Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-495

6 A nemzetgyűlés 495. ülése 1926. évi január hó 26-án, kedden. nak megjelenése után másnap vagy harmadnap letartóztatták. Itt van azután egy másik dolog, (Peyer Károly: Ha Hágában nem fogták volna le azt a hármat, akkor nem volna baj! — Zaj a szélsőbaloldalon.) amely ugyancsak jellemző erre az ügyre. (Kállay Tamás: Mi fújjuk fel nagyra a kérdést, baj! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van a kormánynak — megint csak nem a külföldi lapszerkesztőségekben készült — hiradása, nem is a Budapesten megjelenő napilapok szerkesztőségében készült híradás, hanem ugyancsak a Magyar Országos Tudósítónak, tehát a kormány félhivatalos kőnyomatosának egyik nyilatkozata, amely január 8-án már a következőket jelenti (Olvassa): »A mai nap folyamán a rendőrség megkezdte és előreláthatólag estig be is fejezi azokat a kihallgatásokat, amelyek a rendőri nyomozás végleges befejezéséhez még szükségesek.« Ezekből az egyszerű sajtóközleményekből és ezekből a hivatalos nyilatkozatokból kitűnik, hogy január 8-ikán a frankügyben való nyomozást a kormány már befejezettnek nyilvánította, s azóta a királyi ügyészség háromizben hasonló közleményt adott ki, de mindannyiszor azt láttuk, hogy egyik nap kiadja a hivatalos nyilatkozatot, hogy már befejezte a nyomozást, másnap pedig újból kezdődik a nyomozás, mert a franciák gondoskodnak arról, hogy megfelelő uj anyagot szállítsanak az ügyészség és a rendőrség rendelkezésére, melyek egészen más színben tüntetik fel a frankhamisítást, mint ahogy a rendőrség feltüntette, amely január 8-ikán a nyomozást ebben az ügyben befejezettnek jelentette ki. (Klárik Ferenc: Szerette volna.) Ezekkel a lapközleményekkel rá akartam mutatni arra, amit már előrebocsátottam, hogy egyrészt senki sem érezte magát illetékesnek ezeknek a külföldi közleményeknek megcáfolására, másrészt még ha lett is volna valaki, aki illetékesnek tartotta magát, az is súlyos lelkiismeretben bűnt követett volna el az igazsággal szemben, ha ezekkel a dolgokkal szembeszállott volna, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) nemcsak azért, mert nem állott módjában meggyőződni arról, hogy a külföldi lapközleményekben és a magyar lapokban megjelent hírek közül mi az igaz, és mi a hamis közlemény, hanem azért is, mert a kormánynak a hazai kőnyomatosokban, hazai hivatalos híradásokban megjelent nyilatkozatai — amint felolvastam — csaknem egytől-egyig hamisak voltak és csaknem mindegyik tudatos elferditése a való állapotnak, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen körülmények között a ministerelnök ur részéről azt az inszinuációt, melyet az ellenzéki padok felé irányított a külföldi lapok tudósítására vonatkozólag, a magam részéről és az ellenzéki pártok részéről a leghatározottabban visszautasítom, és minthogy Peidl képviselőtársamat ezeknek az adatoknak tudata ragadta arra, hogy megtegye azokat a kijelentéseket, amelyeket megtett, és minthogy azokra a kijelentésekre csak azért ragadtatta el magát, mert a ministerelnök ur súlyos gyanúsítást és sértést alkalmazott a baloldali pártokkal szemben, ezért az előadói véleményt nem fogadom el és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a kisebbségi véleményt magáévá tenni és méltóztassék az enyhébb büntetést alkalmazni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfclől.) Elnök: Vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság ama javaslatát, hogy Peidl Gyula képviselő ur a Házból és annak üléseiből két ülésnapra kitiltassék, elfogadni, szemben Györki Imre képviselő ur kisebbségi véleményével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. —. Farkas István: Csak hamisítsák a közvéleményt és a frankot! — Zaj. — Benárd Ágost közbeszól. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon. — Beszkár! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Csendet kérek. Kimondom tehát a határozatot, hogy a nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta. (Zaj.) Csendet kérek. Most pedig javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, szerdán, f. hó 27-ikén délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről; — 2. az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az inditványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az indítvány könyvet felolvasni szíveskedjék, Héjj Imre jegyző: Az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik az interpellációé könyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációs könyvet felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa): »1. Hegymegi-Kiss Pál — a kormányhoz — a frankhamisítás, az azt megelőző s az azzal kapcsolatos jelenségek miatt; 2. Rupert Rezső — a ministerelnökhöz — a kormány lemondása, uj garanciális ministerium kinevezése s az alkotmány helyreállítása tárgyában, a frankhamisítással kapcsolatban; 3. Vázsonyi Vilmos — a ministerelnökhöz — a frankhamisitási ügy közhivatalt viselő részeseiről, továbbá politikai vonatkozásai, az elkövetett ellenőrzési mulasztások és a felelősség tárgyában; 4. Eöri-Szabó Dezső — a pénzügyministerhez — a kishaszonbérbe adott területek vagyonváltsági bére tárgyában; 5. Hegymegi-Kiss Pál — a ministerelnökhöz — a kultuszminister ur diktatúrát gyakorló nyilatkozatai tárgyában; 6. Drozdy Győző — a földmivelésügyi ministerhez — a Kiskomárom környéki falvak földreform ügyének titokzatos huzavonája tárgyában; 7. Drozdy Győző — a földmivelésügyi ministerhez — arról, hogy Zalakaros községe a földreform áldásaiból miért maradt ki.« Elnök: Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Hegymegi-Kiss Pál, Rupert Rezső, Vázsonyi Vilmos, Eckhardt Tibor és Pakots József képviselő urak interpellációik elmondására az 1926. évi január hó 20-iki interpellációs i napon a t. Háztól halasztást nyertek. A képI viselő urak közül Eckhardt Tibor és Pakots | József interpellációikat időközben törölték, | Vázsonyi Vilmos képviselő ur pedig hozzám í intézett levelében közli, hogy interpellációja-