hogy ugyanazt a beszédeket mondjuk el, mint évekkel ezelőtt, hiába minden, a pénzügyministerium referenseinek konokságán megbukik minden olyan törekvés, amely a nyugdíjasok nyomorára hivatkozva, annak az emberi osztóigazságnak érvényesülését követeli, hogy a nyugdíjasok sorsa a ténylegesek sorsával a legszorosabban egybekapesoltasisék, s valahányszor az állam segitőkeze a ténylegesek hóna alá nyúl, ugyanakkor az a segitőkéz emelje fel automatice az ugyanezen segítésre még jobban rászorult nyugdíjasok illetményeit is. Mindnyájan vissza kell, hogy emlékezzünk — különösen azok, akik a középosztály tagjai vagyunk — a régi világra, amikor még gyermekek voltunk, s amikor majdnem minden udvarban, nemesi kúriában volt egy vagy # esetleg több olyan öreg cseléd, aki munkaerejét már elveszítette, dolgozni nem tudott, s az ilyen öreg cselédet a mi apáink nem űzték el a háztól, hanem tartották, lakást és ellátást adtak neki, amikor megbetegedett ápolásban részesítették, és amikor meghalt, az uraság* temettette el azoknak az érdemeknek megfelelően, amelyeket az ilyen öreg cseléd gazdája érdekében évek hosszú során keresztül végzett munkájával szerzett. Ez volt régen, ezt láttuk gyermekkorunkban, ezt láttuk apáinktól. Ez jut most eszembe, amikor a nyugdíjas katonatisztekről, az állam régi, öreg cselédeiről ilyen fiatal képviselő, mint Dréhr Imre t. képviselőtársam (Dréhr Imre előadó: Csak a Nyukosz vezetőségéről beszéltem, nem a nyugdíjas katonatisztekről!) olyan nem méltóan emlékezik meg. (Dréhr Imre előadó: Csak a Nyukosz vezetőségéről beszéltem!) Ahelyett, hogy a t. képviselő ur segítene kormánypárti oldalról is szorítani a ministert a nyugdíjas katonatisztek ellátásának javítására, (Dréhr Imre előadó: Ezt meg is tettem a nyugdíjasok érdekében, de a Nyukosz vezetőségének uszítását nem hagyhattam szó nélkül!) a t. előadó ur segítségére siet a ministernek, aki elfelejt talpraállani saját tiszttársai érdekében. Azt kellene látnunk gróf Csáky honvédelmi minister úrtól, hogy kabinetkérdést eisinál abból, amikor arról van szó, hogy a harctéren szerzett érdemeik után, hosszú évtizedek munkája után és hadikitünietésektől elborított mellel éheznek és nyomorognak nyugdíjas katonatisztek. (Hedry Lőrinc: Jobb nyugdíjuk van, mint a polgári nyugdíjasoknak!) Sajncs, azt kell mondanom, hogy kivesztek azok az urak, — amilyenek apáink voltak, — akik az öreg cselédet megbecsülték. (Zaj.) A főméltóiságu kormányzó ur Szent István napján ott volt a Ludovika Akadémiában az újonnan kinevezett tisztek felavatásánál és nagy beszédet mondott a katonai pálya szépségéről, arról" a nemes hivatásról, amelyet a katonai pálya jelent, s azt mondotta, hogy a katonai pálya a legszebb a világon. Ha a főméltóságu kormányzó urnák ezt a kijelentését összehasonlítom azzal a bánásmóddal, amelyben a nyugdíjas katonatisztek részesülnek, azt kell, hogy lássam, hogy itt mélységes ellentét van, olyan ellentét, amely semmiféle módon nem igazolható, ahol nem lehet az államkasszára hivatkozni, olyan ellentét, amely csak bajokat okoz, ahol az embereket balra kergetik, s ahol a kívánságok megtagadása Lgíalussy István tábornokokat eredményez. (Dréör Imre előadó: Azért kötelessége a vezetőségnek nyugalmat ós lecsillapodást teremteni és nem uszítani!) Azt értettük volna, ha a kormánypárti oldalon legalább azt az álláspontot fejtette volna ki a képviselő ur, amelyet a takarékossági bizottság elfoglalt. A takarékossági bizottság nem a mi sorainkból való, nem ellenzéki tömörülés, hanem ép az ellenkezője, s mégis ez a bizottság fel tudott emelkedni arra az objektív álláspontra és magaslatra, amelyet minden magyar képviselőnek el kell foglalnia akkor, amikor ilyen megmérhetetlen nagy nyomorról, ilyen igazi kívánságokról és olyan egyesületről van szó, mint a Nyukosz (Dréhr Imre előadó: A vezetőségről beszéltem!), amelynek működését a legkritikusabb nemzetgyűlési képviselő sem illetheti egyetlenegy szemrehányással sem. Csak arra keli kérnem t. képviselőtársamat, hogy jöjjön az öreg nyugdíjas katonatisztek közé, érintkezzék velük többet — csak annyit, mint én — s teljesen meg fogja változtatni véleményét ebben a kérdésben, * mert ezek a társadalomnak egyik legértékesebb rétegét alkotják (Dréhr Imre előadó: Senki sem vonta kétségbe!), s a Nyukosz vezetői egytől-egyig kifogástalan polgárai ennek a hazának, úgyhogy ezekről a magyar nemzetgyűlés üléstermében csak elismeréssel lehet beszélni, még akkor is, ha ezeknek az álláspontja a honvédelmi mmisterrel szemben (Dréhr Imre előadó: A kormánnyal szemben uszit az elnök!) kissé éles. Mert hallgattak mostanáig eleget, fékezték magukat ez ideig a rettenetes nyomorgás közepette, s nem lehet csodálkozni azon, ha a pohár ezeknél az öreg nyugdíjas katonatiszteknél is már betelt, s bizony az ő memorandumaikban most már élesen támadják azt a ministert, aki az ő fajtájukból való, s akitől elvárták volna, hogy inkább feláldozza ministeri tárcáját, mintsem bajtársainak ügy T ét veszni engedje. A kormány iránti bizalmatlanságnál fogva, de az általam így kiragadott és szóvátett egyéb kérdéseknél fogva is az indemnitási törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Mélyedés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Hegymegi-Kiss Pál ! (Nincs itt!) Elnök: Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Az a tény, hogy a kormány a költségvetésnek négy hónapig tartó tárgyalását kénytelen volt megszakítani, élénk bizonyítéka annak a nagy bizalmatlanságnak, amely az ellenzéki részéről a kormánnyal szemben megnyilatkozott. A többségi párt annak idején a maga testére szabott egy házszabályt s e szigorított házszabály mellett csaknem négy hónapokon keresztül folyt a költségvetés tárgyalása, de azt befejezni nem lehetett, mert a bizalmatlanság a kormánnyal szemben nagyfokú volt s a kormány a költségvetés tárgyalásának megszakitásával ismételten indemnitási törvényjavaslattal kénytelen a nemzetgyűlést foglalkoztatni és tőle felhatalmazást kérni. Az a tervszerűtlen kapkodás, amely a nemzetgyűlés tanácskozásain végigvonul GS <VZk ci ténykörülmény, hogy egyszer sürgős a francia-magyar kereskedelmi
