Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-495
Ä nemzetgyűlés 495."ülése 19í viselőtársam itt tett, meg' lehetett tenni a magyar nemzetgyűlésen, (Vargha Gyula: Elég szomorú!) anélkül, hogy az illető képviselő nrak, akiket csak közbeszólásaik alapján ismerünk, de semmiféle komolyabb niunkálkodásukról, vagy egyéb működésükről nem, (Peyer Károly: Akik az állandó naplopásban tűnnek ki!) e súlyos sértésekért még csak elnöki rendreutasitásban sem részesültek. (Zaj. — Peyer Károly: Felveszik a fizetésüket és nem jönnek el!) de különösen nem kerültek abb Bu ci helyzetbe, hogy őket a mentelmi bizottsághoz utasították volna. Még csak egy kérdésre nézve vagyok bátor előterjesztést tenni. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy miért nem cáfolták meg a baloldali képviselő urak azokat a híreket, amelyek megjelentek, holott ezt az ország érdeke megkívánta volna. Elöljárójában már bátor voltam előterjeszteni, hogy nem is tudtuk és' nem is állott módunkban megállapitani — eltekintve az illetékesség kérdésétől — azt, hogy a kiadott közlemények közül, a külföldön vagy a hazai lapokban megjelent közlemények közül mi való és mi nem való, tehát nem volt módjában egyik ellenzéki képviselő urnák sem cáfolatot leadni, mert nem tudtuk, hogy mikor kerülünk abb ci Hi helyzetbe, hogy a megcáfoltat holnap a való tények teljesen megerősítsék, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon,) Bátor leszek néhány lapszemelvényt felolvasni, épen ugy, mint a ministerelnök ur, azzal az eltéréssel, hogy mig a ministerelnök ur teljesen felelőtlenül tette ezt és olyan lapokból vett idézeteket olvasott fel itt a nemzetgyűlés január 19-iki ülésén, amely lapok szerkesztésére vonatkozóan nekünk semmi ingerenciánk nincs, ezzel szemben én olyan lapközleményeket olvasok fel, illetőleg olyan nyilatkozatokat, amelyek hivatalosak, amelyekre a ministerelnök urnák, vagy a kormány más tagjainak igenis befolyásuk volt és ezekről is egyik napról a másikra kitűnt, hogy valótlan tényt állítanak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van a december 29-iki hivatalos közlemény, amelyet Rakovszky belügyminister ur az Arbeiterzeitung közleményére, tehát épen a ministerelnök ur által felolvasott lapok között szereplő lapnak egyik közleményére, az abban tett nyilatkozatra vonatkozólag többek közt a következőket mondja (Olvassa): »Csak azt kell még hangsúlyozni, hogy a frankhamisitási ügynek nincs semmiféle politikai vonatkozása, (Élénk derültség^ a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Jól tudja!) hanem az közönséges bűnügy, amelyet ennek megfelelően kell kezelni.« Azt hiszem felesleges^ hogy a belügyminister urnák ezzel a nagyon jól tájékozott és illetékes nyilatkozatával szemben akár a magam véleményét is nyilvánítsam, mert hiszen már túlhaladott álláspont az, hogy a frankhamisitásnak politikai háttere nincs, amire legi ebb bizonyíték az, hogy ennek kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot küldtek ki. De itt van a Magyar Távirati Iroda egy másik nyilatkozata. Ez megjelent a lapok január 5-iki számában. Ebben a következő van (Olvassa): »Egyes lapok azt irták, hogy Nádosy Imre országos főkapitány hosszabb szabadságra megy, mivel közte és a belügyminister között nézeteltérések merültek fel. (Zaj. — Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Illetékes helyen kijelentették a Magyar Távirati Iroda tudósítója előtt, hogy ez a hir ebben a beállításban nem felel meg a valóságnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs nézeteltérés!) 5 mert az országos főkapitány azért kért szabadságot, hogy az egészségi állapotának helyreállítására előirt gyógykurát használja, (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A Markó-utcai kúra!) közötte és a belügyminister ur között e nyilatkozat szerint semmiféle ellentét nem merült fel. (Zaj. — Hegymegi-Kiss Pál: Teljesen egy véleményen vannak! — Dénes István: Hányadikán volt ez?) Ezt a közleményt január 4-én adta ki a Távirati Iroda. (Peyer Károly: Ha együtt autóztak, hogy lett volna ellentét közöttük! — Zaj.) A következő napon azonban, január 5-én már a Magyar Távirati Iroda azt közölte, hogy megállapította, hogy herceg Windisehgraetz Lajos és eddig ismeretlen társai nem ugyan egyéni nyereségvágyból, hanem általuk hazafiasnak minősitett okokból... (Hegymegi-Kiss Pál: Ez a legnagyobb hazugság! — Propper Sándor: Negyven percent! — Zaj.) Ugyancsak ezen a napon a belügyminister ur már Nádosy Imre országos főkapitányt állásától felfüggesztette, ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte, hivatalos ténykedése közben elkövetett mulasztás miatt. Megint nem a frankhamisítás, hanem hivatali ténykedése közben elkövetett mulasztás miatt. (Zaj.) De tovább megyek. Itt van a Katonai Térképészeti Intézetben tartott házkutatásról kiadott hivatalos kommüniké és a házkutatással kapcsolatosan Kurz Sándor vezérkari ezredes nyilatkozata. A vezérkari ezredes nyilatkozata szerint csodálkozással értesül arról, hogy a vezetése alatt álló intézetet a frankhamisitás ügyével kapcsolatba hozzák. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Borzasztó!) (Olvassa): »Én, bár az intézet igazgatója vagyok, semminemű nyilatkozatot nem tehetek. Nem is cáfolhatok. Mindez felettes hatóságomra tartozik. Felettes hatóságom pedig a pénzügyminister és ő illetékes nyilatkozni.« Ugyanezen a napon a helyszíni vizsgálatról ugyancsak hivatalos, tehát nem pletyka és nem egy lap szerkesztőségében kitalált hir, hanem a Magyar Országos Tudósitó, tehát a kormány egy hivatalos lapjának hire a következőt jelenti (Olvassa): »A ^frankhamisítás ügyében a nyomozó hatóságok, amint ezt már hivatalos közlés is bejelentette, a retek-utcai Térképészeti Intézetben is foganatosították a helyszini vizsgálatot, amely a mai nappal véget ért. A helyszini vizsgálat eredménytelenül végződött; (Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj.) a rendőrség azonban lankadatlan erővel folytatja tovább ezirányban is a nyomozást, (Folytonos nagy zaj. — Peyer Károly: Törhetetlenül nyomoz!) amelyet remélhetőleg más nyomon siker fog koronázni.« Tehát kiadnak egy hivatalos nyilatkozatot, amelyben a Térképészeti Intézet vezetője nyilatkozik arról, hogy csodálkozik azon, hogy bevonják a gyanúsításba a Térképészeti Intézetet, holott ott mindent csináltak, csak hamis frankot nem, az eredmény pedig azt bizonyítja, hogy semmi mást nem csináltak, csak hamis frankot, a Magyar Országos Tudósító pedig kiad egy nyilatkozatot, hogy a házkutatás eredménytelnül végződött. Ugyanakkor néhány nap múlva ugyancsak hivatalos nyilatkozatot adnak ki, hogy á hamis frankot nyomó gépet igenis lefoglalták a Térképészeti intézetben és elvitték. (Kothenstein Mór: Egy térkép sem készült! — Peyer Károly: Magyar királyi franknyomda! — Zaj.) Arról azután nem is kell beszélnem, hogy Kurz Sándor vezérkari ezredest, a Térképészeti Intézet igazgatóját e cáfolat után és e nyílatkozatá». évi január hó 26-an 7 kedden.
